Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-309

88 309, országos ülés január 13.án, hétfSn, 1890. engedem s nem is tagadom, hogy ennek van jogosultsága rendőri szempontból, hogy az illetők megvizsgáltassanak a tekintetben, vájjon eleget tettek e azon kötelezettségeknek, melyek okét illetőleg előírva vannak. De, t. ház, a mikor karjaikon csecsemőkkel asszonyokat tolonczoltatnak vissza, a kik beigazolják, hogy férjük Amerikában van és pénzt küldött érettök, ezt jogosultnak nem tarthatom. Megengedem, t. ház, hogy lelketlen ügynökök kizsákmányolják azon körülményt, hogy népünk hajlandósággá] bír a kivándorlásra és megengedem azt is, hogy nem szabad olyanoknak kivándorolniuk, kik hadkötelezettségüknek meg nem feleltek, de ne tessék azt hinni, hogy ezen ügynökök hitegetése folytán vándoroltak ki csupán. Házalásra volt e nép szokva, ez volt egy részüknek kenyere, azon részüknek, tudniillik, kik drótozni s egy házi ipari terményekkel a világba jártak már régen és csakis olyanok mentek ki házalni, kiknek otthon nem volt kenyérkeresetük. A kik künn jártak, használtak az államnak, a mennyiben pénzt hoztak haza. Én magam is szerencsés vagyok kei illetemben szintén olyan lakókat képviselni, kiknek állandó foglalkozásuk, állandó iparáguk a drótozás. (Derültség.) Ezek rrai napig jelentékeny összegeket küldenek haza községeikbe és a hol ez ipar otthonos, az elszegényedés nem .is ily ijesztő. Tehát nem a hiszékenység, hanem az otthonukbani kenyérkereseti hiány és a jó eredmények azok, a melyek a szegény népet a kivándorlásra késztetik. Magam is felhozhatok egy esetet, melyet tudok. A legutóbb történt, hogy tavaly 10 munkaképes férfiú (Halljuk!Halljuk!)kiment Amerikába és rövid pár hónap múlva 1.000 frtot küldött haza. Hogy a hazaküldött pénz összeségében mily nagy összegekre rug, ezt nagyon természetesen pontosan megállapítani nem lehet. Baross Gábor kereskedelemügyi minister: Körülbelül 17a milliót. Smialovszky Valér: Én azt tartom, hogy a kivándorláson zsandárgondviseléssel nem lehet segíteni. Ez a baj növekedi':, t. ház és én, mint azon vidék képviselője, kötelességemnek tartottam egész nyíltan kijelenteni, hogy ez ügyben más intézkedéseknek kell történnie. (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) Ez oly belső baj, a melyet külső műtéti beavatkozással nem lehet orvosolni, hanem emberséges gondossággal menjünk a baj alapjára s igy keressük annak okátj Orbán Balázs: Közös vámterület! SmialOVSZky Valér: Erre is felelnék, ha volna rá érkezésem. Mi történik, t. ház, ina? (Halljuk! Halljuk!) Ma az illető kivándorló Zsolnán el lesz fogva s haza lesz tolonczolva, a hol nagyon természetesen még szomorúbb viszonyok közé jut és mint" a Dunába ugrani akaró öngyilkos jelölt, a legelső alkalmat azonnal felhasználja, hogy líjra kifelé menjen. S mi történiki Az, hogy a mint ezt szavahihető szemtanuktól^ hallottam, a hegyek között járatlan utakon, térdig érő hóban, csecsemőkkel karjaikon egész karavánokkal találkozik az ember, a kik Magyarországot elhagyni készülnek, mert a hatóságok gondosságát csak igy kerülhetik ki. Felhívom azon t. képviselő urakat, kik a felvidéket képviselik, hogy mondják meg, hogy igaz- e ez s ha nem bírnának erről tudomással, kutassanak utána. (Helyeslés.) Megtörténik, hogy igy a szegény embereket egyes lelketlen emberek, kiknek útjába esnek még jobban kizsarolják Nem csatlakozhatom tehát azon tendentiosus vádakhoz, melyek a kormánynyal szemben e tekintetben felmerültek. Sokkal inkább tisztelem és ismerem a kormánynak egész irányát, hogy sem azzal vádolhatnám, a mi nincs: rosszakarattal. A kormány íntentiói bizonyára jók, de nincs kellőleg' felvilágosítva a baj terjedelméről és igazi okairól, melyeta munkabér tengerentúli versenyének lehetne nevezni, más úton kell segíteni. Iparfejlesztés, azon iparnak fejlesztése, melyet a kereskedelem összpontosítása, a forgalmi eszközök fejlesztése folytán tönkretett s azon eszköz, mely által megkell teremtenünk azon vállalatokat, melyek egyrészt munkát adnának az illetőnek, másrészt emelnék az illető vidékek adóképességét. És t. ház, itt ráutalok egy phallatiára, melylyel az egész eddigi törvényhozás vádolható. (Halljuk ! Halljuk.') Magyarország 'A része hegyes vidék; e vidéknek csak egy harmada kukoricza- és szőlőtermelő, Vs rész, tehát majdnem fele az országnak olyan, hol a föld nem képes élelmet adni a lakosságnak. Ha nincsen módunkban azon vidékeken az irtványföldeket eredeti rendeltetésüknek visszaadni s azokat kényszerrel is beerdősíteni; ha nincsen módunkban azon vidék lakóit onnan eltelepíteni és ottan csak erdészeket és idővel — most ugyan nincs rá szükség — favágókat hagy ni, akkor okvetlenül gondoskodni kell arról, hogy az országban a helyes közgazdasági arányok szüksége, t. i. az iparfejlesztés oda irányuljon, hogy ezen szegény vidékek kenyérkeresetet kapjanak és hogy ezen vidékek megadhassák az államnak azt, a mi egyik fentartó eszköze : az adót. In thesi, t. ház, igen szép dolog felíllítani azt, hogy az iparos Austriának fogyasztója az agricol Magyarország és hogy megfordítva az agricol Magyarországnak fogyasztója az iparos Austria és ez eddig, sajnos, a valóságban is igy volt. Magyarországnak szerencséje az, hogy van oly nagy része, mely igazán agricol természetű és melyet nemzetgazdasági nagy átalakulás nem tehetett tönkre; de mivel van Magyarországnak oly része h, mely nem agricol