Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-309

808, országos ülés január 13-án, hétíön/1890. gg és nem is lehet más, csak ipari; minden áron, tehát állami segélylyel is, okvetlenül szükséges ezen vidéken iparral segíteni, mert e lakókon nem lehet ágy segíteni, hogy odaajándékozzuk az illetőknek az adót, hogy adjunk nekik mindennapi kenyeret, hanem módókat kell keresni, melyek által ennek megkereshetése lehetséges. (Helyeslés.) Az igen t. ellenzék apostrophált ma néhányszor helyeslésé" vei- Békés állapotok beálltával ezen lovagiasságokat nagy köszönettel kell venni. Én azt tartom, hogy nagy közjogi kérdések előhurczolása által ma, mikor anyagi kérdések megoldása körül forog a szó, mindenesetre vétkezünk. (El'enmondás balfelöl.) Ha vannak nagy kérdések, melyek életbevágók, azok tárgyalása nagyon természetes egyrangú minden nagy kérdéssel. Ezt kétségbe vonni nem akarom. Minthogy azonban a nagy közjogi kérdések a gyakorlati élet által megoldattak, ma az anyagi kérdések megoldása a főfeladat és én nem hiszem, hogy az ellenzék bármely árnyalatának vezérférfiai kerülnének is azon bársonyszékekre, azok nem utasíthatnák vissza ezeket, sem pedig azon hatalmi eszközöket, melyeket a t. kormány kezébe tett le a törvényhozás a magyar állam javának előmozdítására.(Igaz! ügy van !jobbfelöl) Ezeket a fegyvereket még Ugron Gábor t. képviselő ur sem tenné letétbe a nemzet kincses házába, a melyet pedig ő oly gyakran szeret emlegetni. (Zaj balftlől. Felkiáltások: Hát mit csináljunk ?) T. ház! A munkának szervezete, az egyéni megélhetés mérlege megbillent serpenyői egyensúlyának helyreállítása ma a főkérdés s itt nem lehet egyedül a lassú fejlődés feltételeivel dolgozni, itt meg kell találni s ha megtaláltuk, érvényre kell juttatni a gyorsfejlődést. (Helyeslés balfelöl.) És az, a ki a t. kormányt ezen irányzatban csak idővesztegetéssel is hátráltatja,bizonyára nem jót tesz annak a nemzetnek, a melyet képvisel. (Élénk helyeslés jobbfelöl,) Bocsánatot kérek, t. ház, hogy a tárgytól eltértem, de tulaj donképeni beszédemnek az a főmomentuma, hogy a közvéleményben az iparfejlesztés állami adópénzekkeli segélyezése igen tendentiosus kifogásokkal találkozik, (Halljuk! Halljuk!) úgy a kereskedelmi téren, mint más tereken. Igen befolyásos egyéniségek, sőt maga itt-ott. a magyar sajtó, két rendkívüli nagy kifogást emel az ellen, hogy az iparfejlesztést nem szabad az állam pénzével megkezdeni. Ez azonban megvan döntve azon nagy égető szükség által, melyet épen az imént jelzettem és azon szükség által, a melyet itt ma Vadnay Károly t. képviselőtársam szép beszédében oly élénk színekkel festett. Hogy ezzel a kormány pxogrammja egyezik, bátorkodom arra hivatkozni, a mit Vadnay Károly t. képvisetársam is felhozott. Hogy pedig ezen programmot, a meKÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XIV. KÖTET. lyet a t. kereskedelmi ministerur is magáénak vall, oda künn meghallják, röviden bátor leszek felolvasni : (Halljuk!) „Nem szenved kétséget, hogy ezen összeggel nemcsak nagyobb szabású, de általában valamely sikeresebb tevékenységet kifejteni nem lehet. S habár magam is azon meggyőződésben vagyok, hogy a gyáriparnak nálunk, vagy általában még hiányzó, vagy legalább kellőleg még ki nem fejlett részét nem lehet az állam pénzével, vagy kizárólag a kormány részéről nyújtandó segél yly el létrehozni, illetve pótolni és ennélfogva a kezdeményezés első sorban a magánvállalkozásrészéről kifejtendő tevékenységnek kell, hogy feladatát képezze : mégis vannak az öntudatos és tervszerű iparfejlesztésnek elodázhatlan feladatai, melyeket szem elől téveszteni, vagy hitel hiánya miatt mellőzni nem lehet, ha e téren egyáltalában erőteljesebb haladást kívánunk, sőt ha kerülni kívánjuk, hogy további haladás helyett hátramaradás érje azon létező ipari és gyártási ágainkat is, melyek már bizonyos magasabb színvonalon vannak és nagyobb működési képességgel bírnak. Kétségtelen, hogy a kormány a magán-tevékenységre buzdítólag, támogató] ag hathat. Kellő támogatás alkalmas pillanatban előmozdíthatja egy virágzó iparág keletkezését; önmagában csekély összeg alkalmas helyen lehetővé teheti valamely életképes intézménynek életbeléptetését vagy a meglevőnek fejlesztését. Mindezeknek föltétele azonban az, hogy bizonyos anyagi erő rendelkezésemre álljon. Á házi és népipar is, ott, a hol a népnek például szövésre, csipkeverésre, kosárfonásra, játékszerek és egyéb fatárgyak faragására kellő hajlama van, tanítók, tanműhelyek, jó minták szolgáltatása és főleg eladási piacznak biztosítása által támogatásra érdemes, részint, hogy a némely vidéken már létező, de kellő ápolás hiányában esetleg elpusztuló házi-ipar tovább fejlesztessék, részint hogy oly helyen, hol a nép elégséges mezei munka hiányában kivándorlásra hajlandó, jövedelmező mellékfoglalkozás és kereset nyújtható legyen. Okvetlenül szükséges továbbá gyakorlati ipariskolák, ipartanműhelyek felállítása és a létezők bővítése által a fiatal nemzedéket ügyes és képzett vezetőkké és munkásokká nevelni. Különösen szükséges bel-és külföldön tanuló fiatalokat ösztöndíjakkal és útiátalányokkal segélyezni és nevezetesen őket oly szakmákra kiképeztetni, melyekben az ipar nálunk még csak meghonosítandó, hogy a felállítandó ipartelepek vezetését már kiképzett hazai erőkre, jó és szakértelemmel biró munkavezetőkre lehessen hízni. Uj, az országban még nem létező iparágaknak meghonosítása érdekében nem tartanám kizártnak egyes vállalatoknak segélyezését sem, 12