Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.
Ülésnapok - 1887-309
86 809. országos ülés Jannár 13-An, hétfon. 18«0. Smialovszky Valér: T. ház! (Halljuk. 1 ) Harmadik esztendeje van szerencsém e testület tagja lenni és mind e mai napig nem vettem igénybe felszólalásommal kegyes türelmüket. (Halljuk ! Halljuk !) Egy fontos közgazdasági és égető szükséget magában foglaló kérdéssel kívánok foglalkozni és pedig a felvidék szempontjából. (Halljuk! Halljuk!) Midőn ezt tenni bátorkodom, egyúttal elnézést is kérek, miután többrendű fogyatkozásomnál fogva előadásom valószínűleg darabos lesz. (Halljuk!) T. ház! Én e kérdést oly fontosnak tartom, hogy azzal csakugyan folytonosan foglalkozni kellene itt e házban is mindaddig, mig ezen kérdés kellő megoldást nem nyer. Miután pedig ez a kérdés össszefügg egy szomorú bajnak az ecseteléséyel, engedje meg a t. ház azt, miszerint elmondjam — ha több időm lett volna, hosszasabban mondtam volna el — és jelezzem azt, miszerint én Magyarország haladását minden téren elismerem. Elismerem nevezetesen azon téren, hogy a magyar államiság eszméje újjászületésének rövid pár esz kendéjében ugy befelé megerősödött, megizmosodott, mint kifelé is teljes elismerést nyert; elismerem azt, hogy az államélet minden ágazatában az irányzatok helyesen és modern irányban fejlődtek ki ugy a közművelődés terén,mint a tőkegyűjtés, munkaalkalom gyarapodása terén, sőt utánzandó példakép áll a külföld előtt. Hogy, t. ház, mindezen nagy haladás mily nehézségek közt, mily nagy nemzetközi átalakulások közt történt, annak elmaradását az idő rövidségénél fogva el kell hagynom. Tudjuk azt mindnyájan. Ha dykép az ország azon nehéz közgazdasági viszonyok között pénzügyi téren a kibontakozás révpartjához jutott el, akkor bárki mit mondjon is, a haladás elvitázhatatlan. Ezeket kénytelen voltam előrebocsátani, mert a felvidék elszegényedését kívánom ecsetelni, ez pedig szomorú kép s így ez a pessimismus túlzott aggályoskodásnak tulajdoníttathatnék. Mindenki elismeri, hogy ezt, a sajnos elszegényedést személy éknek tulajdonítani nem lehet,mert azok is,kik azt az egyéneknek tulajdonít] ák, ha beisej ökbe néznek, el fogják ismerni, hogy azon nagy nehézségekkel szemben, melyek közt a magyar alkotmányos életnek 22 esztendeje lefolyt, nagyobb haladást szinte lehetetlen képzelni. A nagy léptű és mondhatnám rohamos haladásban a társadalomnak számos fentartó eleme visszamaradt fáradtan, részben csüggedve, sőt részben betegen. Intézményeink megelőzték bennünket. Az ország több részében ezen intézményekbe bele kell nőni és mondhatnám sajgó sebek vannak a nép közép és legalsóbb rétegeiben, melyeket elhalaszthatatlauul gyógyítani kell. (Altalános helyeslés.) Bátorkodom egy példát felhozni és felhívni Felső-Magyarország és Erdély szegényebb vidékeinek képviselőit, kiket ez főképen érdekel, méltóztassanak figyelmükkel megajándékozni és hasonlítsák össze teljes tárgyilagossággal, vájjon azon viszonyok, melyeket ecsetelni bátor leszek, megegyeznek-e azon viszonyokkal ? vagy — a mit melegen kivánok, ugy a haza ä mint az illető vidékek érdekében— mennyiben nem enyeznek-emeg. De ha van az országnak [ssámos ily balsors verte vidéke, akkor kérem az illető képviselő urakat, szíveskedjenek sorakozni és kérem a t. törvényhozást is, hogy ezen bajokon siessen segítni (Halljuk!) Ezen bajok országos érdektíek és más országos érdekek tekinteteinél fogva is kell ezeken segíteni. Én Magyarországot mai helyzetében elég erősnek tartom arra, hogy ezen bajokat nyíltan, nem zárt ajtók mögött tárgyaljuk, annyival is i inkább, mivel ezen bajok ugy is köztudomásúak. (Halljuk! Halljuk!) A felvidék elszegényedése lebeg szemeim előtt, t. képviselőház. Választókerületemben szülőföldemnek 15 községéről szól a példa. Ezen 15 községben van 5.000 lélek és körülbelül 1.000 kisbirtokos. Ilyenképen egy család — azt lehet mondani — öt tagból áll. Van 5.600 katasztrális hold szántóföldje, melynek kisebb fele, körülhelől 2.600 hold esik a középbirtokra, mert földmívelési nagy birtok nálunk ugy sem existál. Ilyképen átlag három katasztrális hold jut egy ilyen szegény családra. Trencsén megyében a szántóföldnek átlagos kataszteri tiszta jövedelme két forint 11 krajczár. E tiszti jövedelemnek kiszámítása igen helyesen történt, bár mondhatni, a mai viszonyoknak az nem egészen felel meg; mert e kiszámítás a magasabb gazdasági jövedelem és a drágább árak idejében történt. Trencsén megye alsó része talán kedvezőbb viszonyok közt él, de mindazon részekben, melyek hegyes vidéktíek és melyeknek lapályos földjük alig van, a tiszta jövedelmi átlag kataszteri holdanként talán még kevesebb, sőt merem mondani, határozottan kevesebb ott, a hol a fold annyira eldaraboltatik, hogy azon csak munkapazarlással lehet megélni. Miért? mert az illetők marhával nem rendelkeznek és nagyon természetesen trágyával sem és igy a legelőt sem hasznosíthatják, a mi kevés és rossz. A lejtős földnek termő rétegeit, mely lejtős földek tulajdonkép irtványföldek voltak, levitte már rég az eső a fekete tengerbe vagy az Alföld virányos mezeire. Az erdőt is fel akarom említeni, hogy ez a kisbirtokos kezében hasznot eddig nem hozott, mert tulajdonképen legtöbb esetben csak erdőtalaj még nincs. Ily viszonyok közt, a hol ezer kisbirtokos közt alig van 30, a ki két forintnál több adót fizet, a többi azon alól egész egy krajezárig, ezért felelek, mert az
