Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-309

300. országos ülés január 13-án, hétfőn. 18&0. 85 ajánlotta a hazai ipart és abban főleg a szövő ipart. Teljesen egyetértek vele. De a mi a t. képviselő urnak azon nézetét illeti, hogy a magyar uri osztály idegenkedik a hazai ezikkektől, azt csakis bizonyos felsőbb körökre érthette. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Polónyi Géza: A.z aristoeratiára! Irányi Dániel: Mert én ugy ismerem a magyar középosztályt, hogy az a haifai iparnak támogatására még áldozatokkal is kész, csak meg legyen győződve arról, hogy valóban honi ipart támogat. Annálfogva, a mit egyébiránt már régebben mondtam, ha -először itt Budapesten, azután más nagyobb városokban bazárok létesülnének, melyek kizárólag hazai czikkek eladására volná nak berendezve és kellő felügyelet alatt állnának, hogy a vevőközönség biztosítva lenne arról, hogy nem szédelgőkkel, hanem becsületes kereskedőkkel van dolga, a kik valóban a hazában termett czikkeket árulnak, akkor a középosztály, a mint mon dottam,még anyagi áldozattal is a hazai czikkeknek adna elsőbbséget a külföldiek előtt. (Helyeslés a szélső balon.) Es azt hiszem, az ily vállalat az illetőkre még pénzügyi szempontból sem volna káros. (Igct* / Ugy van! balfelöl.) De a miket itt elmondottam, t. ház, azt mind csak bevezetőleg említettem fel s tulajdonképen más kérdésekre vonatkozólag akarok nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) T. ház ! A mint egyrészt mindig és pedig a leghatározottabban kárhoztattam azon munkás mozgalmat, mely a létező, nemcsak politikai. hanem társadalmi viszonyokat is gyökerestől fölforgatni törekszik, a mely sem hazát, sem nemzetet nem ismer, hanem világpolgári irányt követ, a mely gj íílöletet hirdet a birtokos osztályok ellen s a melyet közönséges nyelven hol socialismus, hol communismusnak, hol meg soeiabdemoeratiának neyeznek: ugy másfelől a munkások sanyarú sorsa iránt mindig melegen érdeklődtem, azoknak a lehető orvoslást megadni a társadalom kötelességének hirdettem s ebben a házban is több indítványt volt szerencsém tenni, a melyek czélja a munkások sorsának javítása volt. így nevezetesen, nem is említve a vasárnapi munkaszünetet, nem is említve azt,a mit tulajdon képen gróf Apponyi Albert hozott szóba, a betegsegélyezés ügyét, én részemről a munkásoknak balesetek ellen való biztosítását, valamint a gyári felügyeletet indítványoztam és határozati javaslataimat a t. ház el is fogadta. A gyári felügyelet életbe is lépett. A költségvetésben több év óta négy ipari felügyelő szerepel és most a kereskedelmi minister ur azok számát egyelőre két gyakornokkal kívánja szaporítani. A uri a balesetek elleni biztosítást illeti, a t. minister ur előde, Széchényi Pál gróf a ház határozata értelmében még harmadéve szaktanácskozmánvt hívott össze, melv ezen kérdéssel fogdáikőzni meg is kezdett, de a közbejött változtatás a iniui«teri tárczák között ezen szaktanácskozmány működését megszakította. A t. kereskedelmi minister ur azonban hasonlóképen felkarolta a munkáskérdést, nem ugyan a balesetek biztosítását, hanem a betegsegélyezés ügyét vette mindenekelőtt a kezébe. Én nem fogok most a felett vitatkozni: vájjon helyesen csehekedett-e a minister ur, hogy a balesetek elleni biztosítást, nem mondom elejtette, mert tudom, hogy nem tette, hanem későbbi időre hagyta; holott e részben a munkások egészen magokra hagyatva s illetőleg a köztörvény által szabályozott felelősségre utalva vannak, a mi annyit jelent, hogyha megsérülnek, illetőleg ha meghalnak, az ő családjaik kártérítési követeléseikkel hosszú perre utasíttatnak, a mi időveszteséget és azonkívül nagy költséget is okoz nekik. De mondom, nem akarok a felett vitatkozni: vájjon helyes volt-e, hogy a minister ur előbbre tette a betegsegélyezés ügyét? miután tudom, határozottan tudom, hogy a balesetek elleni biztosítást is fel akarja annak idején karolni. En csak arra kérem a t. minister urat, hogy ezt az illetőknek, különösen a munkásoknak, megnyugtatása végett, a házban kijelenteni méltóztassék. (Helyeslés a szélső baloldalon) A gyári felügyeleti e menve által, a t. minister ur előde az ipari felügyelők jelentéseit két izben kinyomatván, közölte a ház azon tagjaival, a kik az iránt érdeklődtek. Ezen jelentésekből igen hasznos adatokat és útmutatásokat nyerhettünk arra nézve, hogy mi hiányokban szenvednek a gyárak és más telepek a munkások ugy egészségét, mint testi épséget illetőleg. Nem tudom, hogy a múlt évről kapott e már a t. minister ur a felügyelőktől ilyen jelentéseket. Arra az esetre, ha kapott, bátor vagyok felkérni, hogy azokat, miként elődje tette, kinyomatni és legalább azon tagjai között a háznak, a kik az iránt érdeklődnek, kiosztatui is méltóztassék. Egyúttal azonban különösen azt vagyok bátor szivére kötni a t. minister urnak, hogy ne méltóztassék beérni azzal, hogy az iparfelügyelők az illető gyárosoknak hasznos tanácsokat adnak, illetőleg követelik, hogy ilyen és amolyan változtatásokat tegyenek, melyek a munkások egészségének és testi épségének biztosítására szükségesek, hanem gondoskodjék a t. minister ur arról, hogy ezen utasításoknak az illetők valóban meg is feleljenek, nehogy — a mint közönségesen a mi közigazgatásunk terén szokott történni — a rendelet és végrehajtás között igen nagy eltérés mutatkozzék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Dárdai Sándor: Smialovszky Valér!