Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.
Ülésnapok - 1887-309
g4 809. országos ülés január IS án, hétfőn. 1890. meg, hogy a szövő-fonó ipar számára hol vannak az alkalmas pontok : a kezdetleges magyar vállalkozás is megtalálta már ott, hol sűrűbb s ér tel mesb a lakosság, hol van elég viz, e legolcsóbb mozgató erő, bőséggel kínálkozik a jó tüzelő anyag s könnyű és biztos a szállítás. A mire a magántőke vállalkozni nem hajlandó, az a kezdés kára, tunpénze. Mert a külföld mai sok kitűnő szövőgyára is, mig munkásai teljesen bele nem tanultak teendőikbe, bizony nem a legjobb minőségű árúczikkeket termelte s ezeken legtöbbször kárral kellett túladni. Szakértők nézete szerint: a kezdetnek ez a koczkázata az, melyben az államnak részt kellene vennie, a mit tehetne ugy, hogy a létesítendő gyáraknál törzsrészvényeket venne s ezek után a kamatozást csak akkor kívánná, ha a magánrészvényesek már megkapták a maguk kamatját. De ez is a kivitelnek olyan részlete, melyet helyesen megállapítni későbbi idő föladata. Ma még csak ott vagyunk, hogy ez anyagilag káros, erkölcsileg szégyenítő hátramaradás megszüntetését sürgessük. Erre pedig már csakugyan itt az idő és kedvezni is látszik az alkalom. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) A mi pénzügyministerünk, szerencsére, nem egyoldalú fiscalis szempontok szerint vezeti tárezáját s minden tekintetben élénk érzékkel bir egy modern állam szükségei iránt. Érzi a felelősséget, hogy pénzügyeinknek igen gondos őre tartozik lenni s ekkép ügyelni fog arra, hogy a nagynehezen helyreállítható egyensúlyt meg ne rontsuk ismét gondatlan és terméketlen terhek elvállalásával. De tudja jól azt is, hogy az állami életben vau olyan megtakarítás, mely a jövőben érzékeny veszteség, ezért productiv czéloktól, a mint kinyilvánítá, nem is fogja elvonni a költséget. Mert vetés nélkül nincs aratás. Az ő előterjesztő beszédében nem csupán az elért eredmény bejelentése volt igen örvendetes, bár az is olyan eredmény, hogy a tőle elforduló panaszkodás nekem csak az adomabeli gyermeket juttatja eszembe, a ki sirt akkor is, midőn már semmije sem fájt, éhes és szomjas sem volt, de hát csak sirt, mivelhogy a síráshoz nagyon hozzászokott: a pénzügyminisfcer ur beszédjében szerfölött örvendetes volt az a magas szempontú kijelentés is, melyet maga és egyszersmind a kormány nevében tett, hogy tudniillik az államháztartás rendezése gazdasági tevékenységünk terén csak az első lépés, melyet egy máso diknak még hatályosabban kell követnie : az állam egész gazdasági élete minden ágazatára kiterjedő rendszeresb és nagyobb szabású cselekvésnek, melyben az egymásután megállapítása a földművelési és kereskedelmi minister urak föladata lesz. Ebből a ezéltudatos kijelentésből merítem én a bátorságot mai felszólalásomra. Kifejezni óhajtottam azt a nézetemet, hogy az egymásután kérdésében előbbre való ipari föladatot nem ismerek a szövő-fonó ipar lehető kifejlesztésénél, (Élénk helyeslés jöbbfelöl) mivel ebben maradtunk hátra a legkárosabban. Hiszem, tisztelt uraim, ha most, midőn e házban igy együtt ülünk, valami csoda útján megtudnók szólaltatni a rajtunk levő kelméket, a provenientiák helyéül hallanánk bőven emlegetni mindenféle országot, csak épen a magunkét nem. Hát még ha egy uri nő gazdag ruházata szólalna meg! Kétségkívül művelt osztályok ruházkodása az a széles és nagy csatorna, melyen legtöbb pénzünk foly kitolunk messzire eső idegen piaczokra. Sokkal nyomasztóbb és sokkal szégyenitőbb függés ez, mint a miket itt gyakran nagyítva látnak és panaszkodva emlegetnek. Mondhatni, hogy ez valóságos közgazdasági rabság. Olyan rabság,hogy eszünkbe juthat, amit Franklin mondott, New-Jersey államról: „Olyan, mint egy minden szomszédjától csapra ütött hordó." Tisztelt képviselőház ! A béke munkáiban is van háború, sőt ott szünetlenül tart a háború. Verseny a neve. A melyik nemzetet ebben a versenyben nagyon túlszárnyalják, vagy a melyik nemzet az első fontosságú iparágak versenyében úgyszólván résztvenni sem bir; azt; mint kön yen legyőzöttet, évenkinti nagy és keserves sarcz fizetésére kényszerítik. Hogy mily rengeteg pénz az a sarcz, melyet ml szövő és fonó iparunk hiánya miatt idegben piaczoknak fizetünk: évenkínt szomorít számoszlopokban mutatja ki a behozatal sta; tistikája. Láttuk azt, szomorkodtunk is rajta eleget, , de ideje volna, hogy már egyszer segítni is kezdjünk e nagy bajon. Itt a kormány nem pártkérdéssel, hanem a nemzeti közgazdaság egyik életkérdésével áll szemben. A fölszabadítás munkájában minden párt támaszára számíthat. Kezdje meg nagyobb erővel mentől előbb, mihelyt lehet. Áldottak lesznek a késő kor előtt is azok a ministerek, kik e nagy munkát a nálunk elérhető sikerre fogják vezetni. A költségvetés szóban forgó tételeit, abban a reményben, hogy azokat a föladatok nagyságához mérttek fogják majd követni, elfogadom, megszavazom. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Madarász József jegyző: Irányi Dániel! Irányi Dániel: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt azon tárgyakról szólanék, a melyeknek előadása végett felállottam, az előttem szólott t. képviselő ur beszédével kapcsolatosan egy eszmét akarok megpendíteni, mely tulaj donképen az ő indítványának kiegészítéséül szolgál. (Halljuk! Halljuk!) Nem fogom a t. képviselő urnak nézeteit a külön és illetőleg a közös vámterület tárgyában bolygatni. Tisztában vagyunk e tekintetben egymással : ő a közös vámterületnek, mi itt ezen az oldalon az önálló vámterületnek vagyunk hívei. De ő a t. minister urnak különösen figyelmébe
