Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-309

g2 Söí). orsaágos ülés jannár lS-án, hétfőn. 1890. czélját elérjük, az én óhajtásom azonnal az lesz, hogy ez a tárcza a következő években, pár millióval kevesebbet engedjen át másnemű szükségletekre s ezt a pár milliót évenként saját legfontosabb teendőinek teljesítésére fordítsa. Mert jelenlegi költségvetésélen van olyan sokkal kevésbé örvendetes számösszeg is, mely a föladatok nagyságával szemben vajmi véznán, mondhatni: tehetetlenül cse'.-élykedik. Például ipari és kereskedelmi czélokra összesen csak 75.000 forint van előirányozva. Ilyen kevés összeggel — mint a mélyen t. minister ur maga mondja jelentésében — nem csak nagyobb szabású, de általában valamely sikeresb tevékenységet kifejteni nem lehet, Megjegyzi ugyan, mintegy önenyhítésül, hogy az államnak nem hivatása a magán tevékenységre váró gyáripar hiányát közpénzzel pótolni; vannak azonban — teszi hozzá — e téren is olyan elodázhatatlan föladatok, melyeket —- ha valami erőtel jesb haladást kívánunk — szem elől téveszteni nem szabad ; mivel pedig ipart fejleszteni pusztán phtonicus érzelmekkel nem lehet, ha megakarjuk közelíteni azt a ezélt, hogy szükségleteinket lehetőleg a magunk területéről lődözzük, akkor a kormánynak meg is kell adni azokat az eszközöket, melyekkel a magán tevékenységet buzdíthassa, (ügy van! TJgy van! a jobboldalon.) Teljesen igaza van a mélyen t. minister urnak. Meg kell adni. Még pedig első sorban meg kell adni az ipar terén ama főfontosságú föladatra, hogy a miben kétségkívül a leghátrább maradtunk : a fonó- és szövő-ipar is kifejlődhessék ebben az országban, melynek legkirívóbb gyámoltalansága határozottan az, hogy a mag;- emberségéből nem képes ruházkodni s évenként száz milliónál sokkal nagyobb összeget kénytelen idegen piaczoknak fizetni, mert kivált az uri osztályok számára szöveteket, kelméket létrehozni nem bir. (Helyeslés joblfelől.) Erről a bajról a mélyen t. minister ur. a kinek éber figyelme mindenre s igen messzire kiterjed, mint jelentéséből is kitűnik, teljesen tájékozva van. S kitűnik a tényből még inkább, hogy közelebb is egy morvaországi nagy czéget posztógyár alapítására nyert meg. Nem esem tehát abba a naiv hibába, hogy olyan valamire kívánjam figyelmeztetni, a mit kétségkívül jobban ismer, mint én. Jelentésének két szava bizonyítja, hogy még a czélérhetés mekkoraságával is teljesen tisztában van. Tudja, hogy viszonyaink közt, a legnagyobb erőfeszítés és áldozatkészség mellett is, csak „megközelíthetjük" — ez az egyik szó — azt a ezélt, hogy szükségeinket „lehetőleg" — ez a másik szó — a magunk területéről födözzük. Valóban nem is lehet pár excellence ipari állammá alakítni át olyan országot, mely első sorban földmívelő államnak termett, S nem szabad feledni azt a helyes közgazdasági tant sem, hogy az erőket mindig azon a téren kell foglalkoztatni, melyen leggyümölcsözőbben munkálkodhatnak. A leggyümölcsözőbb tér pedig nálunk a földmívelés. De ez korántsem azt jelenti, hogy tehát a nagyobb mérvű ipar fejlesztéséről lemondjunk, hanem, hogy az ipar utján is keressük, a mennyire csak lehet, a közgazdasági kölcsönhatást, a boldogulást. S keresnünk kell a legnehezebben meggyökereztethető, de egyszersmind egyik legszükségesb ágazat: a textil-ipar utján is. Ez iparág hiányának égető kérdése a szakmai körökben gyakran forog napirenden. írnak, tanácskoznak róla. Még a tudományos akadémiában is tavaly egyik szaktudósunk azzal foglalt széket, hogy a textil-iparnak állami segélylyel való fölkarolását, mint sürgető szükséget fejtegette. Az országos iparegyesület pedig a minister ur ipari kérdéseire a válasz egyik főpontját abban foglalta össze, hogy az ország közgazdaságának valódi életkérdése a textil-ipar megteremtése, mely csak olyan fontos érdek, mint egy jó vasúti hálózat. Szükséges azonban, hogy a szakkörök e nézete általában a közvélemény vérkeringésévé váljon s ennélfogva nem fölösleges, ha szintén élénken hangoztatjuk azt ebben a házban, (Élénk helyeslés) honnan még az olyan gyönge szót is, milyen az enyém, széles és messze körben meghallhatják, de természetesen csak akkor, ha annak a mélyen t. képviselőház helybehagyása erőt kölcsönöz. Szükséges zsibbatag tétlenségükből fölrázni mindama tényezőket, melyeknek közreműködése a czél elérésére nélkülözhetetlen. (Élénk helyeslés.) De magát a mélyen t. minister urat is, kinek erélyes tevékenysége különben annyira ismeretes, csak erősítheti szándékaiban az, ha tapasztalja, hogy e téren szintén pártkülönbség nélküli biztos támogatásra számíthat. (Helyeslés jobbfelöl.) Tisztelt képviselőház! Az 1885-diki országos kiállításon nem csak azt kellett meglátnunk, a mink már van, hanem azt is, a mink még nincs. (Igaz! ügy van! joblfelől.) Az a nagy vállalat megmutatta, hogy van már nálunk is műszaki ügyesség, ízlés, sokoldalú munkakedv s versenyre képessé fejlődött többféle műipari ág. De ugyanakkor láttuk azt is, hogy a nagy iparcsarnoknak nem volt szegényebb, kezdetlegesebb osztálya, mint a finomabb szövő-fonó iparé. Kirítt ez annyival inkább, mert egy másik nagy csarnokban, a házi-iparéban, ugyanakkor nem egy vidék épen a szőtt-font tárgyak bőségével és virtuositásával tűnt ki, már pedig világszerte az a tapasztalás, hogy az életrevaló, egészséges házi-ipar ép olyan biztos alapja a nagyobbszabású gyáripari fejlődésnek, mint a hogy az irodalmi világban mindig a gazdag erejű népköltészet szokott a mtíköltészet legtermészetesebb kútfeje lenni. Ötödfél éve innen-onnan, hogy az a kiállítás elmúlt s mégis ipargazdaságunk eme kopár tertt-