Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-309

309. országos ülés január IS án, liftfőn. 1890 79 is fogom tenni annak idején a magam javaslatát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. képviselőház, nem látom szükségét ;mnak, hogy rohamosabban haladjunk e téren, mint a hogy ma tényleg haladunk. Bátor vagyok bejelenteni, hogy újból is jelentékeny l-ajómegrendelést tettünk és ez irányban meg fogom tenni még a további lépéseket is, ugy, hogy mire azon vizimunkálatok készen lesznek, Magyarország nem vállalati utón, de mint magyar hajózással készen legyen és a Dunán is érdekeit hajózási eszközökkel is képviselni alkalmas és képes legyen. (ÉlénJc helyeslés jobbfelől.) Polónyi Géza: Mint állam is? Baross Gábor kereskedelmi minister; Mint állam is ! Az én egész politikám, t. képviselőház az, hogy a magyar Dunán a magyar nemzetnek az érdekei magyar politika által érvényesíttessenek. (Helyeslés jobbfelöl.) Nem látom annak semminemű nehézségét és akadályát, keresem annak eszközeit és mert ezen eszközöket csakis az állam, mint olyan képes megadni, ezeket igénybe is fogom venni azon okszerű egymásutánban, melyre a körülmények utalnak. (Helyeslés jobbfelöl.) De arról, t. képviselőház, hogy itt bármi is elhanyagoltainak, szó nem lehet. És épen az Álduna az, t. képviselőház, a melyre különösen is intézve van a kormány figyelme. Meg lehetnek arról győződve, hogy azon nem egyszer ezélzatos hírlapi közlések, a melyek szerint orosz és egyéb más vállalatok igyekeznek uralmukat az Aldunán meghonosítani, az osztrák-magyar monarchiának kormányait is készen fogják találni arra, hogy érdekeinket odalent képviseljük. A mi különösen az osztrák dunagőzhajózási társulatot illeti, én csak egy factumot szándékozom kiemelni, egyébként pedig ezzel a themával szives engerlelmükkel nem fogok foglalkozni. (Helyeslés.) Én nem kerestem fel a dunagőzhajózási társaságot, hogy vele alkudozzam; megmondtam azt már annak idején is, és pedig nem kerestem fel azért, mert tudtam a helyzetnek nehézségeit és azonkívül ugy gondolkodtam, hogy Magyarország és annak kormánya van azon helyzetben, hogy egy közkereseti társulattal szemben egy bizonyos tartózkodást mutasson és a kezdeményezést másra bizza. (Élénk helyeslés.) A társaság a maga részéről jelentkezett nálam s ajánlatot tett arra, hogy hajlandó volna helyzetét Magyarországgal tisztázni. Én, t. képviselőház azon nézetben lévén, hogy nekem sem port a nemzet szemei közé hinteni nincs jogom, sem pedig érdekeink közül csak egy hajszálnyit és feláldozni, azon álláspontra helyezkedve, a mely egy közkereseti társaság helyzetének szempontjából leginkább méltánylandó, megmondtam e feltételeit annak a bizonyos rendezésnek, a mely a társulat és a kormány között létesülhet, szerény nézetem szerint az országos forgalom érdekében. Ezen feltételek a társaság részéről nem voltak elfogadhatók. A társaság nem jelentkezett többé, hogy a tárgyalást folytassa, tehát ugyanaz, aki a tárgyaláson jelentkezett volt, megkapván a választ, a fölött bizonyára ma is gondolkozik még. Én azonban, t.ház, ebben semminemű veszélyt nem látok s a mint bátor voltam már előbb is mondani, most is ismétlem, az ország ez irányú érdekeinek kielégítése oly eszközökkel kell, hogy történjék, a melyek kiválóan a magyar kormány rendelkezése alatt állanak. (Helyeslés jobbfelöl,) Ezzel én nem azt akarom mondani, hogy minden alkalmat fel ne használjunk arra, hogy hasznosítsuk a magunk szempontjából azokat, a kik a magyar Dunán hajóznak, de viszont, t. képviselőház, azt hiszem, helyesen járok el, hanem minden áron és nem oly módon igyekszünk a társasággal ezen ügyet rendezni, a mely a nélkül, hogy az ország érdekeinek megóvására vezetne, legfölebb engem tenne nevetségessé. (Élénk helyeslés.) T. képviselőház! Ezek után, a miket előadni szerencsém volt, tisztelettel kérem a házat, méltóztassék költségvetésem felolvasott tételét megszavazni. (Élénk helyeslés.) Polónyi Géza: T. ház! Jogom volna személyes megtámadtatás czímén is, félremagyarázott szavaim értelmének helyreigazítása czímén is szót kérni. Ezt azonban nem teszem és ha néhány perczig akarom igénybe venni szives türelmüket, a jogczím, melyet erre választok, az,hogy a t.ház engedelmével akarok szólni. (Halljuk!) Elnök: Méltóztatik a t. ház megengedni? (Halljuk.') Polónyi Géza: T. ház! Az a tény maga, melyre utaltam, hogy üres padok előtt kezdődött ezen tárgyalás és hogy tényleg nagyobb kereskedelem-politikai elvek vitatva nem lettek, azt hiszem, eléggé be van bizonyítva. A mire a t. minister ur nyilatkozatai közül reflectálni akarok, az első sorban az a sajátságos kijelentés, hogy épen akkor, midőn hivatkozott arra, hogy mi nyíltságot kívánunk a politikában nemcsak a szavakban, de tényleg is, egész nyakig begombolkozott a t. minister ursazt mondja,hogy neki politikai hitvallása az lévén, hogy dobbal nem lehet verebet fogni, ne kívánjuk tőle, hogy politikai kérdésekben nyilatkozzék. Engedjen meg a t. minister ur, habár az ibolya szerénykedésével igyekezett eltakarni e polidkai axióma ódiumát, mert hozzátette, hogy szerény tehetségeinél fogva nem igényelhet bizalmat a parlamenttől, de parlamentariter kormányzott országban ez egyike a legveszedelmesebb elveknek. A vak bizalom elméletét, bármennyire indokoltnak tartsák is ezt különben valamely egyéniséggel szemben némelyek a torvényhozás részéről, én soha senkivel szemben elismerni nem