Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-309

80 309. orszägos ülés január 18-án, hétfőn. 1S90, fogom, mert én nyilatkozatokat, intézményeket, politikát, irányt követelek a megítélés alapjául, hogy ahhoz mérjem bizalmamat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De a t. minister ur szemrehányást tett nekem, hogy miért nem hoztunk fel nagy kérdéseket, mikor pedig maga mondja, hogy nem nyilatkozhatik nagy kérdésekről. Váljon kiyánja-e, hogy a román vámháború kérdéséről szóljunk? Vájjon a t. minister ur az ő reservátái mellett határozott politikai irányt adna-e, hogy miként akarja e kérdést megoldani? Vagy szabad-e a minister úrral szemben fölvetnem a németországi gabna és liszt-vám kérdését? Vájjon van-e abban a helyzetben, hogy positiv Ígéretet, vagy csak positiv politikai irányt is tudjon adni, vagy merj n kijelölni a közös vámterülettel szemben, ha a Németországgal fennálló vámtételeink módosítását hozom javaslatba? Lesz-e azon helyzetben, hogy ígéretet tehet e kérdésben? Ugy-e, hogy nem? Ne csodálkozzék tehát, ha megelégszem avval, hogy ily subordinilt kérdéseket vetek föl. De tulajdonkép csak azért kértem szót, ho<ry a t. minister urnak a dunagőzhajózási társaságról tett nyilatkozatára néhány megjegyzést tegyek. Első sorban azt hiszem, köszönettel tartozhatik nekem a t. minister ur azért, hogy alkalmat szolgált ittam neki egy eddig országszerte elterjedt tévhir dementálására; mert én ezt dementálásnak tekintem, t. i. hogy a dunagőzhajózási társasággal szemben elfoglalt álláspontjára semmiféle felsőbb helyről, semmiféle befolyás reá nem gyakoroltatott. A minister ur szavában kételkedni nem érzem magamat feljogosítva, mert eddig minden szaváért helyt állt és nyilatkozatát örvendetes tudomásul veszem (Helyeslés.) A t. minister ur megerősítette azt, a mit én csak föltevésként mondottam, hogy :iz a 100.000 frt tulajdonkép semmi egyéb, mint csekély bevezetése egy dunai magyar állami flotilla szervezésének. Ez a politikai, nyíltan bevallott czél. Én, t. ház, nem akarok ma, különösen egy ilyen, a t. ház engedelmével tett felszólalásomban, hosszabb vitát kezdeni a felett, vájjon helyes-e, hogy a magyar állam Duna-gőzhajózást csinál, vagy helyesebb azt magánvállalkozási térre utalni; erről nem akarok beszélni. De engedje meg a 1 minister ur, ez a 100.000 frt olyan csekélység — egy csepp a tengerben — a melylyel politikát csinálni a dunagőzhajózási társulatnak annyi milliónyi tőkéjével szemben, nem lehet. Ezt fölösleges bővebben magyaráznom. A minister ur mondhat nekem phrasisokat — megígérte ugyan, hogy nem fog mondani, de azért mondott halomszámra — de azt nem fogja velem elhitetni, hogy 100.000 írttal lehessen öt millióval szemben concurrálni. De másodszor, t. képviselőház, a minister ur megerősítette, vagy legalább hallgatással mellőzte azt a fontos vádat a társulat ellen, hogy az Pozsonytól Zimonyig az egész dunai vonalon mindenhol germanisál. Igaz, ez közkereseti társaság, de szabadalmazott társaság és én kérdem, hogy a magyar állam területén létezhetik-e egy társaság, a mely visszaél szabadalmával és egyenesen a a legszentebb nemzeti érdek, a nemzeti nyelv ellen agitatiót folytat és a germanisatiónak melegágya? Ismételten felszólítom a minister urat, vegye kezébe a kérdést és legyen elég bátorsága, mert ha ott nem, de itt bizonyára támogatásban fog részesülni, hogy ha hatni, alkotni és gyarapítni fog. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kaas lyor t. képviselő ur félremagyarázott szavainak értelmét kívánja helyreigazítani. Báró Kaas Ivor: T. képviselőház! A t. kereskedelmi minister ur azon szavaimat, hogy én a kereskedelem magyarságát kívánom és kívánom azt, hogy erre a kormány hasson, félreértette vagy félremagyarázta, midőn nekem kettőt insinuált. Az egyik az, hogy én őt erőszakra hivom fel, a másik az, hogy én az idegeneket, az ide beszármazó tőkét ijesztgetem a Magyarság követelésével. Sem az egyiket, sem a másikat nem tettem. Én ugyanis a kormánynak kötelességül ismerem törvényes utón odahatni, hogy intézetekből — minők a közkereseti társaságok, részvénytársaságok, szállítási vállalatok, tőzsde, hivatalos testületek stb., — a germanisáló törekvések kizárassanak és bennök a magyar állam nyelvének jogérvény szereztessék. (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Továbbá azt tartom, hogy egy kormánynak, a kereskedelmi ministeriumnak ezer módja van arra, hogy a kereskedőkre és vállalkozókra, kikkel érintkezik, erkölcsi hatást gyakoroljon, nemzeti értelemben. (Igaz! Vgy van! a bal- és szélsőbaloldalon ) És ezen erkölcsi hatásnak nem fognak azon körök ellenszegülni; ennek üdvös eredményeit tapasztalni fogjuk. Törvénytelen erőszakot, vagyis azt, hogy valamely állampolgárnak vagy letelepedett idegennek megtiltassék saját nyelvének használata, azt én nem követelem, mert én minden erőszakot és minden erőszakolást a magyar nemzet érdekeire nézve károsnak tartok. De még egyet. Midőn én arról beszéltem, hogy a kereskedés Magyarországon nem magyar, nem az idegenekről, hanem azon kereskedőkről beszéltem, a kik magyaroknak születtek, a kik magyar honpolgárok és azt hiszem, hogy a magyar honpolgároktól van jogom e törvényhozásban elvárni, ha nem megkövetelni, hogy magyar kereskedést folytassanak. EinÖk: Kérem a képviselő urat, méltóztassék