Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-309

78 S09. orszägos tt!és január 13-án, hétfőn. 1890. a kereskedelem, ezen állítás ellen is tiltakozom. (Helyeslés jobbjelöl.) Vannak sokan, a kik a magyar kereskedelem­ben tevékenyek, a kik nem magyarok; de hiszen minden államnak valóságos érdeke az, hogy bevo­nassák az ilyen tőke, bevonassék idegen honos, a ki itt kereskedelmi házat, a ki itt ipart alapít. (Helyeslés.) Ne méltóztassék az ilyeneket fel­panaszolni; hiszen ez még azokat is elijeszt­hetné, a kiknek ma komoly szándékuk van, hogy ezen országban megtelepedjenek. (Élénk he­lyeslés.) Egy történelmi kép tárul a képviselő ur elé more consveto, mikor őseink bizonyára nem fog­lalkoztak kerenkedelemmel, hanem mikor azt köz­vetítették az örmények és mások. A magyar nem­zet kebelében fejlesztendő az érzék az ipar és kereskedelem iránt. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem minden nemzet alkalmas eredetétől fogva arra, hogy kereskedelmi és ipari kérdésekkel ugy fog­lalkozzék, minta t. képviselő ur is kívánja; de óriásit haladt a magyar nemzet e téren. Ma már nálunk a kereset ezen módja sem tartozik a perhorrescáltak közé; ma már Magyarországon a régi indolentia ezen ügyek iránt szünőben van és józanabb felfogás foglal tért. (Helyeslés) Meg vagyok győződve, hogy a magyar nemzet azon szívósságnál fogva, a mely őt minden téren jellemzi, nemcsak azt az idegent, ha ugyan szabad őt annak nevezni, a kit az ország területén üdvözlünk, assimilálja az itteni hazai érdekekkel, de azt is, hogy egyesül a hazai benső elemekkel és gazda­godik azok részvétével, azok közrehatásával. Ezen tényezők közreműködése lassan-lassan és fokozatosan fejlesztheti a kereskedelmet és ipart. (Helyeslés.) És qui habét tempus, habét vitám. AH ez egyesekről, mint a nemzetekről. Azért semmi sem volna egészségtelenebb, mintha keres­kedelmi és ipari haladás czéljából erőszakos intéz­kedésekhez nyúlnánk. (Élénk helyeslés a jobb­oldalon.) Én azt akarom, hogy ez Magyarország terü­letén egészséges alapokon és mindenek felett oly­ként történhessék, hogy valamint Magyarországon a józan íiberalismus eszméi sok mindenféle ellen­tétet távolítottak el a nemzet kebeléből, a mik örö­kös bajok forrásai voltak, épen ugy az se követ­kezhessek be, hogy Magyarországon a gazdasági ellentétek érdekei keljenek egymással harczra, (Helyeslés jobbfelöl) hanem, hogy mindezen gazda­sági érdekek egymással karöltve haladjanak előre és egymást támogatva elégítsék ki egymás szük­ségleteit is. (Élénk helyeslés.) így értem és igy óhajtom én a kereskedelem­nek magyarságát is. Áttérek ezután, t. h két képviselőtársam által felvetett kérdésre, a duna­gőzhajózásra. (Halljuk!) Mindenekelőtt kijelen­tem, hogy rám semmiféle helyen, semmiféle tiltó, parancsoló, vagy bármely más befolyás nem gya­koroltatott a tekintetben, hogy én a dunagőzhajó­zási társulattal mit akarok ós mit nem. Ezzel az egyenes nyilatkozattal tartozom azért, mert az én múlt nyári Bécsbe utazásom különböző magyará­zatokra adott okot, melyeknek semmi alapjuk nin­csen. Általában véve nem is észleltem és nem is fogja senki sem észlelni, hogy bármikor azon körök részéről, a melyekre a t. képviselő ur czélzott, Magyarország közgazdasági érdekei ellen állást foglaljanak. A dunagőzhajózás kérdését illetőleg Polónyi t. képviselő ur gúny tárgyává tette, hogy én 100.000 forintot kérek hajózási ez élők előmoz­dítására. Polónyi Géza: A hajórajra! (Egy hanga szélső baloldalon: A flotillára ! Derültség.) Baross Gábor kereskedelemügyi minis­tér : Ne nevessen a t. képviselő ur azon sem. Ha a törvényhozás megadja az eszközöket, a kellő idővel meglesz a hajóraj. A dnnagőzhajózá sal szemben ma én czélomat értem s bátor voltam tavaly is r harmadéve is íelemlíteni, hogy azon okszerű ver­seny szervezése, melyet a vasutak által a hajózás­sál szemben gyakoroltunk, éíeztette befolyását a dunai gőzhajózás díjtételeire is, a mely díjtételek­nek olcsósága csakis Magyarország tömeges forgal­mának válik előnyére. (Helyeslés.) T. ház! Kaas Ivor t. képviselő ur azt méltóztatott kérdezni, hogy kinek részére szabá­lyozzuk a Dunát? Hiszen a Duna nemzetközileg minden nemzet számára biztosítva van és én csak attól óvom a t. házat, hogy egyesek, tár-illatok vagy vállalatok fellépése bennünk aggodalmat keltsen azon nagy műveletek eredményeire nézve, melyekkel a felső Duna és a Vaskapu szabályo­zása jár. Azt nem mondom, hogy ezen nagy művek előnyeinek egyedül Magyarország veendi hasznát; de azt állíthatom bátran — és ez a motívum az, a miért a kormány teszi — hogy igenis ezen nagy művek előnyeit Magyarország fogja élvezni első sorban, mint melynek közvetlen területi fenható­sága kiterjed ezen dunai részekre, kivévén a Vas­kapu jelentékenyebb alsó részét. Igenis, előnyére fog válni a dunai hajózásnak s ha több oldalról panaszolják is, hogy a hajózás nálunk elhanyagoltatik a vasutak kedvéért, erről szó sem lehet, A t. képviselő ur azt mondja, hogy mit ér az a 3 — 4 hajó; ő nem látott a Dunán még magyar hajót. Menjen le a t. képviselő ur az Al­Dunára, találkozik odalenn magyar hajóval. Igaz, hogy eddig még nem hoztunk többet létre 1—2 hajónál uszályokkal együtt, de fokozatosan lép­tetjük életbe mindazt, a mi kell. Én köszönettel veszem tudomásul, hogy a t. túloldal is azt mondja : „ szívesen áldozunk erre a czélra". A legnagyobb készséggel t'ognám épen én, mint érdekelt minis­ter, ezt az áldozatkészséget igénybe venni és meg

Next

/
Thumbnails
Contents