Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.
Ülésnapok - 1887-309
309. nrszágos ülés ja Elfogadom a kereskedelmi minister ur költségvetését. (Helyeslés túlfelől.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve, hogy ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Josipovich Géza jegyző: Baross G-ábor kereskedelmi minister! Baross Gábor kereskedelmi minister: T. ház ! (Halljuk ! Halljuk!) Talán a t. képviselőház is észrevette volt, (Halljuk! Hulljuk!) hogy Polónyi képviselő ur mily jó akarattal bánt velem. Megdicsért, elismerését fejezte ki, azon magaslatról szemlélve a világot és a dolgokat, a melyre őt, mint pártjának vezérszónokát, állása emeli. Sajnálom, t. ház, hogy jóindulatát én nem viszonozhatom azzai az elismeréssel, hogy ő, mint pártjának vezérszónoka, a kereskedelmi ministerium nagy themáját méltóan és kellő objectivitással tárgyalta. Legyen szabad ezt, t. ház, röviden illustrálnom. (Halljuk! Halljuk! jobbfélől.) A t. képviselő ur megtámadja a közös vámterületet. Ezt teljesen értem. Ez nemcsak a pártok közt controvers kérdés tárgya régtől fogva, hanem vitás talán a pártokon belül is egyesek között. A közös vámterület tehát megtámadható; de a képviselő ur oda concludál, hogy közös lévén a vámterület, nincs komoly, nincs nagy kérdés, melylyel a magyar parlament Magyarország kereskedelmi világát illetőleg foglalkozhatnék és ez az oka, hogy a képviselőház padjai üresek. Polónyi Géza: Pedig ez igy van! Baross Gábor kereskedelmi minister: Bocsánat, a közös vámterület kérdése lehet vita kérdése — mint mondám — de az csak egy része azon óriási keretnek, a melyet Magyarország kereskedelmi és ipari világa betölt. Számtalan fontos kereskedelem-politikai kérdéssel foglalkozhatik a parlament ugy a maga initiativájából, mint a kormány előterjesztései folytán. (Helyeslés.) Én ezen nagy és jelentékeny kérdésekkel szemben mindig nyíltan állást foglalok. A közös vámterületnek híve voltam és vagyok s előadója is voltam egy ízben az erre vonatkozó megállapodásoknak Benső meggyőződésem szerint a közös vámterületnek ez országra nézve fenforgó előnyei mellett Magyarországon egy körültekintő kereskedelmi s ipari politika, a mint tudott eddig, ugy jövőre is fog tudni sok üdvöset teremteni. (Élénk helyeslés.) És ha a képviselő urak számolnak azzal, hogy valamint in natura non datur saltus, ép ugy ipari s kereskedelmi ügyekben sincs helye az átmenet nélküli ugrásoknak ; azt is el kell isinerniök, hogy nincsenek fontos judieiumok, melyekből bárki is azt következtethetné, hogy mivel nincs külön vámterület, tehát nincs alkalmunk komolyan törődni kereskedelmi és ipari feladatokkal. Ellenkezőleg a közös vámterület egyetlen intézkedésében sem gátol bennünket abban, hogy érdekeinket ár 13-án, hétfőn. 1880. 75 kereskedelmi és ipari téren kellően megóvjuk. (Helyeslés jobbfélől.) De ha valahol, a kereskedelmi s ipari téren komoly intelmet találok arra, hogy óvakodjam a phrasisoktól és a legkomolyabb megfontolással és higgadtsággal kezeljem épen azon ügyeket, melyek ma kezemre vannak bizva. (Helyeslés.) A közös vámterületnek csak egy ellenségét látom és hiszem, hogy azt sem fogom soha az ország határain belül találni. Ez az ellenség: az irigység, a féltékenység, melylyel Magyarország gazdasági és ipari fejlődése találkozik. (Tetszés jobbfelöl.) Ezt az egy ellenséget ismerem; de más nincs. Kölcsönös méltányosság, a viszonyok kölcsönös objecfiv megítélése és egyesült erővel való megvédése a monarchia érdekeinek kifelé: ez azon politikai irányzat, melynek én hódolok. (Élénk helyeslés.) Polónyi Géza t. képviselő ur nyílt politikát kíván s azt mondja: nyíltan s őszintén akarjuk tudni, mit csinál a kormány? Magam is barátja vagyok a nyíltságnak s őszinteségnek és épen a mi speciális viszonyaink között különös súlyt helyeznék arra, hogy az embernek még gondolata se maradjon rejtve azok előtt, kik jogosítva vannak a nemzet nevében kritikát gyakorolni. És mégis kénytelen vagyok azt mondani: ne méltóztassék a kereskedelmi s ipari politikának ily nyílt bevallását kívánni itt a házban. Vagy azt akarják az urak, hogy phrasisokkal éljek, hogy elveket elvekre halmozzak? Azt utóvégre meg lehet tenni, de dobbal nem lehet verebet fogni. (Helyeslés jobbfélől.) Kénytelen vagyok minden kereskedelmi minister részére bizalmat kérni oly értelemben, hogy tudni fogja kötelességét s igazolhatni fogja e bizalmat tetteivel. Hisz ha érdemes rá, megvan neki a módja azt igazolni; ha nem érdemes rá, akármit fog is előre hirdetni, az eredmény utóvégre még sem lesz kielégítő. Érzem, hogy nehéz nekem e bizalmat kérnem, mert nincs oly tehetségem, mely a t. háznak a bizalom nyújtását megkönynyítené. De a politicus részére mégis kénytelen vagyok e bizalmat kérni, nem azért, mert titkoló lenni óhajtok, de, nem akarván a példabeszédet ismételni, azért, mert a tervek sikeréhez szükséges előbb a kellő megérlelés és az, hogy a megfelelő idő előtt ne képezzék szóbeszéd tárgyát. (Helyeslés.) Örömmel vettem volna, t. ház, ha a képviselő ur nem menti föl magát az érdemleges észrevételektől azzal, hogy ime a közös vámterület mellett nincs mit beszélni, hanem igenis felvetette volna mindazon nagy kérdéseket, melyek kereskedelmi és ipari politikánk felett uralkodnak. A másik ügygyei, az államvasutakkal sem járt el .1 t. képviselő ur, nézetem szerint, jobban. Én, t. h államvasutakban symbolurnát látom a magyar forgalmi politikának. A magyar forgalmi politika: az eszközök foglalatja; a kereskedelmi 10*
