Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.
Ülésnapok - 1887-309
76 309. orszáeos ülés január 18-án, hétfőn. 1890. és ipari politika a czélra tekint. Ezen kettőnek harmonieus összemú'ködése biztosíthatja főképen ezen ország jövő kereskedelmi s ipari fejlődését. T. képviselő ur egyszerűen mellőzi ezen nagy forgalompolitikai kérdéseket és megtámad engem, mint kereskedelmi ministert, a miatt, hogy a magyar államvasutak személyvonatai késnek, hogy a személyforgalom nincs kellően biztositva. Nem térek ki ezen kifogások elől. A magyar államvasutak, mint minden más nagy vasút, időszakonkint nehézségekkel küzd. A novemberi s deezemberi hófúvások árúforgalmunknak fennakadását okozták és gazdasági érdekeinknek nagy kárt okoztak, de ilyen bajok nemcsak a magyar államvasutaknál, hanem más nagy vasutaknál és más országokban is előfordulnak. (Igás! Ugy van!) A személyforgalom tekintetében hoznak fel kifogásokat. Amióta az új személydíjszabás életbe lépett, a vonatok rendkívüli mértékben vannak igénybe véve, sőt fordulnak elő esetek, hol egyes vonatok két részre osztva közlekednek és hogy szükség esetén egyes vonatok elé két gépet fogtak. Fordult elő igenis késés, de az iránt biztosíthatom a t. képviselő urat és a t. házat, hogy az ily esetek közegeim igen komoly megfigyelésének tárgyát képezik és az orvoslás tekintetében minden lehető megtérténik. Azt méltóztatott mondani, hogy a gépek roszak; nincs hely fedél alá hozni a gépeket. Hiszen, t. képviselő ur, hogy a magyar államvasutak nagyobb felszerelést érdemelnének, sőt hogy azok palotákat is érdemelhetnének, az igaz; de fedél dolgában nincs hiány. Az a két szín, amelyet képviselő ur az én költségvetésemben megtalál, mást jelent. Ez sem mutatja az én fakarságomat és gazdálkodásomat a magyar államvasutaknál. Szó sincs róla. Régi idő óta épült fel Budapesten egy nagy főműhely. Ezeknek tervezetét nem ón állapítottam meg. Abban a főműhelyben vannak ma azon gépek elhelyezve, melyek a vonatokhoz szükségesek. Azokat a gépeket unnan ki kell hozni, vonatok elé fogni és oda vissza vinni. Egy szorulat létezik s minden vasúti ember Budapesten tudni fogja mi az a Sipka-szoros. Ezen szorulaton közlekedik naponkint több, mint 150 gép. Ez valóságos veszedelem, eltekintve attól, hogy üzleti kiadást is okoz. Ezen régi bajnak orvoslására szolgál az, hogy most javaslatba hoztam Budapest nagy állomásán két szín felállítását. Vájjon azt is fukarságból teszem ? Hanem az államvasutaknál ép ugy, mint a kereskedelmi tárcza más részében kénytelenek vagyunk a pénzügyi viszonyokkal számolni és a beruházásokban lépést tartani. (Élénk helyeslés.) Az a megjegyzés, hogy az államvasutaknál 36 órát töltenek az illetők hivatalban, a valóságnak nem felel meg. Lehetnek kivételes esetek, a mikor ez megtörtént; magam is tudok róluk. De már tavaly elejét vettem és jelentékenyen korlátoztam a szolgálati időt a pályafelügyeleti személyzet között, a mi bizony 100,000 forintnál is több kiadást okozott. Minthogy pedig azoknak, a kik hosszabb szolgálati időt teljesítenek, bizonyos külön illetményre is van igényük, megtörtént az, hogy a midőn a személyzet szaporítása és jobb díjazás által a szolgálati időt leszállítottam, folyamodványt kaptam az illetőktől, hogy hagyjam meg a régi szolgálati időt, mert ők ezáltal többet szereznek. A mi tehát egynek kellemetlen és panasz tárgya, abba más, ha pénzt szerezhet vele, belenyugszik. És most áttérek egy más, komoly thémára. A magyar államvasutak forgalma sok ellenségeskedéssel tdálkozik. Nagy ritkaság az, hogy egy intézet köréből az úgynevezett szakemberek nyilatkozatai oly gyakran jussanak a közönség körébe, mint épen a magyar államvasút részéről. Megvallom, ezt nagyon röstellem és ana kérem a t. képviselő urakat, ne méltóztassanak bizonyos szakemberek nyilatkozatait honorálni, mert legtöbb esetben a valótlanság mellett azoknak hátmegetti vádaskodásában még más is rejlik. Kaas Ivor báró: Peccatur intra muros et extra! Baross Gábor kereskedelmi minister: Szó sincs róla. Méltóztassék azonban a világ bármely vasút] át nézni, ha azt akarjuk, hogy komoly fegyelemmel legyen kezelve ez az ügy, az első követelmény az, hogy nem kell az ott megbüntetett vagy elbocsátott tisztviselők vallomásaira súlyt fektetni. Ne méltóztassék, t. h fegyelmet érinteni, mert ha egyszer az a fegyelemsértés pártolást talál, még pedig ebben a magas testületben is, akkor szerfölött nehéz a fegyelmet a személyzetben fentartani; (Élénk helyeslés) mert akkor valamely elégedetlen közeg vádja elég arra, hogy ilyen nagy intézet a közönség előtt ugy tüntettessék fel, mint a mely az ország áldozatkészségére nem érdemes. (Élénk helyeslés.) T. képviselőtársam azt méltóztatott mondani, hogy a takarékosság fejében elhanyagoljuk a pályafen tartást, a kavicsolást stb. Ez a kérdés előfordult már itt a házban. Midőn 1886-ban a nagy szervezetváltozások történtek, mindig azt jövendölték, hogy baj lesz ebből a takarékosságból, mert ez meg fogja magát az államvasutaknál bőszülni. Határozottan mondhatom, t. ház, hogy a mint igaz, hogy meg nem engedném és meg nem turném addig, mig a magyar államvasutak kezelése az én felelősségemre van bízva, hogy azok könnyelműen és a szükségesnél nagyobb kiadással kezeltessenek, ugy viszont a szükséges pályafentartás, a kiegészítések és egyéb építkezések teljesítését szigorúan megkövetelem. E tekintetben mondhatom,hogy valamint semminemű felületes és fölösleges kiadások nem okoztatnak; (Helyeslés) ugy semminemű