Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-309

74 309. országos Ülés január 13-án, hétfőn. 1890. delmi minister ur, mert senki sem látja mindezeket közvetlenebbül, mint ő. Azt hiszem, hogy fel világosításokat fogunk kapni tőle az iránt, hogy e fontos forgalmi és kereskedelmi kérdésekben mi az ő politikája? Mert hogy van politikája, azt tudjuk; hogy vannak aspiratiói, azt is tudjuk; de hogy azokat képes keresztül is vinni, azt nem látjuk az ő budgetjéből, nem látjuk cselekedeteiből. Nem két, talán öt hajóval rendelkezik, ez kevés, de tudjuk azt, hogy van benne akarat és van neki módja, hogy a magyar állam érdekeinek érvényt szerezzen, ha ebben nem akadályoznák onnan Bécsből. Mert kezében van a magyar államvasutaknak egész hálózata, kezében vannak a magyar folyók és lehetetlen, hogy nemcsak tarifapolitikájával, hanem egyszersmind az állam tekintélyével, a törvényhozás akaratával és támogatásával keresztül ne vigye és ne vihesse azon reformokat, a melyeket eontemplál. Hiszen hogyne vihetne keresztül, mikor oly feltétlenül nagy párt támogatja egész bizalmával a hon érdekében ? De én — engedje meg e szót — követeléseimmel nem állok meg itt; én tovább megyek. Midőn a t. minister ur átvette az iparügyek vezetését, bennem egy óhajtás, egy remény csillámlott fel, hogy talán ezt az elhanyagolt magyar ipart fel fogja emelni, a nagy közgazdasági deficitet meg fogja szüntetni. Évek során át láttuk az egyik kiegyezést a másik után létrejönni vámszerződések alakjában. Egyik rosszabb volt, mint a másik, egyik sujtóbb volt, mint a másik a magyar iparra nézve. A magyar érdekek egymásután feláldoztattak az osztrák védvámos érdekeknek és ebből a magyar finaneiák vajmi kevés hasznot húztak. A kik a közös vámterület alapján állanak — én, nem a pártom, az önálló vámterületet tartom szükségesnek — mondom, a kik a közös vámterület alapján állanak, azok tartoznak a nemzetnek azzal, hogy bebizonyítsák, hogy ezen az alapon lehet teremteni magyar ipart, mert magyar ipar nélkül, magyar eultur-állam nem existálhat és a eivilisatio és forgalom szempontjából, mint társadalmi szervezet sem existálhat, mint adó-alany sem, mert nem képes elviselni azokat a terheket, melyeket reá ró először a magyar államnak drágasága s mindig emelkedő kiadásai, másodszor azon militarismus, melyeknek törvényei az önök akaratából a törvénytárbanvannak. Ha önök ez államot nemcsakfentartani akarják azon az alapon, a melyen tényleg és törvényesen áll, de még azon kivül fejleszteni és felvirágoztatni is akarják és népét gazdagabbá tenni, meg kell, hogy adják ehhez a módot, meg kell, hogy teremtsék a magyar ipart. Hiszen ez irányban történnek kezdeményezések. Én a kezdet nehézségeit méltánylom, de kívánom tudni, hogy tervszerű eljárással a kormány hajlandó-e Magyarországnak megadni iparában azt az emancipatiót, melyet jövője nem nélkülözhet ? a mely feltétlenül szükséges és a melyre feltétlen joga is van, hogy a közös vámterületen belül is azon iparágakra nézve, melyekre feltétlenül szüksége van, a melyeket megteremteni képes és a melyekre természetes előfeltételei az országnak megvannak — hogy ezen iparágakra nézve fog-e követni ezen kormány olyan kereskedelmi és iparpolitikát, hogy azok tényleg necsak meghonosuljanak, de virulhassanak is? Erre nézve hiszem, hogy van ministerünknek terve s azt hiszem, az egész ország nagy megnyugvással fogná venni, ha ezen tervekről tudomást szerezhetne. De mésr ezzel sem állok meg — engedje meg, hogy ismételjem e szót — követeléseimben. Követeléseim közé sorozom azt, hogy midőn az egész világon, egész Európában a socialis kérdések foglalkoztatják az államokat, a kormányokat és a törvényhozásokat, Magyarország kormánya és törvényhozása ne hunyjon szemet a jövő előtt, hanem inkább előbb teremtse meg a társadalmi egyensúlyt és annak feltételét, semhogy akkor, midőn ezen társadalmi egyensúly meg van zavarva és súlyos complieatio állott elő, utólag iparkodjék azon segíteni, midőn az már bajosan és csak kínosan lesz lehetséges. Magyarország kereskedelmi politikájában legfájdalmasabb az, hogy Magyarországnak nincs magyar kereskedése. A magyar nemzet hosszú törekvésével küzdve egy századon keresztül, — azon momentumtól, midőn Bessenyey tollát a magyar versírásra fogta — a magyar nemzet azóta folyton hódított saját hazájában, hogy újra megszerezze a hont önmagának és a jövő nemzedéknek. S ezen munkájában sikerrel működött, sikerült egy magyar államot teremteni, sikerült hozzá magyar társadalmat, magyar irodalmat, magyar művészetet és magyar ipart is teremteni; a mit mindeddig megteremtenie nem sikerült, az a magyar kereskedés. Sokkal kisebb nemzetek birnak nemzeti kereskedéssel; eszeágába sem jutna még annak a szerbnek sem Belgrádban, hogy kereskedése ne legyen szerb; oláh kereskedésről tudunk és talán bolgár kereskedésről is szólhatnánk, nem említvén a hollandusokat és dánokat, csak a magyar kereskedést kell diogenesi lámpával keresni e hazában. A kereskedelmi academia magyar, ezt köszönettel ismerem el; a tőzsde német és hogy ez német, azt a jelen kormánynak s nem a jelen kereskedelmi ministernek vetem szemére; hogy magyar kereskedés még nincs, az a magyar kormány kereskedelmi politikájának hibája. (Igás! Ugy van! balfelől.) En remélni szeretném, hogy ezen is változtatni fog egyfelől a magyar nemzetnek akarata, másfelől a magyar kormánynak nemzeti kötelességérzete,