Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-309

S09. ersífígos ölés jannár 18-án, hétfőn. 1890. 7í de ezekkel nem akarom most untatni a t. házat. (Halljuk! a jobboldalon.) Már most ennek okai után kell puhatolózni. Igyekeztem magamnak szakemberektől felvilágosítást szerezni és miről győződtem meg? Árról, t. ház, hogy a tisztviselők első sorban felhozzák a késedelem okául azt, hogy túlságos nagy takarékosságot űztek a vasutaknál az építkezésekben, ugy, hogy a gépeket lehetetlen volt fedél alá helyezni. És hogy igaz ez a kifejezett aggodalom, azt az előttünk fekvő költségvetés is igazolja, mert a t. minister ur most már jónak látja nagyobb költséggel két gépszín felépítését javaslatba hozni. A mostanáig e téren folytatott takarékosságnak az volt az eredménye, hogy a gépek nem voltak elhelyezhetők fedél ab:, a mi által a gépek sem kellőleg ki nem hűlhettek, sem pedig nem voltak kellőleg tisztogathatok, ugy, hogy menetközben a gépeknek örökösen valami bajuk támadt, és igy hol Herczeghalmán, hol más állomáson 3—4 órát kellett vesztegelni, mig a tartalék-mozdony, természetesen Budapestről megérkezett, miután gépszínek kint a pályán nincsenek, ugy hogy az első- és másodrendű vonatok számára szükséges tartalék-mozdonyok csak a budapesti állomáson helyezhetők el. Második okul, t. képviselőház, felhozzák azt, hogy a forgalmi személyzet 36 órát van egyfolytában igénybe véve, a mibe igen természetesen az esetleges késedelmek nem számittatnak. így áll elő az, hogy teszem azt, ha egy személyvonat megkésik, akkor az egész pályán levő tehervonatok legalább is annyit kell, hogy késsenek, mint a mennyit az a személyvonat késett, mert azoknak az illető állomásokon vesztegelniük kell. Már most a tehervonat egész személyzete kénytelen annyi órával többet szolgálni, mint a mennyit egy romlott gépezetű személyvonat tényleg késett. Eltekintve t. ház attól, hogy általában a vasúti üzem szempontjából nem subordinált jelentőségű az, hogy ily nagy késedelmek idején a kőszénben is nagymérvű túlfogyasztás következik be, én általában a közlekedés szempontjából elég fontosnak tartom ezt a dolgot arra, hogy a t. minister ur figyelmét erre a körülményre felhívjam. Ezenkívül a debreczeni vonalon tapasztalható az, hogy a pályatest, maga az alépítmény vagy talán a kerekek rosszasága a közlekedést olyanná tette, hogy a ki gyakran utazik Debreczenbe és az úgynevezett egyenes átmeneti kocsiba kell hogy üljön, mely az utolsó szokott lenni, mintegy csodálatos, hogy mai napig agyvelőrázkódást nem kapott. Ezt tapasztalja az, ki csak egyszer is utazott Debreczenbe ezen átmeneti kocsikon. Szakemberek állítása folytán mondhatom, hogy ennek oka az alépítmény hiányosságában kereshető. Ha tekintetbe veszem, t. képviselőház, hogy ha például Francziaországban ül az ember a vonaton, nem is érzi, hogy utazik, mert az aczélsínekea ugy fut a vonat, hogy az ember absolute semmi rázkódást sem érez; ha tekintem, hogy bizonyára, észrevette ezt mindenki, a ki franczia vagy olasz vonalakról magyar vonalakra tért át, hogy rendkívül nagy különbség van a közlekedés tekintetében és az ember rögtön megérzi a rázkódtatásró!,hogy más vasúton van ; ezt annak tulajdonítom, hogy a vasút fentartási költségeire nem fordittatik a kellő gond ; a kavicsolás nem eszközöltetik ugy, a mint történnie kellene. Mindezt, t. ház, csak azért hozom fel, hogy a mennyire helyeseljük a takarékosságnak elvét magát, épannyira, azt hiszem, a t. ház nézetével találkozom, ha azt mondom, hogy a túlságos mérvben űzött takarékosság, a mely azután háromszorosan és ötszörösen bőszülj a meg magát, ezen téren sem helyeselhető. De, t. ház, van egy concret kérdés, a mely miatt fel kell szólalnom, a mely ' kérdésben én a t. minister urat egy rövid felvilágosításra tiszteletteljesen felkérem. (Halljuk! Halljuk!) Ez a dunagőzhajózási társaság kérdése és illetőleg az az álláspont, melyet a t, minister ur e kérdésben elfoglal. A napi sajtóból köztudomású dolog volt, hogy a t, minister ur szerintünk egész helyesen, annyira helyesen, hogy ez irányban teljes lelkesedéssel való támogatásunkra a jövőben is számíthat, a dunagőzhajózási társasághoz bizonyos ultimátumot intézett. Köztudomásúvá vált — és ez az, a mi benünket nagyon érdekel —• t. ház, az is, hogy ezen ünnepélyes ultimátum után az a minister ur, a kit különben erélyérőí ismerünk és a ki nem igen szokott a maga árnyékától megijedni, egy szép reggelen — gondolom júliusban — Bécsbe hivatott és azt vettük észre, hogy az az ultimátum nem lett erélyesebb eszközökkel végrehajtva és bizonyos visszavonulás fúvatott a kereskedelemügyi ministeriumban. A fáma azt beszéli, hogy felsőbb, hogy ne mondjam legfelsőbb körbői eredő befolyásra reducálható az, hogy a t. minister urnak a magyar gőzhajózás érdekében érvényesített tevékenysége sikerre egyáltalán nem vezethetett, sőt hogy e tekintetben egyenesen meg lett akadályozva. Már most, t. ház — nem új dolog — köztudomású a panasz, a mely a dunagőzhajózási társaság ellen ismételten felmerült, hogy tudniillik eltekintve attól, hogy a magyar kereskedelmi és forgalmi érdekeket sohasem szolgálta, hanem mindig ezekkel ellenkező érdekeket szolgált és képviselt : ez a társulat Magyarországon a germanisatiónak valóságos melegágya. (Ugy van! a szél ő baloldalon.) Pozsonytól kezdve egészen a Dunának magyar határáig. (Nyugtalanság jobb felöl.) A duna -