Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-309

75 309. országos ülés január 13-án, hétfőn, 1890. gőzhajózási társulat összes hivatalnokainál és ügynökségeinél a levelezés és könyvvitel kizárólag német és bármit igyekezünk is felhozni, a társulat nem csak hojry nem hederint az ez irányban hang súlyozott kívánalmakra, hanem mivel felel? Felel avval, hogy itt a központban ellepi a gőzhajózási társulat tisztviselőségét olyan emberekkel — megnevezek például egyet a több tisztviselők körül — mintUngermann, a kinemcsak,hogy nem tud magyarul, de dicsekszik is avval, hogy magyarul tudni nem is kell. (Ellenmondás jdbbfelöl.) Egy árva betűt sem tud magyarul. T. képviselőház, midőn ilyen társulattal szemben a t. minister ur eléggé nem dicsérhető energiával akar egy magyar gőzhajózási társulatot — legalább a hirek szerint — bevezetni, akkor — a mi híreink szerint — az úgynevezett felsőbb körökbe ad audiendum idéztetik és ezen körökből akadályozzák meg — a hirek szerint — a magyar gőzhajózási társulat érdekében levő minden tevékenységet. Kíváncsiak vagyunk rá,t. képviselőház, menynyiben felelnek meg ezek a hirek a valóságnak, mert a mi magunkt irtására nézve loyalitas tekintetében bizonyos mértékig befolyással kell hogy legyen az, ha csakugyan megerősödnék az a közhírré tett gyanú, hogy a felsőbb körökben ilyen gátot vetnek a jogosult magyar érdekeknek a kereskedelmi téren való érvényesítése elé. (ügy van! a szélső baloldalon.) Hogy milyen mederbe tereltetett ez a kérdés, azt körülbelül látjuk a képviselőház elé terjesztett költségvetésből. Mit látunk ott? A t. minister ur felvesz a magyar gőzhajózás érdekeinek „forgalmi viszonylatok" ezíme alatt való istápolására borzasztó nagy összeget, összesen százezer forintot. Azt mondja a minister ur, a magyar gőzhajózási hajórajnak az emelésére kell. Én meglehetősen ismerem a Dunát, t. képviselőház, de én még a magyar kereskedelmi minister hajóraját nem fedeztem fel eddig sehol. Ismerek két vontató gőzöst. Ha talán ez asubsidiarius hajóraj az, a melyről a t. minister ur beszél, akkor a t. minister nr épen ugy tesz, mint amikor Falstaff az ő hadseregeiről beszél. Ugy veszem észre, t. minister ur, hogy bizonyos politikai opportunitás, bizonyos kényszerű helyzet az, a mely a minister úrral bizonyos forgalmi viszonylatok czíme alá véteti azt a csekély 100.000 forintocskát, a melylyel az idén subventionálni akarja a magyar dunai gőzhajózást. Mi nyílt politikát akarunk, t. minister ur! Legyen meggyőződve arról, hogy mi 100.000 forintot odavetett alamizsnának, morzsának tekintünk a magyar dunai gőzhajózás számára, de nem tekintjük oly factornak, a mely magyar kereskedelmi politikát képviselő tényező lehetne. (Helyeslés, a szélső baloldalon.) t Álljon elő a t. minister ur azon férfias bátorsággal, mely minden cselekedetét különben jellemzi; mondja meg, mit akar, akar-e magyar dunagőzhajózási társaságot, akarja-e a magyar hajózási érdekeket istápolni, igen vagy nem? Nem kételkedem a magyar törvényhozás hazafiságában, hogyha férfias nyíltsággal, bátorsággal, félretéve minden opportunitási érdekeket, ezt kimondja, bennünk nem fog hiányozni sem a hazafiság, sem az áldozatkészség arra, hogy őt e téren a legmelegebben támogassuk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezek azok, t. ház, melyeket felhozni kötelességemnek tartottam. Amint voltam bátor kijelenteni, a költségvetést azon politikai okból, mert az a közös vámterület eívén épült, el nem fogadjuk; hanem tiszteletteljesen felkérem újból is a minister urat, hogy mindkét általam felvetett kérdés tekintetében — reménylem, megnyugtató — válaszát szíveskedjék megadni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Josipovich Géza jegyző: Kaas Ivor báró! Báró Kaas Ivor: T. képviselőház! Egy ízben gr. Lónyay Menyhérttel beszélgetvén, ő a következőt mondta: Három hatalmasság van, melylyel szemben minden magyar kormánynak magát meg kell adni. E három: az osztrák — akkor osztrák — nemzeti bank; az osztrák — akkor osztrák - - államvasút; és az osztrák szabadalmazott dunagőzhajózási társulat. Azóta 15 évi szabadelvű kormányzás boldogította Magyarországot és változtak a viszonyok, kiegyezések köttettek. E kiegyezések közé tartozott az, hogy az osztrák bankból osztrák-magyar bank lett, az osztrák áliamvasutból osztrák-magyar államvasút lett. Nem tudom, ezek új közösügyek-e vagy sem ? Az osztrák szabadalmazott dunagőzhajózási társaság maradt, a mi volt, osztrák tetőtől talpig. A mi a bankot illeti, hiszen igaz, mi elfogadtuk a 80 milliós adósságot s az 15 év óta majdnem egy millióval le is apadt; kaptunk is egy csomó Verwaltuogsrath-ságot, a hova kineveztettek a kormánynak hű emberei. De nem tudom, a magyar hitelviszonyokban mi változott ezen kiegyezés folytán? Mert igaz ugyan, hogy a dotatio felemeltetett s egynehány vidéki bankfiók alapíttatott, sőt egynéhány vidéki takarékpénztár is megbízatott a társulat képviseletével ; de lényegben a bankszervezet ma is az, a mi volt: Magyarország agrárius és iparos viszonyainak egyáltalán meg nem felel. Szolgál, mint annak előtte szolgált, bizonyos kizárólag merkantil érdekeknek, eltekintve talán egyes protegált férfiaktól. Hozzátehetem azt, hogy ugyanazon szellemben vezettetik, mint vezettetett azelőtt a tiszta osztrák bank és noha a bank pesti főintézetében magyarul is tudnak, azért azon egész intézet vezetése, egész szelleme ma is táplálja a kereskedésnek Magyarországon németül folytatását. Én