Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-309

í 70 30!). országos ülés lantiár 13 An, hétfőn. 1890, tetni, minket akkor, midiin a kereskedelmi tárczát tárgyaljak, nem bánt. A mi azt az egyént illeti, a kire ma a kereskedelmi tárcza vezetése bizva van, az talán a törvényhozás előtt is többszörösen tapasztalta, hogy ez a párt, a függetlenségi és 48-as párt nem ritkán talán a minister ur érdemein túlmenőleg is, az elismeréssel nem fukarkodott. Tette pedig ezt ez a párt mostanáig szert, t. ház, mert leplezetlenül megvallva, Baross Gábor kereskedelmi minister úrban a democraticus erényeknek oly nemét fedezte fel, mely bennünket elismerésre kötelez. A szorgalom, munkásság, erély és becsületesség elismerése mindenkinek mindenkor kötelessége. E párt a maga részéről ezt mindig kötelességének tartotta a múltra nézve s kötelességének fogja ismerni a jövőre is. De, t. ház, midőn ezeket mintegy előlegezéséül azoknak, a miket elmondandó leszek, előre bocsátom, a függetlenségi párt az ő ellenőrzési kötelezettségének teljesítésében nem lehet annyira vak, hogy akkor, midőn az érdemnek elismeréssel adózik, midőn bizonyos eredményekre szivei készséggel rámutat: egyszersmind rá ne mutasson azon dolgokra,melyek meggyőződésünket ma már oda fejlesztették, hogy azok bizonyos aggodalmakra nyújtanak jogos indokot. (Halljuk! Halljuk!) A t. minister úrhoz sokkal közelebb álló körökben, mint hozzánk, már akkor, a midőn az első vasúti mérleg a képviselőháznak bemutattatott s midőn a magyar államvasutak kezelésében bizonyosszerencsés kezíí üzleti eredmények constatáltattak, ismétlem, ama közel álló, nem mondom, épen baráti, körökben felvettetett azon aggodalom, hogy tulajdonképen a magyar államvasutak egész üzemében elért ezen nagyobb, mindenesetre rendkívüli eredmény, csak annak köszönhető, hogy a minister ur alaposan elhanyagolja a vasutak fenntartását s oly vasúti politikát inaugurál, mely az egész európai continensen fel nem található, akár a hossz-kilométereket számítva, akár az összbevételhez arányítva azon mostoha viszonyt, a mely létezik a beruházások költsége és a tényleges bevételek közt, úgyannyira, t. ház, hogy szakkörökben azon aggodalom merült fel, hogy az ily helytelen módon megtakarított összegekben, majd rövid idő múlva bekövetkezik az a nagy krach, mely azután egyszerre nyeli el mindazon pénzügyi eredményeket, melyeket mostanáig a vasutak üzemében elértünk. Nos, t. ház, másrészről meg panaszképen fölvettetett a magyar államvasutak vonalain, amerre megy az ember, mindenhol, hogy a személyzet s különösen a forgalmi személyzet oly túlságos mértékben vétetik igénybe, hogy annak az emberi erőt meghaladó szorgalom kifejtésére van szüksége, hogy kötelességeinek megfeleljen, mi által az a személyzet már is képtelen lett arra, hogy szolgálati kötelezettségét oly hűséggel töltse he, mint a hogyan az a személyi és vagyoni biztonság megvédésének érdekében kívánatos volna. Igen természetes, t. ház, hogy egy ellenzéki pártállású képviselőnek, a kinek nincs módjában az, hogy a kormány calculusaiba mélyebben is betekintsen, mert valahányszor ügyiratokat megnézni óhajtunk, mindannyiszor a hivatalos titkolózásba való begombolódzás politikáját követik a rninisteriumnál és velem is megesett, hogy a földmiveiésügyi minister ur — sajnálom, hogy nincs jelen, ügyiratok megtekintését megtagadta — mondom, nekünk, a kiknek nincsen módunk, hogy a t. ministerium ügykezelését másból, mint az előttünk fekvő tényekből és a költségvetésből ellenőrizhessük, ilyen kérdésekben csak a várakozás álláspontiára lehet helyezkednünk, hogy vájjon igazuk lesz-e ezen állításoknak és aggodalmaknak vagy sem? Én fájdalommal vagyok kénytelen constatálni, hogy oly jelenségeket észlelünk a magyar államvasutaknál, a melyek mintegy igazolni látszanak ezeket, a nagyfokú aggodalmakat s ha azokat felhozom, teszem ezt főleg azért, hogy a t. minister urnak alkalmat szolgáltassak részben azok megczáfolására, ha alaptalanok, részben pedig a képviselőház megnyugtatására, ha alaposak, hogy azok jövőre előfordulni nem fognak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mit tapasztaltunk, t. képviselőház, a közel múltban? (Halljuk!) Azt, hogy nem hiszem, hogy — még az amerikai államokat sem véve ki — létezzék vasút, a melyen a közlekedés a pontosságtekintetéből megbízhatatlanabb, mint a magyar kir. államvasutakon. (Ellenmondás jóbhfelől. Helyeslés a szélső baloldalon.) Nincsen vonat, a mely pontosan érkeznék meg a magyar államvasutakonmár hetek óta, ugy hogy, t. képviselőház — hogy egyebet ne mondjak — csak abruck-budapesti vonalon a deczember hóban előfordult késedelmek közt, a nélkül, hogy havazás vagy bármi más elementáris erő, szóval vis major akadályozta volna meg a vonatokat, találkozunk oly késedelemmel, hogy egy vonat, a melynek este 9 órakor kellett volna megérkeznie, megérkezett 3 órakor reggel. Sajnálom, hogy t. képviselőtársam, a kinek erről tudomása van, nincs jelen, de általában véve, ha a t, minister bemutatja, hogy a zimonyi vonalon, a debreczeni és nagyváradi vonalon, de főleg a brucki vonalon hány vonat érkezett meg az utolsó hat hét alatt pontosan és hány vonat késett és mennyit; akkor méltóztatik meggyőződni arról, hogy e dolog nemcsak odevetett állítás, hanem tényleg ugy vagyunk, hogy egyáltalában a magyar államvasutak vonalain ma a pontosság tekintetéhen — ismétlem — teljesen bizonytalanná vált a közlekedés. Magamnak positiv adataim vannak, melyeket szívesen fogok közölni a t. minister úrral