Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-309

309. országos ülés január 13-án, hétfőn. 1890. gg gazdasági élet egy-egy lendülete, nem ugyan az országban, de az országon kivül nem egyszer kedvezőtlen fogadtatásban részesül és félreértéssel ítéltetik meg. Mi, kik e közös vámterület alapján állunk, azt tartjuk, hogy legnagyobb ellensége a közös vámterületnek az az ember volna, ki ezen vámterületen belől bármelyik állam jogos fejlődését vagy gyarapodását kancsal szemmel nézhetné. Mi azt hisszük, hogy a közös vámterületen belől minden államnak joga van anyagi fejlődése és emelkedése garantiát megteremteni és én azon reményemnek és meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy ezen irányzatot az, igen t. minister ur egyfelől mindig bölcs mérséklettel, de másfelől határozott czéltudatossággal követni fogja. A kereskedelmi tárcza költségvetését a pénzügyi bizottság nevében általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlom. (Helyeslés jobbfelöl.) Madarász József jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! (Halljuk!) A mint látjuk üres padok előtt kezdődik az országgyűlés (Ugy van! balfelöl.) Az embernek talán nem is kellene kérdezni, hogy miért? Hiszen Magyarországnak csak kereskedelmi ügye tárgyaltatik, ezt pedig fontos dolognak nem tartják. Nem is csodálkozom rajta, t. ház. Mig a közös vámterület alapján fogunk állani, addig Magyarország kereskedelmi ügye és kereskedelmi politikája soha nem vergődhetik azon jelentőségteljességre, melyre az számíthatna akkor, ha az önálló vámterület politikai elvén nyugodnék ezen költségvetés, mely előttünk fekszik. (Igaz! Ugy van! bal- és szélső bal felöl.) Igen természetes ez, t. ház. Mivel is foglalkozzunk '? Talán a nagy hullámokat vető politikai kérdések: a szabad kereskedelem elve, vagy a prohibiiiv rendszer felett vitatkozzunk ? Beszéljünk agrár vámokról, ipari vámokról, vagy pénzügyi vámokról a magyar törvényhozás termében ? Vájjon kinek és miért? Hiszen a közös vámterület mellett mindezen nagyfontosságú kérdések, melyek másutt nemcsak a levegőt, de a nemzedéket is mozgásban tartják, nálunk meddő talajra találnának, mert ezek fölött hiába akarnánk tanácskozni ott, hol döntési jogunk nincs. Vagy pedig beszéljünk a más nemzeteknél, még a nálunk kisebb államoknál is fontos kérdést képező gyarmatügyi politikáról. Beszélhetünk erről ? legföljebb arról beszélhetnénk, hogy magunk vagyunk gyarmat Bécscsel szemben. (Igaz! Ugy van! szélső balfelöl) Mert mit látunk, tisztelt ház? A mig más országok — nem beszélek a nagy gyarmatpolitikát űző Angliáról, Oroszországról, Francziaországról — de vegyük csak Olaszországot, Spanyolországot vagy Portugáliáimig ezen nemzetek nagy költséget fordítanak tengerészetükre és legalább a világ és cultura számára még meg nem hódított területeken igyekeznek a maguk számára újabb hódításokat eszközölni ; ad dig mi, t. ház, csinálunk egy kis bosnyák occupitiót, a melyhez persze tengerészefre legfeljebb demonstratio okából van szükség (Derültség balfelöl) és a mi még ennél is fontosabb, elmegyünk egy nagy tudományos expeditióra, hová? az északi sarkra (Derültségbalfelől) és felfedezzük a Ferencz József-földet. Szinte csodálkozom, hogy a mai rangés czímosztó kormányrendszer mellett, a ministerelnök ur élelmességének még nem jutott eszébe, hogy valakit quasi in partibus infidelium, a Ferencz József-föld örökös, de nyugdíj nélküli kormánybiztosává nevezzen ki. (Zajos derültség balfelöl.) Mindezek, t. képviselőház, nyilvánvaló dolgok, amelyek eleven színekkel ecsetelik önök előtt azt, hogy egy országnak,a mely ily fontos érdekekben nem határozhat saját meggyőződése és saját fontos állanri,esetleg létérdekeinek figyelembe vételével, kereskedelmi politikája nincsen ; egy ilyen országban a kereskedelmi költségvetésnek tárgyalása rendkívül subordinált jelentőségű kérdés. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) És ha már egyéb közgazdasági okok és nemzetgazdasági elvek, melyek nemzeteket és nemzedékeket arra tanítottak, hogy kereskedelmi érdekeiket önmaguk ápolják, a t. többséget nem győzték meg arról, hojíy csak az önálló vámterület elvén lehet igaz kereskedelmi politikát űzni, ezek a mindennap felvetődő nagy események mégis elég mérföldjelzők lehetnek a t. többségre nézve, hogy megfontolás tárgyává tegyék azt, vájjon nem érkezett-e el még ideje annak, hogy végre magyar kereskedelmi politikát csináljunk. (Igaz! Ugy van! szélső bal felől.) Ezek előrebocsátásával, t. ház, nem akarok az önálló és külön vámterület nagyfontosságú elvéről itt, akár akadémicus, akár concret alakba öltött discussiót folytatni. A magam részéről, csak kötelességet teljesítve, kiemelem azt, hogy az a párt, a melynek szerencsés vagyok tagja lenni, mindaddig, mig oly kereskedelmi költségvetést nyújtanak be a házhoz, mely a közös vámterület elvén áll, azt megszavazni nem fogja soha, hanem feltétlenül, tántoríthatatlanul, erősebb meggyőződéssel mint valaha,ragaszkodik ahhoz, hogy egyedül az önálló vámterület elve az, a mely a nemzetet és az államot boldogíthatja. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És most, t. ház, minthogy a dolog — hogy ugy fejezzem ki magam — akként áll, hogy nagykaliberíí nemzetgazdasági vagy közgazdasági kérdések nem háborgatják idegeinket, rátérek arra a szűk keretre, mely nekünk adva van, hogy kereskedelmi politikai kérdésekkel egyáltalán foglalkozhassunk. (Halljuk! Halljuk!) A bizalmatlanság, a mely különben a tárczáknál a személyi kérdés szempontjából fel szokott vet-