Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.
Ülésnapok - 1887-305
805. orsaágos ülés deezember 10-én, kedden. 1888. 53 kéül alapíttatott, hogy Magyarországon a szabadságharcz leveretett. Ezeket az emlékeket őrizni és táplálni akarni, t. ház, ugy hogy Magyarországon a rendjel fogalma szerint a legkitűnőbb honpolgárokat keressük fel azzal, hogy ilyen érdemrenddel hazafiságukat — nem akarom mondani — megbecstelenítsiik, de legalább is pellengére állítsuk és azt kétely tárgyává tegyük: én nem hiszem, hogy helyes volna. Az a polgár, a kit önök érdemesül kiszemeltek a társadalom köréből, hogy kitüntessék ezzel a rendjellel, higyje el a ministerelnök ur, ha jó hazafi, bizonyára keserű gondossággal olvassa azon diplomát, a melyben az mondatik, hogy: »Dieser Orden kann nur einem österreichischen Reichsbürger verliehen werden, der seine Anhänglichkeit an der Kaiser und Valeriána bewiesen hat." De, t. ház, az ily érzékenység épen kis nemzeteknél nagyon jogosult. Méltóztassanak csak meggondolni, mennyi tévedés van a külföldön még alkotmányjogi és geographiai szempontból is a birodalomhoz való viszonyunk tekintetében. Alig van külföldi müveit ember, aki tisztában volna Magyarország függetlenségének korlátaival. S már most, ha ily rendjelekkel, melyeket külföldiek számára is adományoznak, ezen külföldiek előtt, mint történelmi momentumokkal még a késő messze századokra is azt akarjuk bizonyítani, hogy mi az osztrák császárt ismerjük magunkénak, hogy mi österreichiscbeReichsbürgerek"-nek ismerjük el magunkat: azt hiszem, hogy ezzel a nemzeti önállóságra való törekvésnek, a nemzet igazi alkotmányjoga s ez iránti tiszteletnek nem teszünk szolgálatot. (Igaz l Ugy van! a szélső baloldalon.) De azt is mondotta a ministerelnök ur arra az aranygyapjas rendre vonatkozólag — ugy látszik, ez jobban fáj a ministerelnök urnak, mint a többi . . . Tisza Kálmán ministerelnök: De hogy fáj! Polónyi Géza: Mert ennél fenforog azon intolerantia is, hogy csak katholikusoknak adatik, a mit én, mint katholikus, rettenetes zokon veszek s kijelentem, hogy anachronismusnak tartom, mert épen a haza iránt annyi érdemet szerzett Tisza Kálmán ministerelnök ur (Derültség a szélső baloldalon) és a ház t. elnöke nem részesülhet abban a kiváló szerencsében, hogy az aranygyapjasrend lovagja legyen. (Derültség a szélső f baloldalon.) Ráfogják, hogy ez családi rend. Ámde méltóztassék megengedni, a ki a heraldikával, de a ki csak a conversations-lexikonnal is foglalkozik, egyszerűen rámutathat, hogy az a rend mindenhol mint „Goldene Fliessorden" szer repel, tehát mint rendjel, azzal a különbséggel, hogy mig annak bölcsőjében, Spanyolországban nem tartják fenn ezen igazán középkori sötétségre valló remanentiát, mert ott megkaphatják a rendjelet nem katholikusok is, addig Magyarországon ezt a korlátot is felállították. Azt hiszem, szabad a t. ministerelnök úrhoz azt a kérdést intéznem: megegyeztethetőnek tartja-e ezt akár a liberalismus, akár a magyar nemzet egyenjogúságát ismerő törvényes alkotmányával? (Helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. képviselőház, van még egy momentum és ez az, hogy ezeket a rendjeleket, a melyek ennyi közjogellenes dolgot tartalmaznak, tényleg hivatalos utón közvetítik az illetők számára maguk a főispánok, a főpolgármester és a polgármesterek, a kik hivatalosan osztogatják ezen rendjeleket. Már most magyar törvény alatt álló állami közeget használni fel német statútumok terjesztésére: vájjon helyes, vájjon alkotmányos dolog-e az önök szempontjából tekintve is? Nekem több előterjeszteni valóm nincs, (Mozgás jobbfelől. Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Bár önök foglalkoznának ezekkel a kérdésekkel. (Derültség a szélső baloldalon.) Szíveskedjenek elhinni, sokkal jobb lélekkel venném magam is, ha a t. képviselő urak közül legalább azok, kik ugy suba alatt a folyosón be szokták ismerni, hogy mennyi igazság rejlik egy-egy ilyen felszólalásban, ne itt a képviselőházban, de legalább saját körükben méltóztatnának ezeket a dolgokat eltörülni és arra igyekezni, hogy a nemzet és fejedelem között az egyetértést ne zavarják ilyen jelentőségteljes, habár szerintem nem értékes dolgok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez volt felszólalásom czélja, nem kívánok a magam részéről még szavazást sem, mert hisz az eredmény iránt kétségem nem lehet. (Derültség.) Ha a házszabályok nem követelnék, hogy a háznak magának kell határozni a felett, hogy tudomásul veszi-e a választ, a magam részéről arra kérném a t. elnök urat, hogy ezt szavazat tárgyává tenni ne méltóztassék, mert én röstelve emlékezném azon pillanatra, mikor a magyar törvényhozás termében, a magyar képviselőház többsége az alkotménynyal megegyezőnek tartja ezeket a dolgokat, a melyeket most constatáltam. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Kíméljenek meg bennünket ettől, de kíméljék meg önmagukat is. Én nem fogadhatom el a t. ministerelnök ur válaszát, nem vehetem azt tudomásul, de szavazást felette nem kérek, hanem arra kérem, hogy gondoskodjék legalább azon nem igen rövid idő alatt, mig még ministerelnök marad, arról, hogy nemzet és fejedelem közül még ezen akadály is gördittessék el ugy, a mint a „császári királyi"-val :»f^Ltenni méltóztatott, c ' egyébiránt úgy a t. ministerelnök urnak,
