Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-305

54 305 országos ülés deczeniBer 10-én kedden. 1889. mint a t. többségnek boldog új évet kívánok. (Nagy derültség.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! Rövid pár szót kivánok még szólani. Arról, hogy a rendjeleknek minő fontosságot tulajdonítok, összehasonlítva azzal szóltam, a melyet azok statútumainak az interpelláló képviselő ur tulajdonított. Épen azt mondtam, hogy azt a fontosságot, melynél fogva azok utján valaki másra, mint honpolgári kötelesség! ire, vagy épen azok ellenére kötelezhető lenne, a rendjeleknek nem tulajdonítom, így tehát — akár hiba volt, akár nem, — túlfontosságot nem én tulajdonítottam azoknak. De ez csak mellékes. És épen abban, hogy nem tulajdonítok, nem tudok tulajdonítani és nem tulajdonítanak sehol a világon ilynemű fontosságot: én azoknak sem statútumuk nyelvét, sem egyáltalán alapítási ideje tekintetében alkotmány sérelmet látni nem tudok; mert megmondtam azt is, hogy magyar embernek, magyar kormány felelőssége mellett a magyar király adja a rendjelet és ez a magyar ember a hivatalos értesítést a magyar rainister utján, magyar nyelven kapja. Azután — mert talán t. képviselő ur kétségbevonná — maga az a resolutio, melylyel a rendjelet a magyar király küldi, magyar nyelven adatik. Tehát még ez a kellék is megvan. De a képviselő ur azt is mondja, hogy az csak nem lehet, hogy valakinek rendjelt adjanak — vagy, ha tisztességes ember, nem fogadja el — másért, mint a mi a rendjel statútumaiban van. Hát, t. képviselő ur, én ismerek széles e világon mindenütt, Magyarországon is vannak, bár kevesen, a kiknek pl. Ozman-rendjeleik vannak; azok alapíttattak a keresztények elleni háborúban szerzett érdemekre. (Élénk derültség jóbbfelől. Nyugtalanság a szélső baloldalon. Halljuk ! Halljuk!) Azután ismerek más rendeket, melyek alapíttattak a protestantismus elterjedése köröli érdemekre; és én nem tudnék sem Magyarországon, sem Spanyol országban, de sehol a világon embert, a ki, legyen bár a legbuzgóbb katholikus, azt a rendjelet szívesen el ne fogadná; mert mindenki tudja, hogy azon régibb statútumokba lefektetett irányzatok, rendjelek adományozása, azok elfogadása daczára semmi néven nevezendő kötelező erővel nem birnak. (Igás! Ugy van! jobbfelöl.) Ezt mindenki tudja. Egyébiránt azzal zárom rövid felszólalásomat: azt az egész dolgot, hogy a képviselő ur és talán többen, ma is ily dolgokban keresnek alkotmánysérelmet és panaszra -_ okot, örvendetes jelnek veszem; mert ez azt mutatja, hogy fontosabb dolgokban sem sérelemre, sem panaszra ok nincsen. (Élénk helyeslés és tetszés jóbbfelől. Nyugtalanság a szélső baloldalon.) Polónyi Géza: T. ház! Csupán csak a legutolsó megjegyzésére a ministerelnök urnak akarok reflectalni. Talán azt akarja a ministerelnök ur, hogy bevárjuk, mig még nagyobb alkotmánysértéseket is követ el? (Igás! Ugy van! Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Nem volt elég a véderővita? (Derültség és mozgás jóbbfelől.) De, t. képviselőház, ne méltóztassanak hitelt adni a t. ministerelnök urnak abban, hogy oly alárendelt jelentőségű dolog volna az, hogy a császár és király vájjon királyi méltóságának jogán, a császár nevében adományozhatja-e a rendjelt vagy sem, ez nagyon fontos dolog. Utalok egy concret tényre — véletlenül épen kezemben van, midőn most egy néhány napja Moltke a gyémántba foglalt érdemrendet kapta meg Vilmos császártól; Vilmos császár a ,

)

Reichsanzeiger

ií-beu, melyet a „Budapesti Hírlap" reproducált, azt irja, hogy a kitüntetést adja, „mély hálával eltelve, odaadó hü királya Vilmos." Annak az embernek tehát, kinek karjain épült fel a német császárság, a király nevében adják az érdemrendet. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Mennyivel fontosabb a megkülönböztetés nálunk, t. ház, ha Németországban még ennek az embernek is a király adja a kitüntetést. Talán gróf Tisza Lajos urnak is jobb leit volna, ha a magyar király nevében kapta volna kitüntetését,azt hiszem, méltóságteljesebb lett volna, így fogom fel én a dolgot, ámbár nem vitatom, sőt szívesen elismerem, hogy megérdemelte. Aki az ilyeneket kissebbíti, az meggyőződésem szerint — a királyi méltóság jelentőségét kissebbíti. Gróf Tisza Lajos: En csak általában a t. ház megítélése alá akarom bocsátani azt, hogy parlamentben helyes eljárás-e valakit, a ki még csak közbeszólással sem zavar, ilyenformán apostrophálni. ítélje meg a ház, hogy illendő-e ez? (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Elnök: Kérem a t. házat, ne méltóztassanak egyes képviselőket apostrophálni, továbbá ha már felszólalnak, ne azt nézzék, hogy ki milyen vallású, hanem tekintsék azt, hogy magyar ember. (Helyeslés.) Már most kérdem a t. házat, méltóztatik-e a ministerelnök ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a ház azt tudomásul veszi. Ugy hiszem, méltóztatik beleegyezni, hogy a holnapi ülés 11 órakor tartassák, a melyben harmadszor megszavaztatván a mai napon elfogadott törvényjavaslatok, azután elintéztetnék azon kérvény, mely a mai napon függőben hagyatott és a mely feletti szavazás holnapra tétetett át. Méltóztatott továbbá már a t. ház megállapodni abban, hogy azután január 11-ikéig ülések ne tartassanak. Azt hiszem, hogy miután a t. képviselő urak közül némelyek el is fognak távozni, jó volna, ha már most erre vonatkozólag is megállapodásra jutnánk. (Helyeslés.) Nézetem szerint czélszerü lenne a január 11-iki ülést, mint össze-