Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-305

805, országos ülés deczember 10-én, kedden. 1889. 43: pártiaknak vallják, a jelen kormánynyal, Tisza Kálmán kormányával megelégedésüket nyilvánítják az egész világ előtt. De hisz ez engem nem lepett meg; mert hisz én azt idehaza tudom, tapasztaltam gyakran, hogy ezen socialisticus munkások a jelen kormánynyal intim összeköttetésben állanak a rendőrség által. (Mozgás jobbfelöl.) Én nem akarom elrontani a kormányelnök gusztusát, sem Ibrlingernek a kormányelnök iránti rokonszenvét nem kutatom; ez nem lényeges és én azért sem a kormányelnökre, sem Ihrlingerre való tekintetből nem bírálom meg a munkás-kérdést és ebben hit áztatom az előttem szólott képviselő urnak felfogását, mert én a munkáskérdést magában véve tartom igen fontosnak és ekként tartom elbirálandónak. Hiszen vannak Magyarországon magyar munkások, a kik magyarságukat semmiféle socialisticus tanokért, semmiféle kormány-jutalmakért fel nem áldozzák, a kik a nemzettől el nem szakíthatok ; vannak más munkások, akik a munkás-kérdéseket önmaguk rendezik és birálják meg és hajtanak rendőri intelmekre. A munkás-kérdésnek lényege az egyesületi és gyülekezési jogban van, a mint azt az előttem szólott is kifejezte. Ez a munkáskérdésnek eg>ik oldala. A másik pedig azon socialis törvényhozás, a melynek példáit látjuk Németországban, látjuk Francziaországban vagy más előhaladott külföldi államokban. Ezen két alapon nyugszik a kérdésnek megoldása és én igenis kívánom, hogy Magyarországon a munkáskérdés, mielőtt veszélyessé válhatnék, ezen alapokon tárgyaltassék és sikeresen megoldassék. Tudom azt, hogy a kormány előkészíti a gyülekezési jognak, előkészíti, a mint hallottam, az egyesületi jognak szabályzatát. Bevárom, hogy azt oly méltányosan és igazságosan, a szabadság elveivel összeférőenterjeszszea ház elé, hogy ezen egyesületi és gyülekezési jogban, ugy mi politikai pártok, valamint a munkások és minden más párt megtalálja a közös basist, melynek érdekei társadalmi téren kell hogy megvédessenek. A másik, a socialista része a dolognak jelenleg, azt hiszem, Magyarországon még nincsen a napirenden, mert a kormánynak és a törvényhozásnakegyéb fontos teendői vannak, de felhívom a ház és a kormány figyelmét arra, hogy ne késsék annak idején ezen kérdéseket is megoldani, mert sokkal jobb előre építeni, mint utólag megbánni. Pártolom Madarász képviselő ur indítványát. (Helyeslések balfelöl.) Herman Ottó: T. képviselőház! Csupán csak szavaim értelmének helyreállítására kérek engedelmet pár szót szólhatni. (Halljuk!) Én értem és méltatom is Kaas Ivor t. barátomnak az intentióját. A munkás-kérdést magát mint munkáskérdést véve, a dolog valósággal ugy is áll, a mint ő azt felállította; de nekem ezzel szemben I constatálnom kell azt, hogy valahányszor Magyarországon a munkás-kérdést egyáltalán bármely alakban felvetik, mindig ugyanazok a folyamodók azok, a kik magukat mint egy nagy munkástestület képviselőjét gerálják; én tehát e szerint vagyok kénytelen felettük ítélni. Valameddig ezek ott ténykednek, mint Magyarország összes munkásainak ilyen repraesentationalis testülete, én ehhez tartozom magamat tartani. Ha ők itt hazafiak és Parisban socialistáknak hirdetik magukat, a helyzet nem tiszta. Csupán ezt óhajtottam megjegyezni. Elnöki T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve, ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Hagara Viktor előadó: T. képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy Madarász József és Herman Ottó t. képviselőtársaim felszólalásaira észrevételeimet kitelhető rövidséggel megtehessem. (Halljuk!) T. képviselőház! Én azt hiszem, miként avval, hogy a gyülekezési jog Magyarországon korlátoltatnék, sem a kormányt, sem az ország bármely hatóságát vádolni nem lehet. (Ugy van! jobbfelöl.) Én nem tudok egy esetet sem, hogy valamely hatóság intézkedése miatt egy rendszeresen bejelentett, kellő garantiákkal támogatott gyülekezést bárminemű éles politikai kérdésben is, valamikor megtartani ne lehetett volna. (Ugy van! jobbfelöl.) Csak a legközelebb lefolyt időre kell nekünk itt Budapesten visszagondolnunk és azon tények, a melyeket itt láttunk, hangosan és fényesen czáfolják meg azon állításokat, melyek e kérvényben foglaltatnak. (Ugy van! jobbfelöl.) Már pedig, t. ház, én azt hiszem, hogy ha az állítások a tények által nyernek czáfolatot, akkor azokkal az állításokkal tüzetesebben foglalkozni alig érdemes. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) A második észrevétel, a melyet Madarász t, képviselő itt felemlített, az : adjunk alkalmat arra, hogy a munkások önművelődése előmozdittassék. Igen, t. képviselőház, én is azon az állásponton vagyok; és ha tudomást szereznék arról, hogy a munkásoknak vagy pedig bármely néposztálynak vagy hárkinek általában Magyarországon az önmüvelés előmozdítására kínálkozó alkalom megvonatott, szívesen csatlakoznám magam is azokhoz, kik követelik, hogy ez az alkalom ezektől meg ne tagadtassék. Ámde fordul-e elő most ezen körülmény ? Az egész kérdés, melyről itt szó van, nem egyéb, mint az, hogy a pozsonyi „Vorwärts" egyesület egy emlékünnepélyt kivánt megtartani. Ezen ünnepélyre vonatkozólag azonban a t. ház engedelmével két körülményt vagyok bátor felemlíteni. (Halljuk! (Halljuk!) Az egyiket azon mélyremenő rendzavarások képezik, melyek közelebb Pozsonyban antisemitaI mozgalmak czírae alatt előfordultak és melyek 6*