Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-305

805. országos filós deesember 10-én, kedden. 1889. 33 süljenek ilyenek, de a kormány főbb kötelességének tartom, hogy soha túí ne terjeszkedjék azon összegen, melyet a helyi vasutakról szóló törvény ily kedvezményekre nézve megállapít. Én semmiféle magán tekintettől nem vezéreltetem magamat, hanem azon általános takarékossági és következetességi elvtől, hogy a mely általános törvény meghozatott, a kormány tartsa kötelességének azt meg nem szegni. Ismerem Somogy megye igen nagy részét. Nem kérdeztem oda való ismerőseimet, hogy azon a vidéken az idén inség volt-e, mert a mint én ismerem Somogymegye határát, ez azon szerencsés megyék közé tartozik, a hol túltermés ugyan nem, de valami nagy inség sem szokott előfordulni. Azon a vidéken igen vagyonos polgárokat magukban foglaló községek vannak. Ha tehát való volna is, hogy ott az idén inség volt: nem érteném, hogy azon vagyonos községekben e vasút iránt ily csekély érdeklődés mutatkozik, Igaz ugyan, hogy az előadó ur igyekszik dicsérni az igért összeget, de nézzük az ép most letárgyalt törvényjavaslatot. (Zaj. Élénk felkiáltások a jobboldalon: Halljuk! Halljuk!) Sajnálom, de bizonyos betegség, melyben szenvedek, nem engedi meg, hogy hangosabban nyilatkozzam. (Felkiáltás jobbfelöl: Azért nem halljuk, mert folytonosan beszélnek!) Ez ellen én nem tehetek semmit, mert senki hallgatásával nem rendelkezhetem. Csodálkoznom kell — mondom — hogy a t. előadó úr annyira feldicsérte az érdekeltséget. Előttünk feküdt a másik vasútról szóló javaslat, melynek hossza ugyanannyi, költségei ugyanannyiak és az érdekeltség mégis 560,000 forinttal járult ahhoz. A különbség tehát igen nagy s természetes, hogy az egész képviselőház örömest adta meg ahhoz beleegyezését. Itt ugyanaz az indok hatással van arra nézve, hogy legalább részemről határozottan kijelentem, hogy e törvényjavaslathoz hozzá nem járulok. Mert úgy látom, hogy a kormány túlment azon a határon, a melyet a helyi érdekű vasutakról szóló általános [alaptörvény megenged és mert a lakosság érdekeltségi hiányát abból magyarázom ki, hogy a vasúti vonal nem épen a lakosság kedve szerint fog létesíttetni. Ezt ugyan határozottan nem tudom és azért arra ki sem terjeszkedem. De tudva azt, hogy ott vagyonos polgárok laknak, a kik képesek lettek volna a kívánt összeget előteremteni és ez még sem történt, ez kelti föl bennem azt a meggyőződést, hogy nem bizonyos érdekek szerint s nem a lakosság kívánságához mérten terveztetik a kérdéses vasút. Ezért tartottam kötelességemnek kijelenteni, hogy a törvényjavaslathoz hozzá nem járulok. Tettem még ezt azért is, hogy felszólítsam a t. kereskedelemügyi minister urat — a mit máibeszédem elején is kiemeltem — hogy mindazon vasutakr/; nézve, a melyeknél a földmívelésnek az KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XV. KÖTET. iparvállalatok és a kereskedelemnek érdekei összevágnak, az állam mindenesetre kövessen el mindent, hogy ezen vasutak létrejöhessenek, de a támogatás csak azon összegig terjedjen, mely összeget a helyi érdekli vasutakról szóló általános törvény megenged. És erre azért hivom fel a t. minister ur figyelmét, mert tudjuk, hogy a régibb időben a vasúti engedélyokmányok kieszközlése s a vasutak megalkotása igen kétes helyzetet teremtett Magyarországon s mert nem szeretném, hogy helyi érdekű vasutakat nem érdekelt, vagy ha érdekelt is, csak nyereményvágyból érdekelt vidékek teremtsenek. Azért kérem a t. kereskedelmi minister urat, hogy sohse menjen túl az államsegély megadásában azon a határon, melyet a helyi érdekű vasutakról szóló törvény megállapított. Jól tudom azt is, t. ház, hogy egyes kivételek, még a legerélyesebb s minden tekintetben helyesen működni óhajtó ministert is megtántoríthatják. Én hinni akarom, hogy nem ezen tekinteteknek engedett a t. minister ur, de kötelességemnek tartottam ezeket előadni. Mint már említettem, részemről a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslathoz hozzá nem járulok. (Helyeslés a szélső balon.) Báró Kaas Ivor: T. ház! Sokban hozzájárulok ahhoz, a mit az előttem szólott képviselő ur elmondott. A magam részéről csak egy kérdést akarok a minister úrhoz intézni. Nem teszek kifogást ezen más vasutakkal parallel vonal engedélyezése ellen, mert az ország minden részének elismerem azt a jogát, hogy maga magának vasutat építsen, tekintet nélkül más mellékvidékekre, nagy városokra, a hol vasutak nincsenek. Én nem tagadom azt, hogy ezen vasút is épen olyan jogosult, mint minden más helyi érdekű vasút, ha azt maga az érdekeltség építi ki a vonatkozó törvény határozatai szerint. De kérdem, hogyan vagyunk a vármegyének 120,000 frtos hozzájárulásával? Mert itt a kereskedelmi minister ur kénytelen és köteles tekintetbe venni a vármegye egyéb érdekeit is. És ha a vármegye azt nem saját zsebébői és nem is a saját pótadójából, hanem a közmunkaváltságból fizeti, nem tudom hány évig: ennek bizonyos értelmét nem tagadom; mert közlekedési utat kap; de kérdés, hogy az onnan hiányzó pénz honnan térül majd vissza és gondoskodva van-e arról, hogy a többi teendők, melyek a közmunkatörvényben épen most szabályoztattak, meg fogják-e találni fedezetüket, ha a közmunkaváltság egyéb ezélókra fordittatik? Én a minister ur iparpártolását nagyra veszem és nagyra veszem a forgalmi ipar pártolását; de azt hiszem, bizonyos egyoldalúság van «