Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-321

372 821. orsaégos ölés január 29-én, szerdán. 1890. álláspont csakugyan helyes. Külföldön, mint múltkor említettem, egész irodalma van már e kérdésnek. Nálunk szintén történt ez ügyben lépés. | Megemlékezem róla. Novemberben múlt egy J éve, liogy a közegészségügyi egyesület egy gyii- : lést tartott, melyben megbízta az orvosokat, hogy vizsgálják felül a középiskolák tantervét, mennyiben nyilvánul abban túlterhelés. Ez nagyon üdvös mozgalom volt; de azt hiszem, hogy nem elég pusztán az orvosok vizsgálódása, hanem gyakorlatilag képzett paedagogusokat is meg kellett volna arra hívni. Mert valamint a paedagogus csak a psychologiai hajlamokkal foglalkozik és a gyermek értelmi, kedéiyi és lelkiállapotának megfigyelésére terjeszkedhetik ki,, ugy az orvos a physiolooiai hajlamokkal foglalkozván, teljes felvilá- | gosítást csak a testi nevelés szempontjából adhat. Az orvosok mellett tehát nélkülözheti ének a tanárok is. Nekem az a meggyőződésem, hogyha nekünk minta tantervünk lesz, ezt egy kitűnő orvos}>aedagogus fogja létrehozni. (Helyeslés balról.) Csak egyre kérem a t. államtitkár urat, a ki tegnapi beszédében refiectálni kegyeskedett az általam felhozott tényekre, t. i., hogy minél előbb kezdje meg azon reformokat, melyek a testi nevelésre nagyobb súlyt fektetnek az iskolában. Ezzel az úgynevezett ,,surmenage"-nak az értelmi túlterhelésnek is útját vágja némileg. Mert a physiologiai tehetségnek megrontására vezet az az elpuhulás, a mely alatt a gyermek most a kellő testgyakorlat nélkül szenved az iskolában. Ez okozza azt, hogy oly élvezetekre adja magát, a melyek testi erejét korán megrontják. (Helyeslés balról.) Végül foglalkozni kivánok a t. államtitkár urnak azon felvilágosításával, a melyet az általam felhozott concret esetre, a Bayer esetére adott. Múltkori beszédemben elvi álláspontra helyezkedtem és azon óhajtásomnak adtam kifejezést, hogy a tanári szék betöltésénél — minthogy azt fontos érdek: a nemzet ifjúságának szellemi képzése kívánj a — az egyén erkölcsi súlya és szolgálati érdemei legyenek mindig az irányadók és nem esetleg szerencsés családi vagy társadalmi összeköttetések. És meg akartam maradni ezen általánosságban tett véleményem elvi álláspontján és csak a t ház óhajtására terjeszkedtem ki a felhozott concret esetre, t. i. Bayer esetére. Felemlítettem, hogy 9 éven át helyettes tanároskodott, felemlítettem, hogy minő tudományos érdemei vannak, hogy általánosan elismert szaktekintély a tantestületijén. Felemlítettem, hogy ezt az embert feltűnően negligálták egy — megengedem teljes képzettségű tanár kedvéért — a ki korára nézve sokkal fiatalabb, de a kinek meg volt egyúttal az a pzereneséje, hogy Hegedűs Sándor t. képviselőtársam házában nevelő volt. Az államtitkár ur ennek ellenében azt hozta fel, hogy itt csak helyettes tanárságról van sző és Bayer, a ki különben most főigazgatósági tollnok s egyúttal óradíjas tanár, a helyettes tanárság által csak degradálva lett volna, a mennyiben fizetése kevesebb lett volna, T. ház ! Az én tudomásom szerint a tény a következő. A VII. ker. főgymnasiumot évek során át fejlesztették, a mi azt jelenti, hogy minden évben felállíttatott egy-egy osztály s azok minden évben új tanárokkal láttattak el. Az idén állították fel a 8-ik osztályt. A szaktárgyak beosztása hozta magával, hogy egy földrajzi és történelmi cathedra megüresedjék, melyet azután be kellett tölteni, A. tanári testület ily értelemben tett felterjesztést az államtitkárhoz és azt hiszem, ha elő méltóztatik venni a főigazgató felterjesztését, talán még ott is meg méltóztatik találni, hogy tulajdonképen történelmi és földrajzi cathedra betöltéséről volt szó. Ezt éii nagyon jó forrásból tudom. T. ház! A tény tehát az, hogy megüresedett egy történelmi és egy földrajzi cathedra, amelyért Bayer lépést tett. Kérte, hogy őt rendes tanárrá kinevezzék. Hogy azonban feltűnés nélkül mellőztessék, kineveztek egy fiatalabb embert — a kinek sajnálom, hogy a neve belekeveredett ezen odiosus ügybe — s ekként Bayer elüttetett. Említhetek még egy esetet, melylyel igazolhatom állításomat. Megüresedett az V. ker. főgymnasiumban szintén a földrajzi történelmi tanszék. Ide is folyamodott Bayer, még pedig joga volt helyettes tanárságának 9 hónapos múltja után e lépést megtenni. Az államtitkár ur egyszerűen mellőzte. Kinevezte Eperjesről Tergina Gyula tanfelügyelő urat, a ki a népoktatás terén büszkesége volt tantársainak, a ki nem is akart megválni ez állásától, ki a magyarosítás, az elemi oktatás ügyében roppant fáradtságos munkát végzett a felvidéken. Kinevezte őt és Bayer helyett beosztotta a tanári testületbe. Én nem tudom, de némelyek azt is mondják, hogy azért tette volna, mert meg kellett üresedni annak a tanfelügyelőségnek, melyre aztán egy minden kritikán felül álló embert neveztek ki, a volt szolgabírót, a ki az államtitkár úrral rokonságban is állana. Ezek után teljeséggel fentarthatom azon állításomat, hogy Bayer mellőzése tervszertíleg, méltatlan módon történt. Kaptam különben ma egy levelet, melyből kiérthető, hogy a tanári körök mily állást foglalnak e kérdésben és minő elkeseredés nyilvánul é protectio szemmel látható és kézzel fogható rendszere ellen. Azt irja ugyanis Bayer egy ismerőse, talán rokona, ki az ő körülményeit nagyon jól ismeri: „Fogadja nagyságod teljes elismerésemet önérzetes nyilatkozatáért, melylyel elégtételt nyújtott azon mellőztetés és számtalan méltatlanságért, mit Bayerrel egy évtizeden keresztül tervszerííleg elkövettek. Lehet