Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-304

SOí orsasftges ülés deccemner 9-én, hétfőn. 188*. 13 talansága be van bizonyítva, hogy a conjunetiv intézkedésnek, tudniillik a szabadságvesztés és pénzbüntetésnek alkalmazása teljesen indokolt. Furcsának találja t. képviselőtársam azt, hogy ez a bűncselekmény, mely magában véve képez vétséget, ha ismételve elkövettetik, súlyosabb büntetés alá esik. Ez ellen ő nem szól, de azt mondja, hogyha 10 éven belül történik az elkövetés, akkor büntettetik súlyosan. Kifogása ez ellen az, hogy a vétségre nézve a büntető-kereset elévül 3 év alatt, igy mondta a t. képviselő ur; de helyesebben mondta volna, hogy a büntetés végrehajthatósága évül el 5 év alatt — és azt mondja, ha a büntetés végrehajthatósága 5 év alatt elévül, hogy lehet a végrehajtott büntetésnek 10 éven belül még a visszaesés által súlyosító hatályt tulajdonítani? Azt csak megengedi a képviselő ur, hogy az általános büntetőtörvénykönyvvel ezen javaslatnak legalább az alapelvekre nézve összhangban kell maradnia; — ott pedig ki van mondva például a lopásra, csalásra és sikkasztásra, hogy a ki ezen vétségeket elköveti — bűntettekről most nincs szó — és 10 éven belül visszaesik, azaz valamely analóg delictumot követ el, sokkal súlyosabb büntetési fokozat alá esik. Az elévülésnek a visszaesés súlyosbító elemével absolute semmi köze. (Igás! Ugy van! a jobboldalon.) A visszaesés súlyosbító eleméről csak akkor lehet szó, mikor egészen bizonyos, hogy az elévülésnek semminemű eleme sincs meg; mert visszaesésről csak ott van szó, a hol az illető nemcsak elitéltetett, de büntetését ki is állotta és a büntetés kiállásától számítandó 10 év alatt visszaesett; mig ellenben, ha ennek valami összeköttetése volna az elévüléssel, akkor vagy a kereset, vagy a büntetés végrehajthatósága évült volna eb (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) De miután ez supponálja a végrehajtott büntetést magát, ezt összezavarni az elévülésnél fenforgó elvekkel, alapjában véve két együvé nem tartozó cathegoriának összecserélése. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Helyes-e vagy sem egyáltalában a visszaesésnek ezen megoldása: erről nem akarok itt nyilatkozni. De azt csak átfogja látnit.képviselőtársam, hogy nekünk ezen vétség felállításánál és a visszaesés büntetésénél alkalmazkodnunk kellett azon általános elvekhez, melyek a büntetőtörvénykönyvben le vannak fektetve. (Igaz! Ugy van! Helyeslés a jobboldalon.) Én azt hiszem ennélfogva, ha egyéb, nagy döntő érvei nem lesznek t. képviselőtársamnak, a t. ház általánosságban is, részleteiben is nyugalommal elfogadhatja a törvényjavaslatot és azért azt ajánlom is elfogrdásra. (Igaz! Ugy van! Helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza: T. ház! Ritkán fordul elő a képviselőházban oly eset, hogy neutrális téren állunk és igy közös capacitatiónak a lehetősége absolute kizártnak nem tekinthető. Én megvallom, azt vártam volna az igazságügyminister űrtől, hogy bizonyos kételyeimre nézve capacitálni fog, a melyekre nézve én igen szívesen capacitáltattam volna magamat. Legnagyobb sajnálatomra azonban kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ez a minister urnak nem sikerült. (Zaj a jobbon.) Méltóztassék csak megengedni, hogy röviden ráutaljak, mennyire szükséges volt azon felszólalás, a mit én magamnak megengedtem. Csak a kártérítés kérdésére szorítkozva, a minister ur 5.000 frt kártérítés tekintetében nekem tökéletesen igazat adott, azt mondván, hogy 5.000 frton felül tessék magánjogi úton keresni. (Közbeszólások a jobboldalon: Benne van a fórvény 21. §-ában!) De hát 5.000 frtig is helyes dolog-e azon büntetőjogi elvet megbolygatni, hogy a büntető biró csak akkor ítélheti meg a kártérítést, hogy ha annak mennyisége iránt a perben álló felek közt egyáltalában nincsen differentia, mert ezen esetben megítéli a büntető bíróság; de most a törvényjavaslat szerint 5.000 frtig kötelező a büntető bíróságnak ítélkezése a kártérítés kérdésében, vagyis kötelezővé van téve a bíróságra nézve 5.000 frtig az, hogy magánjogi pert is folytasson le büntetőperben. Ha az igazságügyminister urnak jogi meggyőződése szerint helyes, az ellen nekem nincs kifogásom. Azonban a főeltérés köztünk, a mit nagyon szeretném, hogy ha a többségnek t. jogászai megfontolnának, a delictum determinatiójára vonatkozik. Nem akarok én vitatkozni a t. minister úrral arról, hogy miről van szó, dolusról, vagy csak culpáról, mert hisz utóvégre ma már a tudomány a dolns és culpa közötti különbséget ugy állapította meg, hogy a dolus és culpa között az a különbség, hogy egyik a szándékosságnak nagyobb, a másik annak csekélyebb foka. (Ellenmondások és derültség jobbfelöl.) Bocsánatot kérek, én nem beszélek a gondatlanságról, hanem azon igen t. képviselőtársamat, a ki most közbeszólott, utalom Csemegyre, a büntető törvénykönyvnek indokolására, hol a dolus és eitlpi közötti különbséget szó szerint ugy kezdi, hogy csak a szándékosság foka az, mire nézve a kettő között különbség van. Én hivatkozom erre az auctoritásra, kinek auctoritása alapján a büntető törvénykönyv törvénybe iktattatott. A dolus és culpa közötti különbségről van szó s nem beszélünk a mulasztás eseteiről. Mi a lényege a kérdésnek'? Az, hogy helyes dolog-e törvényhozásilag, törvényalkotási szempontból belevenni azt egy törvénybe, hogy ezt a vétséget csak az követi el, a ki tudja, hogy jogtalanságot cselekszik és hogy az a védjegye másnak már védve van; de azután nem adja