Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-304

n 804. öFsságes ülés deexemlíor 8-én, hétfőn, I88S. meg a módot, hogy arról tudomást szerezhessenek, a mit kérdés tárgyává tettem. Ha a t. minister ur azt mondja, hogy a büntető törvénykönyv 411. szakaszában benne van — a minthogy benne nincsen — akkor azt kérdem a t. minister úrtól, minek máskép szövegezni a szakaszt, ha az, a mit 8 mond, úgyis benne van. Minek hatályon kívül helyezni, ha úgyis benne van ? De nincsen benne és helyesen nem is lehet benne, mert igen természetes, a büntetőtörvénykönyv általános részének — gondolom — második szakaszában ki is van fejezve, hogy bűntettet vagy vétséget csak az követhet el, a ki szándékosan követi el, tehát a ki tudja azt, hogy a törvény azt bűntettnek, vétségnek jelöli meg. Annak speciális megjelölése ennélfogva teljesen felesleges. De t. ház, ha valamely vétség constitutiv eleme gyanánt bevétetik, hogy csak az követi el, a ki tudta, hogy a jegy védve van és tudta, hogy jogtalanul használja, azután megelégszik azzal, hogy ez a védjegy csak egy szaklapban tétessék közzé, az nézetem szerint nem a gyakorlati élet, hanem a kathedra számára fog törvényt csinálni. Mert a törvényben benn van, hogy mindenki megtekintheti a védjegyet, nem kell annak a mustráját közzé tenni, teljesen elég, ha abban a központi értesítőben közzé tétetik, hogy ez a jegy védve van, mintán annak leírása — megjegyzem, hogy titkos leírások is létednek, a melyeket nem közölnek, ezek szabadalmi kérdések — és a védjegy maga és annak alkatrészei a ministeriumban betekinthetők. Ha tehát a központi értesítőben megjelenik, hogy egy jegy védve van, a ki erről tudomást akar nyerni, azt ott megtekintheti. Ez a különbség kettőnk között. Ha a minister ur megelégszik azzal, hogy egy meg sem határozott szaklapban közöltessék a védjegy, de nem követeli, hogy hivatalos utón szereztessék edictalis tudomás, ha ezzel megelégszik és mégis beleteszi a vétség constitutiv eleme gyanánt, hogy valaki azt csak tudva követheti el: ez kettőnk között a különbség — erre nézve én sem fogadom el, hogy a t. minister ur ebben engem meggyőzött volna. Nem akarok erről hosszabban beszélni, módom lesz erre esetleg felelni a részleteknél, de én igen kérem a minister urat, ne foglalja el azt az exclusiv álláspontot, különösen oly kérdésnél, mint a milyen a vétség kisérlete. Most már tudjuk, mert a t. igazságügyminister ur kijelentette, hogy a vétség kísérletét büntetni nem akarja; de előbb, mikor én felszólaltam, a többség padjairól igen sokan helyeselték, hogy bizony meg kellene büntetni ennek a vétségnek kísérletét is. Mert hogy az, hogyha valaki hozzáfog ahhoz, hogy tömegesen gyártsa azokat a védjegyeket s mielőtt még közzé tette, rajta vesztett: ne legyen büntethető, a többség nézete legyen, én nem hiszem. Befejezésül kijelentem, hogy tudomásul veszem, hogy a t. kormány nem akarja e vétségi kísérletet büntetni. Most már értem ezt, de eddig nem értettem. Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! (Bálijuk! Halljuk!) T. képviselőtársam kijelentésére kettőt mégis meg kell mondanom. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik a kártérítés kérdésére vonatkozik. A törvényjavaslat 17. szakasza világosan kimondja utolsó bekezdésében azt, hogy a polgári magánjog szerint a sértett felet megillető kártérítés helyett az utóbbinak kívánatára a büntető bíróság 5 ezer forintig kárpótlást Ítélhet meg. Ebből tehát kettő következik. Következik először, hogy kárpótlást polgári úton tetszés szerint kereshet mindegyik fél; másodszor, hogy ha czélszerűbbnek látja, keresheti azt ugyanabban a perben, a büntető bíró előtt 5 ezer forintig. Annak pedig — a mit különben minden büntető perrendtartás bizonyos korlátok közt megengedett, hogy a sértett fél kártérítési igényeit adhaesio utján a büntető perben követelheti, nagy előnye abban áll, hogy szükség nélkül egy vitás kérdésből vagy egy vitás jogviszonyból nem csinálnak kettőt, a mit semmiféle törvényhozás sem tartott feladatának, A másik vonatkozik a dolus és a culpa feletti controversiára. Én, t.ház, nem ereszkedem ebbe bele. De ha t. képviselőtársam azt hiszi, hogy van különbség a dolus és a gondatlanság közt, de nincsen különbség a dolus és a culpa között a büntető törvény szerint, felolvasom a 75. §-t, mely igy szói: „Büntettet csak szándékosan elkövetett cselekmények képeznek; ugyanez áll a vétségekre is" — tudniillik, hogy csak szándékosan követhetők el — „kivéve, ha gondatlanságból" — zárjel — „(culpa)" (Derültség jobbfelöl) „elkövetett cselekmény a törvény különös részében vétségnek nyilváníttatott," Gondatlanság és culpa tehát a mi terminológiánk szerint ugyanaz. (Élénk derültség és helyeslés jobbfelöl.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincsen feljegyezve, ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Emich Gusztáv előadó: T. ház! Azok után, amiket a törvényjavaslat érdekében t. képviselőtársaim és a t. szakminister urak által mondattak, csak azon rövid megjegyzésre vagyok bátor szorítkozni, hogy a bizottsági jelentés egy helyén — a mint ezt Polónyi t. képviselő ur is mondotta — a XVII. helyett a XXII. törvényczikk van megemlítve, de ez természetesen általunk nem okozott, csak sajtóhiba. A mi különben a citatiót illeti, e jelentésben a törvénynek megfelelő dispositiója van felemlítve. Még csak arra az egyre vagyok bátor kiterjeszkedni, hogy a 8. szakaszt, a melyet szintén kifogásolni méltóztatott, ugy tetszett odaállítani,