Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-304

22 304. országos ülés deezember 9-én, hétfőn. 1888. elemei megvannak, hogy az illető jogosítatlanul használt egy mást illető védjegyet és ezt tudva használja. Es ha a közzététel megtörtént volna, mit kellett volna bizonyítani ? Nem azt, hogy ő megszerezhette volna a tudomást, mert a védjegy közzé lett téve; a közvádló nem praesumptio alapján járna és járhatná el. hanem azon positiv tényt kellene neki kimutatni:-!, hogy az illető tudta, hogy a védjegy a másé és hogy használatára jogosítva nincsen. Nem montlom, hogy a képviselő ur valóban igy okoskodott, de a kik hallgatták, könnyen abba a tévedésbe juthatnak, hogy igy okoskodott: h i abban az értesítőben mindig megjelennek a védjegyek— én hozzá tettem, hogy fametszettel mustrálva, hogy szemlélhetők legyenek — a közvádló ur igy okoskodnék: minthogy a védjegy közzé lett téve, neki tudnia kellett róla; ennélfogva nem kell bizonyítania azt az alkatelemet, hogy tudta. Ez nem i^az. A hol dolus kívántatik a bűncselekményben, ott praesninptióval nem dolgozhatunk, mert mindenütt bizonyítékokkal kell dolgoznunk. Azért mondom, hogy a bűncselekményre nézve mindegy, akár benne van az a védjegy az értesítőben, akár nincs. (Helyeslés jobbfelől.) A t. képviselő urnak másik ellenvetése — nem jól mondtam — kételye, nem ellenvetése, az, hogy nem tudja, a kísérlet büntettetik-e vagy sem? Engedjen meg, bebizonyíthatom ő ellene, hogy tudja, hogy, nem büntettetik. Bizonyítom saját szavaiyal. 0 igy nyilatkozott: a büntető törvénykönyv általános elve, mely alá e vétség esik, az, hogy vétségeknél, a mennyiben nincsen világosan kifejezve az, hogy a kísérlet is büntettetik: a kísérlet büntetés alá nem esik; már pedig ez itt nincs kifejezve. A t. képviselő ur hozta fel ezen szabályt, de velem nem fogja elhitetni, hogy kételye van, vagy bármely jogásznak kételye lehet az iránt, hogy büntettetik-e a kísérlet ? (Élénk tetszés jobbfelől.) Harmadik ellenvetése a kártérítésre vonatkozott. Azt mondja, hogy a 27. §-ban az van mondva, hogy a büntetőbíróság a sértett fél által a védjegy dolosus használata folytán szenvedett kárért 5.000 frtig terjedhető kártérítési összeget állapíthat meg. T. képviselőtársam ez ellen két kifogást emelt, az egyik: miért állapittatik ez meg büntető utón; a másik: minek az a limitálás, hogy ezt 5.000 frtig állapíthatja meg a büntetőbíróság és azon túl nem? Mi történik azzal a féllel, kinek sokkal nagyobb, 10—20.000 frtnyi bizonyítható kára van? Minő igazságtalanság az, hogy az illető kényszerítve van 5.000 frttal megelégedni? Nos, ebben semmi igazságtalanság sincs. A törvényjavaslatban világosan ki van fejezve, a mi ki van fejezve más esetekben is a büntetőkönyvben. Például a testi sértésekre nézve a 311. §-ban. Polónyi Géza: 313. § ! Szilágyi Dezső igazságügyminister: 311- dik. Megnézem ; ha lehet, engedek. (Utána néz a törvénykönyvben.) Engedelmet kérek, nem engedhetek, 311-dik. (Élénk derültség.) Tehát ebben semmi baj nincsen. Itt rendkívüli előny van. (Mozgás balfelöl.) Megmondom mindjárt, hogy senkinek semmi kételye ne legyen s ki-ki a legnagyobb nyugodtsággal fogadhassa el a szakaszt. Roppant előny az. ha valaki bűncselekmény által magánjogi kárt szenvedett és meg van nyitva neki az út, hogy ne csak büntetőjogi sérelme toroltassék meg, hanem magánjogi sérelme is egy és ugyanazon az eljárásban végleg elintéztessék, azon bizonyítékok alapján, melyek a büntető eljárás czéljaira szükségesek és előszerezhetők és tudvalevő, hogy azon bizonyítékok alapján ez sokszor igen könnyen megtörténhetik s valóban a legnagyobb pedanteria volna itt a magánjogi kárpótlást kirekeszteni az Ítéletből és azt egy külön polgári per útjára utasítani. (Helyeslés a jobboldalon.) A ki azt hiszi, hogy 5.000 frtnál magasabb kártérítésre is van igénye, az e javasl it szerint nem kívánhatja, hogy a büntető eljárással az ő kártérítési igényének megállapítása egyesittessék. Ha a sértett fél nagyobb összeget igényel, ezen összeg nagysága érdemes arra, hogy az ügy polgári per útjára tereitessék. T. képviselőtársam észrevételei között van azonban egy, a mely — megvallom— előttem legkevésbbé érthető. Ez pedig vonatkozik arra, hogy visszaesés esetében szerinte nem helyes súlyosabb büntetés kiszabása. Mielőtt erre nézve nyilatkoznám, legyen szabad valamit elvileg elmondanom. (Halljuk! Halljuk!) Az általános büntető törvénykönyv már az első ízben conjuuctív büntettessél sújtja az analóg vétségeket, tudniillik 3 hónapig terjedhető fogházzal és 1000 írtig terjedhető pénzbüntetéssel. A jelen javaslat az első esetben 2000 forintig terjedhető pénzbüntetést szab. Annak, t. képviselőház, van oka, miért alkalmazható az első esetben kizárólag ily nagy pénzbüntetés. Ez az ok pedig az, hogy ezen dolosus bűncselekmény rendszerint nyeremény-vágyból történik. A büntetésnek tehát olyannak kell lenni, hogy azt az alap motivomot, a mely a bűncselekmény elkövetésére az illetőt rábírta, a legérzékenyebben sújtsa. Az ily egyénekre nézve az első elkövetésénél valóban a legérzékenyebb s mégis megfelelő büntetésnek a nagy pénzbüntetés látszik. De egészen másként áll a dolog akkor, ha ismételt elkövetés esete, visszaesés forog fenn. Itt már az elhatározottság és a dolosus eljárás alkateleménekereje oly nagy és az első büntetés hatály-