Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-304

12 *04- orsiAgos ülés deezember 9 én, hétfőn. 1888. ellenkezőnek tartom. Miről van szó ? A visszaesésnek súlyosított, minősített alakbán való büntetéséről. Igen, de mikép akarja ezt tenni? Tiz esztendő alatt, ha ismétlést követett el. Ámde, t. ház, hiszen itt vétségről van szó, még pedig az új törvény alapján sui generis vétségről, a mely a büntető törvénykönyv 105. §-a alapján három év alatt évül el, sőt ennél súlyosabb büntettek is öt év alatt évülnek el. Mi értelme van tehát annak, hogy mig az elévülés joghatálya 3 évig tart, vagyis egy vétségnek büntethetősége három év alatt évül el, addig itt egy vétséggel szemben tiz évre terjesztessék ki az elévülés joghatálya. Ez annyit tesz, hogy tiz évig válik az illetőre nézve súlyosítóvá azon körülmény, hogy egyszer el volt ítélve. Ámde ha egyszer el volt ítélve és nem fogták el, vétség esetében három év eltelte után már a bűntett kiállására sem lehet kényszeríteni, mert maga az ítélet is három év alatt elévül. De a törvényjavaslatban [azon rendelkezés is foglaltatik, hogy a 23. és 24. §-okban meghatározott vétségek megbüntetése Horvát-Szlavonországokban is a királyi törvényszékek hatáskörébe tartozik. Ezzel nincs megmondva, hogy Magyarországon hová tartozik, csak az „is" szó van benne és ebből eombinálható, hogy Magyarországra nézve is ez áll. Igen, de ha a büntető törvénykönyv 413. §-a ezen törvénynyel hatályon kivül helyeztetik és ha ezzel kapcsolatban az életbeléptetési törvény 39. és 40. §-okra utalok: akkor már kiesik itt a hivatkozás, tehát okvetlenül világosan meg kell állapítani, hogy ezen itt megalkotott sui generis vétség tekintetében jövőre is a törvényszék, mint büntető bíróság lesz conipetens Magyarországban. Ezt világosan ki kell fejezni, különben zavar támad. De általában helyes-e az, t. ház, hogy ezen vétség competentiáját a törvényszékekhez utaljuk? Én nem tartom helyesnek. Hiszen tudjuk, hogy a büntető járásbíróságok hat havi fogházig terjedhető büntetéssel hozhatnak ítéletet. Vájjon miért ne lehetne a büntető járásbíróság ily pénzbirsággal büntethető vétség tekintetében competens? Miért ne lehetne, különösen az adott esetben, midőn az ily delictumoknál a legegyszerűbb kérdés vár a bíróra; mert a biró nem hoz a jog, hanem csak a tény kérdésében ítéletet, a mely szakértők véleményein nyugszik. De még ha a jog kérdéséről is volna szó, ha például nemzetközi szempontból vitatni kellene azon kérdést, hogy egy állam viszonosságban van-e velünk vagy nem, erről világos törvényünk van. Azt hiszem, hogy a büntető járásbíróság sokkal gyorsabban hozhat ítéletet ily kérdésben, mint a complicált eljárású törvényszék, a hol évekig húzódik egy per, holott itt a íőkövetelmény épen a gyorsaság volna. De vájjon az is jog, ha azt mondjuk, hogy a büntető bíróság hatáskörébe utaljuk a kártérítés megállapítását és kimondjuk törvényben, hogy a kár nem lehet több 5 ezer forintnál? Ez a jogállam követelménye ? Mi értelme van először is annak, hogy azon büntetőjogi principiumot megváltoztassuk, hogy büntetőbíróságok magánjogi kérdésekben, a kár mennyiségére nézve csak akkor hozhatnak ítéletet, ha a perben álló felek közt a kár mennyisége tekintetében differentia nincs. Ha ily véleményeltérés nincs, akkor hozhat a büntetőbiró a kár mennyiségére nézve is ítéletet; de minden más esetben, ha differentia támad a panaszos és a vádlott közt a kárkövetelés mennyiségére nézve, az én eddigi tapasztalataim és jogi gyakorlatom szerint csak a polgári biró elé való utasításnak lehet helye és nem lehet helye annak, hogy a criminalis biró határozzon magánjogi kérdés felett. De ha mégis megengedem azt, hogy a kártérítés kérdésében a büntető biró határozzon végérvényesen, vájjon mi értelme lehet annak, hogy a kár maximumát 5000 forinttal állapítja meg? Hány esetet mondjak a t. minister urnak, a hol egy védjegyoltalomban részesülő gyáros néha csak 4—5 esztendő múlva tudja meg, hogy visszaélnek az ő védjegyével, a mikor nem 5000, hanem 50 ezer íorintnyi kára is lehet csak egy articulusnál, például a pezsgőnél 1 Van akárhány oly árúczikk, a melynél érdemes lesz megriszkirozni az 5000 forintot, mert 100.000 forintnyi hasznot csinál magának azzal. Már most a pénzbüntetés lesz 2000 forint, a kár maximuma 5000 forint, summa summarum 7000 forint. Nagyon sok oly embert tudnék előállítani, a kik megcsinálják azt a geschäftet, hogy elítéltetik magukat 7000 forintra, mert 20—50.000 frtnyi hasznuk lesz mellette. Már hogy a büntető törvénynyel ily speculatiót engedjünk meg épen Magyarországon, méltóztassék meggondolni, hogy helyes-e az. De tovább megyek a jogi téren. Itt delictum sui generisről, vétségről van szó. A vétség kísérlete a büntető törvény 67. §-a szerint csak akkor büntethető, ha a törvény azt világosan büntetni rendeli. Ily bölcseséggel esett meg, hogy nálunk a csalás vétségének kísérlete 50 forinton alul nem büntethető, mert el méltóztattak felejteni a csalási vétség kísérletéről kimondani, hogy az büntetendő; igy tehát, a ki 50 forinton alul próbálkozik csalni, azt büntetni nem lehet. Én nem tudom, miként gondolkozik a bizottság ezen kérdésre nézve; nem tudom, akarja-e ezen vétség kísérletét büntetni vagy sem; de azt képzelni sem tudom, hogy ha egy typograpbus, könyomdász hozzá fog ahhoz, hogy hamis védjegyeket gyártson és ha 6* a kísérlet előkészítő stádiumában tetten kapatik, hogy az büntethető ne legyen. Ezt józanul hinni sem akarom. És tovább menve, akarja-e a t. ház a vétség kísérletét büntetni, vagy nem ? Ha akarja, akkor a büntető tör-