Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-304

304. országos ülés deci ember 9-én, hétfőn. 1889. J3 vény 65. §-ánál fogva feltétlenül fel kell vennie a javaslatba, hogy ezen vétség kísérlete büntetendő. Ha nem akarja, egészen más dolog; akkor igen természetes, hogy felesleges ez a dispositio. De van ezen törvényjavaslatnak jogi szempontból még egy pontja. Nem akarok bővebben kitérni arra, a mit mi kifogásolni valónak tartunk és ez az, hogy nálunk már usussá kezd válni, hogy minden jogi esetben a ministerekre bizatik a végső döntés. Ez esetben tovább mennek e javaslatnál, itt már nem is akarnak alsóbb forumot. Minek is, elég bölcs a minister arra, hogy ítéletet tudjon mondani. A mostani minister ur elég bölcs és igazságos is, elismerem; de vájjon, a ki utána jön, olyan lesz-e? az más kérdés. Méltóztassék megmondani, hogy helyes-e az igazságügy-politikai szempontból, hogy ministereket, a minden országban végső forumot első és utolsó egyetlen egy fórummá tegyünk valamely kérdésben, különösen oly esetben, hol bármilyen bölcs, igazságos és erélyes legyen is a minister, semmiféle védjegykérdésben sohasem fog másképen ítéletet hozhatni, mint ugy, ha meghallgatják az iparkamara véleményét. Hozhatnak-e példákat másra? No hát, mi értelme van annak, mikor ugy van, hogy az ipar kamara véleménye alapján hozatik meg az ítélet, hogy a minister hozza meg az ítéletet ? Sokkal nagyobb megnyugvással fogadnám azt, hogy az iparkamara legyen az utolsó fórum a kérdés végleges eldöntésénél; de ha ugy fél vagy fázik az iparkamarák ítéletétől a minister ur, legalább első fórumban adja meg nekik az ítélhetés jogát azon kérdésre nézve, melyet ők ellenőriznek, ők lajstromoznak és a melyben ők hivatottak arra, hogy kereskedelmi, ipari és termelési szempontokból megbírálják a helyzetet. Hát ilyen kérdésben ne legyen-e judicaturáj cl Sí kamarának ? Mindezen szempontok olyanok, a melyek megérdemelnék, erős meggyőződésem szerint, meg is érdemlik, hogy a törvényjavaslat, a melynek annyi hézaga yan, legalább érettebb megfontolás tárgyává tétessék és hozassék összhangba az egyéb törvényeinkben lefektetett elveinkkel és az igazságszolgáltatás helyes elveivel. Nem fogom hosszasabban fárasztani a t. ház türelmét, ha a többség a törvényjavaslatra nézve más nézeten lenne és azt általánosságban elfogadván, a részletes tárgyalásba bocsátkoznék, hogy részletes módosításokat hozzak javaslatba, mert mint függetlenségi párti képviselő, nem vagyok azon helyzetben, hogy Önöknek oly módosításokat tudjak javaslatba hozni, melyeknek első feltétele, vájjon tetBzenek-e az osztrákoknak vagy nem. (Ügy van!

t a szélső baloldalon. Ellenmondás a jobboldalon.) Önök bölcsesége fog dönteni, vájjon helyeslik-e észrevételeimet vagy sem. Méltóztassanak a kérdést egész objectivitással megfontolás tárgyává tenni és ha ugy találják, hogy ilyen nevezetes magánjogi, eminens közjogi ós különben is fontos kártérítési kérdéseket érintő törvényjavaslat megérdemli, hogy a ház szakközege az igazságügyi bizottság megkérdeztessék, méltóztassanak ez iránt annyival is inkább intézkedni, mert a törvényjavaslat szövegezésében is olyan szerencsétlen, hogy ha egyébért nem, de magyarság szempontjából okvetlenül szükséges volna a bizottsághoz való visszautasítás. Röviden oda concludálok, hogy közjogi szempontból sem fogadjuk el e törvényjavaslatot, de különben is kérjük a t. házat, hogy a mennyiben ezen felfogásunkban nem osztoznék, méltóztassék a javaslatot az igazságügyi bizottsághoz visszautasítani. (Helyeslés a szélső balon.) Szathmáry György jegyző: Neumann Ármin! Neumann Ármin: T. ház! (Halljuk !) Azon ellenvetésekkel szemben, melyek e törvényjavaslat ellen a túloldalról tétettek, engedje meg a t. ház, hogy én is, ugy a törvényjavaslatra általában, mint az ellene felhozott érvekre néhány észrevételt tegyek. (Halljuk!) Polónyi Géza t. képviselő ur kiemelte közjogi szempontból is azon aggályokat, melyek a törvényjavaslat ellen felmerülnek, erre nézve bátor vagyok figyelmeztetni a t. képviselő urat. hogy az 1883-iki nemzetközi egyezménynek — melybe ma Austria-Magyarországot kivéve minden nemzet belépett — negyedik pontja értelmében a védelem azon külföldi védjegyekre is vonatkozik, melyek belföldön belajstromozva nincsenek és csak bizonyos idő alatt belajstromoztatnak. Ez az elv tehát oly nemzeteknél ki van mondva, melyek egymással semmi közösségben nincsenek, annyival inkább szükséges ez nálunk, kik a szomszéd állammal szorosabb összeköttetésben állunk. A mi Polónyi Géza t. képviselő urnak egyéb észrevételeit illeti, megjegyzem, hogy a törvényjavaslat gyakorlati szempontból indul ki és gyakorlati úton kívánja azon panaszoknak elejét venni, melyek az eddigi állapotok ellen oly süríín felhangzottak. Közömbös ennélfogva, hogy a törvényjavaslat egyes tételei elméletileg és jogilag mikép construálhatók, közömbös ez nemcsak azért, mert az elméletnek, a jogi constructiónak az élethez kell simulni s nem megfordítva, hanem azért is közömbös, mert a törvényjavaslat egy oly anyagot kivan szabályozni, melynek jogi alaktalansága, daczára azon nagy irodalomnak, mely fölötte kifejlődött, még mindenhol érezhető. Ha kérdem, mit lehet gyakorlati szempontból a törvényhozótól követelni, a felelet csak az lehet, hogy egyrészről a törvényben kifejezésre juttattassa, miszerint a forgalmi életnek is egyik főpostulatuma a valódiság s hogy másrészről tekintettel legyen iparunk kifejletlen voltára és ne en-