Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.
Ülésnapok - 1887-313
164 813. országos ülés január 20-án, hétfőn. 1890. ság felállítása, azt hiszem, a honvédelmi minister ur sem fogja állítani, hogy nem organieits müvelet. Ott van az eddig ily alakban nem létezett orvosi tisztikar szervezése, mely szintén organicus dolog. Hozzzátehetem még a törzs- és főtisztek rangviszonyainak arányosítását; ez is eminenter szerve zeti dolog. Mindezeknek költségei pedig körülijei ől 150.000 frtra ingnak. De ha nem járnának is pénzköltséggel, még akkor is azt kellene mondanom, hogy ezek mind olyan dolgok, melyeket a minister urnak nem volt joga a költségvetési előirányzatba fölvenni, mert ebbe csakis olyasmi való, a mi már törvényhozásiig g meg van állapítva. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az igen t. minister ur két ellenvetést is tesz, a melyeket már más oldalról is hallottunk e megjegyzésekre. (Halljuk! Halljuk!) Először is azt mondja, hogy hiszen a bndget is törvény és hogy hiszen ő a törvényhozás elé jön e dolgok végrehajtása előtt. Igaz, t. ház, a költségvetés is törvény, de nem hasonlítható össze a rendes törvényekkel. A költségvetésnek egészen sajátságos jellege van. A költségvetés következménye a törvényeknek. (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) Az nem tartalmaz egyebet, mint összegéi amaz eszközöknek, a me Ivek megkívántatnak arra, hogy a törvényhozás által megállapított törvények végrehajthatók legyenek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tehát a minister ur csakis olyasvalamire állíthat fel előirányzatot, a mire ő már előbbi törvények által utaltatott. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) De ilyen mellékes úton felvenni új tételeket, vagy mondjuk meg nyíltan, ilyen mellékes úton becsempészni akarni új szervezeti változtatásokat, ez határozottan ellenkezik nemcsak az alkotmányossággal, hanem magával az alkotmánynyal. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A második ellenvetés, melyet a t. minister ur tesz, az, hogy hiszen nem valami nóvummal áll ő itt elő, nem indítványoz, nem cselekszik új dolgokat és csak makacskodás az ellenzék részéről, hogy ezúttal ily nagy dologgá akarja ezt felfújni, hiszen ugyanez történt szerinte már 17-szer ezelőtt, hétszer törvénynyel, tízszer költségvetés útján. Erre kettőt bátorkodom válaszolni. (Halljuk!) Az első az, hogy a mint már Bolgár Ferencz t. barátom világosan kimutatta, mindenütt, a hol lényeges változtatásokról volt szó, törvénynyel történt a megváltoztatás, csak a lényegtelen dolgoknál nyugodott bele a képviselőház a költségvetésileg történő változtatásokba. Ez az egyik. De sokkal nagyobb súlyt helyezek a másodikra. (Halljuk!) Igenis megtörtént, szerintem is helytelenül, de utóvégre is az országgyűlés egyhangú akaratával történt, a törvényhozás maga azt mondotta: én ezúttal nem akarok élni jogommal, mely a törvényben világosan biztosítva van, hanem igenis belenyugszom a költségvetésileg történő megállapításba. Felfüggesztett hát ideiglenesen, alkalmilag egy jogot, mely számára törvényileg világosan biztosítva volt, nemcsak, de a melyet senki sem szándékozott megtámadni. Ez volt a helyzet a múltban. Minő a helyzet ma? Ma szemben állunk egy, mára kormány által benyújtott törvényjavaslattal, a mely javaslatról — a honvédségről szóló törvényjavaslatról — tudjuk, hogy az gyökeresen meg akarja változtatni, meg akarja szorítani alkotmányjogunkat, meg akarja szorítani a törvényhozásjogkörét. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem szólok most erről, mert hisz a t. minister ur azt mondta, hogy majd akkor fogunk erről szólani, mikor szőnyegre kerül; de tudva van, hogy létezik az a 9. §., amelylyel az országgyűlésnek azon jogát, melylyel eddig birt, hogy t. i. szervezetet nélküle létrehozni ne lehessen, ki akarja yenni az országgyűlés kezéből és a felségjogai közé sorolni. De nem is szükséges erről szólani, elég arra támaszkodni, a mit tegnapelőtti beszédében maga a t. honvédelmi minister ur mondott. Nevezetesen megmagyarázta, hogy a fennálló törvény szerint a honvédség nem önálló hadsereg ma sem, hanem kiegészítő része a fegyveres erőnek; most — azt mondja — a tervezett új törvény szerint ez meg fog változni; a honvédség nem lesz többé kiegészítő része a közös hadseregnek, hanem egyik része és maga tette hozzá nagy bölcsen, hogy ez egészen más dolog. Igaza van a t. honvédelmi minister urnak; én is tudom, hogy ez egészen más, annyira más dolog, hogy meglehet, hogy majd egy dolog lesz a közös hadsereggel. Hanem mindegy, az majd a törvény hozásnak traditionalis bölcsességétől fog függni, hogy ezen gyökeres változtatást sanctionálja e vagy sem; de az kétséget nem szenvedj hogy a t. minister ur saját beismerése szerint is nagy és gyökeres szervezeti változtatásról van szó. Ezen nagy és gyökeres változtatásnak nyomait itt látjuk már a jelenlegi költségvetésben; ez tehát filius ante patrem. Ebbe alkotmányszeríüeg belebocsátkozni meggyőződésem szerint nem lehet a nélkül, hogy előbb ne legyen megállapítva az a törvény, a melynek alapján ez a költségvetés össze lett állítva. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső balon.) Nem is tagadhatja a t. minister 'ur — nincs oka miért tagadni — hogy ezen törvényjavaslat alapján állította össze ezen költségvetést; mert hisz a múlt nyáron, a mikor ezt összeállította, abban a meggyőződésben állította össze, hogy akkorra a honvéd törvényjavaslat már törvény lesz. Tehát egészen bona fide állította össze annakalapján. De miután tényleg a törvény nem jött létre,
