Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-312

15J 31-- «rseég»s Blés Január lS-án, szombaton. 1890. szerencsém e részben javaslatomat előterjeszteni. (Helyeslés a jobboldalon.) Hoitsy Pál: Ebben a században bizonyosan. (Derültség a szélső baloldalon.) Báró Fejérváry Géza honvédelmi minister: Előre láthatólag, de valószínűleg még ebben a sessióban. (Derültség.) Méltóztatott felhozni, hogy a segédtisztek a gyalogságnál rossz lovakkal vannak ellátva és méltóztatott ielezni azt is, hogy kívánatos volna azokat állandóan lovasítani. Kétséget nem szenved, hogy ez kívánatos, de hát pénzbe kerül és ez az egyedüli oka annak, hogy a segédtisztek nem láttatnak el állandóan lovakkal. Hogy némelykor a gyalogsági segédtiszt, midőn új lovat kap, lovával hadi lábon áll, (Élénk derültség) arról nem tehetek; ez megtörténik, de bizonyos idomulva mégiscsak megbarátkoznak egymással.(Élénk derültség.) Méltóztatott kívánni továbbá, hogy az ujonczozás már novemberben történjék. Ezt a kérdést a t. ház már a véderő-törvényj avaslat tárgyalása alkalmával alaposan megbeszélte. Hogy pedig az ívjonczok behívása csak tavaszszal történjék, ez a közös hadseregnél, a hol az oktatási rendszer egészen más, mint a honvédségnél, nem igen érvényesíthető, mert ott már az első telet felhasználják arra, hogy a legénységet elméletileg is oktassák. A honvédségnél azonban szándékomban van — és azt hiszem, nem lesz valami legyőzhetetlen nehézség ennek útjában — hogy az ujonczok ezentúl csakis tavaszszal lesznek behivandók, azért, mert az ujonczok a honvédségnél egész télen át úgy sem tarthatók benn a keretlétszám alapján és sokkal kívánatosabb, hogy az oktatás az első ujonczok tatástól kezdve egészen az őszi gyakorlatok végéig egyhuzamban történjék, mi által a legénység is kevésbé zaklattatik a hazabocsátással és beidézéssel. (Élénk helyeslés.) A mi Czirer Ákos képviselő ur felszólalását illeti, (Égy hang a szélső baloldalon: Nagyon szép felszólalás volt!) csakugyan igen szép felszólalás volt, a mint rendesen szépen szokott beszélni a képviselő ur. ámbár én az általa előadottakkal rendesen nem értek egyet. (Derültség.) Azt mondja a képviselő ur, hogy most a honvédség a közös hadsereg kisegítő pótlékának tekintetik, 1868-ban pedig, midőn a honvédségről szóló törvény létrejött, nem annak tekintetett. Idézte a képviselő ur az akkori tárgyalás folyama alatt; az egyik-másik részről felhozottakat, de azt hiszem, t. ház, hogy első sorban mindig az az idő veendő figyelembe, a mikor és a hol valakimond valamit; mert ha valaki 50 esztendővel ezelőtt mondott valamit, annak akkoriban talán egészen más értelme és czélzata lehetett, mintha ma mondaná ugyanazt. (Helyeslés a jobboldalon.) És, t. ház, azt hiszem, hogy előttünk nem az a mérvadó, a mit az egyik vagy másik szónok mondott, előttünk mérvadó csak az lehet, a mi a törvényben van. (Helyeslés a jobboldalon.) A törvényben pedig — a honvédségről szóló 1868-iki törvény I-ső §-ában — ez áll: „a honvédség a fegyveres erőnek kiegészítő része*. Ezzel jeleztetett az, hogy a honvédség szervezésének nem az volt a czélja, hogy talán bizonyos ellensúly mutattassék Bécs felé, hanem czélja az volt, hogy miután az akkori államférfiak átlátták annak szükségét, hogy nagy számú seregek szerveztessenek s átlátták azt is, hogy ily nagy számú seregeket folytonosan tartani nem lehet, tehát gondoskodás történjék, hogy ama czél a lehető legnagyobb takarékosság mellett is eléressék s ez alapon szerveztetett a honvédség úgy Austriában, mint nálunk. A honvédség czélja tehát már akkoriban is az volt, hogy a véderő kiegészítő részéül használtassák s ennek akkoriban azért tekintették, mert akkor még meg volt ugyan a lehetőség, de tapasztalat alapján még nem tudtuk, hogy ily óriási seregekre szükségünk lesz, a mint ma tudjuk. A honvédségeket akkor tehát tartalékul tekintették és ebben az értelemben veendő az, hogy a „véderő kiegészítő része". Most a nézetek változtak és ámbár a magam részéről nem szeretnék most a honvédségről szóló új törvényjavaslatra hivatkozni, a mint az Bolgár Ferencz képviselő őr és mások részéről történt, mert arról majd csak akkor beszélhetünk, ha az tárgyalás alá kerül, mellékesen mégis fele.nlítem azt, hogy méltóztatnak majd látni, hogy abba a javaslatba fel van véve, hogy a honvédség a vederőnek egyik része, a mi egészen más értelmű. A honvédség tehát nem lesz többé a közös hadsereg kiegészítő része, hanem annak egyik része, a mennyiben a honvédség a törvényhozás hozzájárulásával a törvényes kellékek mellett valószínűleg a közös hadsereggel együtt lesz már az első pillanatban mozgósítandó. (Egy hang szélső balfelöl: Akkor közös hadsereg!) Igenis ugyanaz a kötelessége az ellenség előtt, mint a közös hadseregnek, de azért mégis honvédség. (Mozgás a szélső baloldalon.) A honvédség rendeltetésében tehát semmi sem változott, csak az, hogy gyorsabban mozgósítandó, egyéb semmi. Méltóztassék nekem valami más változtatást felhozni. (Egy hang szélső balfelől: 9. §.!) Erről annak idején szólunk, most nem. Azután a Bécsben a magyar nemzet ellen nyilvánuló bizalmatlanságot méltóztatott hangoztatni s efféle nagy hangzású szavakat méltóztatott használni. Vájjon ki részéről s miben nyilvánul az a bizalmatlanság ? (Egy hang szélső balfelől; A műszaki csapatok!) Engedelmet kérek, már számtalanszor voltam bátor kimutatni, hogy e tekintetben itten bizalmatlanságról nincs szó, hanem itt először a költségekről van szó. (Több hang szélső balfelől: Megadjuk!) A képviselő urak rögtön készek mindent megadni, (Egy hang szélső balfelől : A mi szükséges!) de azt hiszem, hogy az adófizetők