Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-312

312. ersnágos üléi január előrelátás nélkül fogott a keretek és lovas századok felállításához, én az elégtételt ezennel készségesen megadom. Fogadja a t. minister ur tőlem elégtételül, ha felolvasom a kormánypárt legelső szaktekintélyének és elősdójának, Münnich Aurél t. képviselőtársamnak következő szavait; „A tisztek nálunk igazi hazafias lelkesedéssel teljesítik kötelességüket ós hogy ez igy van, bátor vagyok csak arra utalni, hogy az utolsó költségvetésben megszavazott keretrendszer minden tisztszaporítás nélkül az eddigi tiszti létszámmal vitetett keresztül. Etisztikar •— dicséretére legyen mondva — felállította a kereteket és nagyon sok helyen egy század keretet felállított egy tiszthelyettes vagy fiatal hadnagy." Conclusio: „Nem történik minden hadseregben, hogy ezt ily erélylyel és sikerrel vigyék keresztül és ha ezúttal keresztül is vitetett, nem kívánnám, hogy ez rendszerré váljék." Azt hiszem, t. ház, hogy ennél szigorúbb kritikát a t. minister ur előrelátásáról és szervező képességéről nem mondhatott senki. Hogy tiszthelyettesek, vagy a legjobb esetben fiatal hadnagyok és századparancsnokok épen akkor, mikor tulaj donképen századkereteknek létesítéséről van szó, ezt, ugy hiszem, commentálni nem szükséges, ez arczulcsapása a legelemibb szervezési tapintatnak és szervezési képességnek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De még tovább megyek. Jelzett beszédemben rámutattam, hogy a tisztikarnak munkakedve és lelkesedése csökkenőben van, tehát kíméletesen méltóztassék a minister urnak eljárni az áthelyezéseknél. Nagyon természetesen itt is az lett a felelet, hogy „én a képviselő úrtól tanulni nem akarok." Ne kivánjon a minister ur sem tőlem, sem az ellenzéktől tanulni, hanem tanuljon Münnich Aurél t. képviselőtársamnak következő szavaiból (olvassa): „Hangsúlyozni kívánom, hogy az ily tömeges áthelyezések semmi esetre sem előnyösek honvéd tisztikarunk szellemére és munkakedvére. Csak egy esetre vagyok bátor hivatkozni. Vegyük fel, hogy egy katonatiszt, a ki 15—Í6 évi szolgálat után elérte a honvédségnél a századosi rangot, kénytelen eltűrni, hogy azon fiatalabb tiszt, de idősebb százados, a ki a közösektől áthozatott, ő eléje helyeztetik." —Conclusio: „Hogyez emelné a munkakedvet és a lelkesedést, azt senki sem fogja állítani. Ha most nem is lehetett máskép segíteni a dolgon, nagyon kérem a t. minister urat, hogy jövőre az ily tömeges áthelyezést, ha csak lehet, elkerülni méltóztassék." Ezt commentálni ismét nem szükséges. Legyen szíves tehát a t. minister ur ne csupán tőlünk hallani meg az ilyeneket, hanem legyen szíves meghallgatni azt, a mit odaát mondanak. Ebből két tanulsága van, t. i. először az, hogy ez a nagyon 18-áa, szombaton. 1890. \ 49 sokszor rágalmazott ellenzék is lát és teljesíti ellenőrző kötelességeit, másodszor pedig az, hogy nem csupán a minister ur ért a katonai dolgokhoz, mint a hogy azt a t. túloldallal elhitetni akarja, hanem valamicskét mégis a festő inasok is tanultak. (Helyeslés és tetszés a szélső baloldalán.) Vagy mondom, ne hagyja magával elhitetni a t. túloldal, hogy csupán a minister ur ért a katonai dolgokhoz, vagy pedig ne higyjen Münnich Aurél t. képviselőtársain és előadó urnak sem, a ki maga is kijelentette, hogy ilyenféle szervezésekből többé, nem kivan. De kénytelen vagyok Pulszky Ágost t. képviselőtársam tegnapi beszédére is némi megjegyzést tenni. A t. képviselő ur az ellenzéknek a tüzérségre és a műszaki csapatokra vonatkozó kívánalmaival szemben hivatkozott a józan észre. (Halljuk! Halljuk!) Az ellenzék t. képviselőtársamtól józan észt nem kivan és nem kért. Tartsa meg önmagának, én visszautasítom az ellenzéknek ezen insinuatióját és megjegyzem, hogy nagyon is nagy felsülés volna annak részérői, ki a t. képviselő úrtól józan észt kívánna, mert úgy látom, hogy a t. képviselő ur elfelejtette azt, hogy ma már a honvédséghez besorozott ujonczok két. érig tartoznak szolgálni és elfelejtette azt is, hogy mikor gróf Andrássy Gyula azt a nyilatkozatot, a melyről beszélt, megtette, még nem volt kötelezve a honvéd ujoncz két évig szolgáim és végre elfelejtette azt, hogy itt ezen az oldalon senki sem mondta és kívánta, hogy a honvéd tüzérséget, vagy műszaki csapatait keretrendszerre alapítsák. Azután volt vita a katonai akadémiáról Kívánunk mi ellenzék magyar n}

r

elvíí katonai akadémiát; de hát ne legyünk ilyen túlságosak a követelésekben, mert volna itt sok más, a mit előbb kívánhatnánk. Én például nem kívánnék egyelőre egyebet csak Magyarország részére Magyarország területén egy katonai főreáltanodát, a mi eddig nincsen. Én ezzel meg volnék elégedve, Most van Morvaországban Mährjsch-Weiskirchenben ilyen reáltanoda, minőt mi annál inkább követelhetnénk, mert ott a felsőbb reáliskolában parallel osztályokkal dolgoznak most is és csak egyetlen egy qualifieált tiszt van arra, hogy a magyar nyelvet taníthassák 461 tanuló között. Bátor leszek a minister úrhoz egy kérdést intézni. Meg szándékozik-e hagyni a minister ur a hat százados lovasezredeket, vagy pedig továbbmenőleg az 5. és 6. századokból új ezredeket kíván alakítani. És még egyre kérni fogom a minister urat, a mire már fel is kértem egy izben. (Halljuk!) A parlamentnek kétségtelen joga az ellenőrzés, mi végből szükséges itt tudni a honvéd-