Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.
Ülésnapok - 1887-312
148 312. országos ülés január 18-án, szombaton. 1890. köszönhetjük. De hazánk alkotmányának, polgári intézményeinek becsmérlése, lenézése, sértegetése, az állam nyelvének, jelvényének mellőzése, kigúnyolása, sértése az napi renden van. (Igaz! JJgy van! a szélső baloldalon.) Nohát próbálná meg a franczia hadseregben szolgáló algíri, vagy a német hadseregben szolgáló lengyel é8 elsasi, vagy a muszka hadseregben szolgáló tatár, cserkesz stb. az államot — a mely fizeti — becsmérelni, kigúnyolni, annak jelvényeit meggyalázni, tudom, hogy golyót nyeletnének vele, mig nálunk az ilyen jogczímül szolgál az előléptetésre. Ez egyik kórállapota a közösségnek, a minek szomorú ellenpárját képezi a fiainkkal való durva, kegyetlen bánásmód, a mi annyi százait, mégpedig az értelmesebb résznek, kergeti az öngyikosság karjaiba. Á Zatureezky vérrel irt utolsó levele e tekintetben egy valódi „Mementó morti" kell, hogy legyen minden magyar előtt. Egy véres felkiáltójel, a mely sok százezer rabszolgaságra kárhoztatott magyar hadfinak felszabadítását követeli a közös hadsereg eltörlése által, mert Indiában lehet ily ágyú elé kötött szipolyokat talán a békés musulmánok és páriáknak eltíírniök; de egy európai polgárosodott államban a lelkes lényeknek ily anyagú aljasítását, az ily rabszolgakereskedést sem emberiségi tekintetek, sem a nemzeti önérzet egy Fejérváry ur kedveért el nem tűrheti, nem főleg akkor, a midőn ennek a t. uraságnak minden ténye s egész költségvetése oly íkigrans alkotmánysértés, hogy ha nálunk lenne alkotmányos érzék s lenne parlamenti kötelességérzet; ennek a törvénytipró ministernek vád aláhelyezésselkellene azt expiálnia. De hát nézzünk egy kissé ennek az új merényletnek a szeme közé. Tudjuk azt, hogy a véderő-tőrvénynyel egyidejűleg és egy vegyészeti műhelyben megalkottatott, a még amannál is rosszabb és alkotmányellenesebb houvédtöj vény; a melyet a kormány a véderővita által előidézett izgalom folytán nem mert az országgyűlés elébe hozni és tárgyaltatni. És im most mégis oly költségek megszavazását kéri s oly intézkedéseket tesz, a melyek csakis a lionvédtörvény megalkotása után foganatosíthatók. így a honvédelmi minister a törvény megalkotása és életbeléptetése előtt megkezdette a honvédség xíjjászervezését, arra költségeket fordított felhatalmazás nélkül, új kereteket állít, létszámot szaporít, a tiszti állományt emeli, új beosztást létesít, szóval ugy tesz, mintha a benyújtott javaslat már törvény lenne s egész költségvetését ily alapra fekteti. No hát ez valódi osztrák tábornoki felfogás, tesz, a mint neki tetszik, mit neki a civil bagage, mit neki országgyűlés, mit nekiköltség-megszavazási jog. Mind az arra való, hogy kussoljon és engedelmeskedjék. És a többség engedelmeskedik, engedi a militarismust az ő vastag csizmáival ide betolakodni, enged alkotni oly praecedenst, a mely egész alkotmányosság unkát halomra döntheti. De hát a többség ily dispositiója, ily laza ellenőrzése, ily mindent elnézése mellett én egy cseppet sem csodálkozom, hogy a hadügyér ur ez a delegátusa mindent merészel s nem is tekinti máimagát alkotmányos és felelős magyar ministernek, hanem minden ceremónia nélküli osztrák tábornoknak. A többség ily dispositiói mellett ő neki alkotmány, parlament, nemzet mind bliktri. (Élénk derültség. Ugy van! Igás! a szélső balon.) Csodálni lehet, hogy az elnöki csengetyű helyébe nem helyezi oda kardját (Derültség) s a neki ellenmondani merészlőket nem szállíttatja a profushoz. Hanem mi, jó uram, generális uram, (Élénk derültség és tetszés a bal és szélső balon) nem rettegünk az ily szabású emberektől; _ láttunk mi már sok osztrák tábornokot futni. Ont is meg fogja futamítani nemsokára ministerelnökével együtt a nemzet felháborodása. (Helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Én ugyan és e párt honvédségünk fejlesztésére minden áldozatot készek vagyunk meghozni; de honvédségünk megrontójának, egy oly ministernek, ki annak nemzeti szellemét megrontani, ki azt az osztrák hadseregbe beolvasztani akarja, nem szavazzuk meg a költségelőirányzatot. Pártolom Perczel Miklós t. barátom indítványát. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Madarász József jegyző: Tóth Ernő! Tóth Ernő : T. ház ! Nem volt szándékom a jelen vitában részt venni, de ettől a szándékomtól a tegnap hallottak eltérni kényszerítenek. Eltérek ettől különösen azért, mert a t. honvédelmi minister urnak egy elégtétellel tartozom. A legutóbbi költségvetés tárgyalása alkalmával merészeltem a t. honvédelmi minister ur kormányzatát bírálatom tárgyává tenni és arra a conclusióra jutottam, hogy kormányzatában rendszerességről szó sem lehet s ezt igazolni iparkodtam azzal, hogy kormányzatának egy részletét bátorkodtam bemutatni, azt t. i., hogy a honvédelmi minister ur a kereteknek és lovas századoknak felállítását elrendelte, hanem mikor aztán fel kellett volna azokat állítani, akkor jutott eszébe, hogy ehhez a messzemenő szervezeti intézkedéshez legelőször is elegendő számú tisztre van szükség, a mit pedig a t. hadügyminister ur nem adhat. Természetesen a t. minister ur arról a magas piedestálról, a melyen áll, vagy helyesebben most ül, magas megvetéssel tekintett le — saját szavaival élve — a festő-inas kritikájára, igy azután a t. túloldal hitt és hisz ma is, mint szentségben, az igen t. minister ur tervszerű kormányzatában. (Derültség a szélső baloldalon.) És a minister ur kormányzatának ezen apostrophalásáért, de különösen azért, hogy fel merészelte tenni azt, hogy ő minden tervszerűség é«s
