Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-304

804. országos ülés deezember »-én, hétfőn. 188», Q adja meg — és ez ezélja a bizottságnak — a mit a későbbi szakaszokban csak sejtetni enged, azon esetre nézve, a hol 8 Felségeik vagy az állam czímeréről van szó, megint helytelenül van ez a pont szövegezve. De tovább megyek. Itt a 4. pontban találok egy furcsa s az én jogi ismereteim szerint meg nem magyarázható constitutiv elemet. Azt mondja ugyanis ez a szakasz: nem adatik a védelem az oly védjegynek, a mely „közrend elleni ábrázolatokat" tartalmaz. Legyen oly szives az előadó nr, mondja meg nekem : hogyan értsem ezt „közrend elleni ábrázolatokat"? (Közbeszólások a szélső halon: Tisza Kálmán! Derültség a szélső balon.) Ha combinálom azt, hogy ezen pont talajdonképen az osztrák „Óffentliche Ordnung- und Ruhe-Störer"nek parallel fogalma akar lenni, akkor kérdenem kell az előadó urat, ha már ily közrend elleni ábrázolatoktól megtagadja a védjegy oltalmát: nem volna-e helyes és czélszerü, ha a „közérzület elleni" képeket, ábrázolatokat tartalmazó védjegyektől is megtagadnék a védelmet ? (Helyeslés a szélső balon.) Pl. ha valakinek eszébe jutna Bécsben a mi Batthyánynkat avagy nemzeti vértanunk közül bármelyiketpellengérre állítani, vagy valamely alkotmánytételünket nevetség tárgyává tenni egy védjegyen, hogyha alkotmány-és geographia ellenes térképet akar védjegy tárgyává tenni, ennek megadja a bizottság a védelmet; de a közrend elleni ábrázolatoktól megtagadja? Én azt hiszem, hogy sokkal helyesebb, ha a törvény szövegébe befog laltatik, hogy a „közérzület elleni és alkotmány ellenes ábrázolatokat" tartalmazó védjegyektől tagadtatik meg a védelem, sem mintha az osztrák ezopfon tengődő azon kifejezést veszünk be a törvénybe, hogy: „közrend elleni ábrázolatokat". (Helyeslés a szélső balon.) Egyébiránt megjegyzem, hogy az első, második, harmadik pont teljesen megfelel a pátens 1, 2. és 3. §-ának. De van most, t. ház, egy új 6. §. s ez egyik vívmánya a törvényjavaslatnak. Ez azt mondja, hogy nemcsak az iparosokat, termelőket és kereskedőket kell ám megvédelmezni védjegyekkel, de a közönséget is. Itt azt hiszem, bizonyos élelmi czikkekre czéloz a t. minister ur és az előadó ur. Tehát védeni kell a közönséget is; de miként javasolja ezt a bizottság? Akként, hogy vannak bizonyos termékek, iparczikkek, a melyekkel szemben, hogy a közönség tévedésbe ne ejtessék, kötelezővé kell tenni a védjegyet, vagyis ha az illető maga nem akarja is védeni az ő árúit, hivatalból köteleztetik arra, hogy védje. Ez igen helyes, accep tálom. Teljesen jogosnak és helyesnek tartom. De, t. képviselőház, ez a szakasz valóságos szentelt viz, mert ennek absolute semmiféle sanetiója sem lesz a törvényben. Nevezetesen a 23. és 24. szakaszokban fogEÉPVH. HAPLÓ. 1887—92. XV. KÖTET. laktatnak a büntetések és itt van a 27. szakasz, a mely azt mondja, hogy a 23. és 24. szakaszokban meghatározott vétségek csak a sértett fél indítványára üldözhetők. No már most, t. előadó ur, milyen furcsaságot akarnak Önök törvénybe iktatni. Azt mondják ; mi kényszerítünk valakit, a ki nem akar védjegyet, arra, hogy védjegye legyen, de a védjegy ellen vétőt üldözni csak akkor fogjuk, ha a kényszerített ember, mint sértett, maga feljelenti, ha valaki sérti az ő védjegyét. Bocsánatot kérek, ez anomália; mert ha az az ember kényszerítendő arra, hogy védjegyet tartson fenn, akkor annak a kényszernek mi az értelme? Az, hogy ő nem akarja tenni, akkor érdeke az, hogy mások visszaéljenek azzal a védjegygyei. És ha ezt a czélját elérte, vájjon őrült lesz-e, hogy feljelentést tegyen akkor, midőn czélját elérte? Ha önök a közönség érdekét akarják védeni e szakaszban, akkor hivatalból kell üldözni a 23. szakaszba ütköző vétséget és nem lehet csak a sértett fél indítványára üldözhető vétséget törvénybe iktatni, ugy, hogy annak valóban az életben is hatálya legyen. Azt hiszem, ez eléggé nyilvánvaló. De, t. ház, felveszik a törvényjavaslat szövegébe azt is, hogy valaki nemcsak többféle árúra, hanem egy és ugyanazon árúra is többféle védjegyet is oltalmaztathat. Engedje meg a t. ház és a t. minister ur, ezt a közönség érdekébe ütközőnek tartom és ezen dispositiót már elvi szempontból sem osztom, mert a gyakorlati életben — s méltóztassék megengedni, hogy ezt példával illustráljam — tudok rá esetet — de nem fogom megnevezni — hogy valakinek van egy és ugyanazon chemiailag megvizsgált, a harmadik dilutióban is ugyanazon elemeket tartalmazó pezsgője, de azt elnevezi ötfélekép és mindegyikre külön védjegyet vesz. A casinot. tagjai természetesen aem tudják, hogy ugyanazt a pezsgőt, a melyet 1 frt 50 krral drágábban fizetnek, ha másik vignetta alatt veszik, 1 frt 50 krral olcsóbban kapják. T. ház! Én nem hiszem, hogy a törvényhozás ezélja lehessen az, hogy ily visszaélésekre az iparosnak, gyárosnak jogczímet biztosítson. Igenis helyes védeni az ipart, de ha már a közönség védelme is egyik tényezőkép szerepel e törvényjavaslatban, akkor én ezt a közönség érdekével összeegyeztethetőnek nem tartom. Vájjon mi lehet a gyakorlati czél az iparos szempontjából; mi szüksége van neki arra, hogy egy és ugyanazon árút 3—4 —5-félekép oltalmazza védjegygyei, ha nem ilyen visszaélés? Más ezélja nem lehet, mert ha árújának provenientiáját akarja oltalmazni, arra törvényesen elég egy védjegy, nem szükséges, hogy ötféle firma alatt árulja ugyanazt az 2