Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-304

í 0 804. orsíágoí ülés deczember S-éii, hétfőn. 1889. árút, hogy a közönséget tévedésbe ejtse. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Én ezt a részét a törvényjavaslatnak elvileg sem osztom és ezért indokoltnak tartom, hogy ez az igazságügyi bizottság által maga által is megvitattassék. Rájövök már most, t. ház, a pátens 5. pontjának megfelelő 9. pontra s arra, a mit erre nézve kívánok mondani, felkérem a t. igazságügyi minister urnak szives figyelmét. (Halljuk ! Halljuk!) Azt mondja ugyanis a 9. pont: „A védjegy azon vállalathoz tartozik" — ezen kezdi s igy már első sorban a védjegynek determinatióját helytelenül adja, mert e szerint a védjegy nem tartozik a vállalathoz, hanem maga az árú védetik. (Derültség jobbfelől.) Bocsánatot kérek, de ez csak mellékes kérdés és nem erre fektetem a súlyt, hanem az, hogy ha itt vállalathoz tartozik, a mint már előbb voltam szerencsés kiemelni, ha a termelőnek és iparosnak is adatik oltalom, akkor nem lehet vállalatról beszélni, mert pl. az a szőlő, a melynek borát és vignettáját védelmezni akarom, nem lehet vállalat. (Egy hang jobbfelöl: Lehet!) Azt mondja tovább e pont és ezt méltóztassék meghallgatni: „A védjegy azon vállalathoz tartozik, melynek védelmére szolgál; ugyanazzal megszűnik".Tehát termelés esetén, ha a birtok megszűnik, ha a vagyon tönkremegy — a mi pedig lehetetlenség, mert az ingatlan nem szokott megszűnni — ugyanazzal megszűnik és birtokváltozás esetében az új birtokosra átszáll. „Birtokváltozás" esetéről, nem „tulajdonos-változtatásról" beszél e szakasz. Méltóztassék megengedni, én arra akarom első sorban az igen t. igazságügyministerur figyelmét kikérni, vájjon igazam van-e, hogy jogi szempontból a tulajdonos és birtokos közti kérdés olyan erős distinctio tárgyát képezi, hogy törvényhozói teremben nem lehet ilyen dolgot a törvényjavaslatba tenni. De menjünk tovább. Azt mondja: „Ez utóbbi esetben" — hogy melyik az előbbi eset, nem tudjuk —- „ha csak a vállalatot" — már megint vállalatról beszél — „az özvegy, kiskorú örökösök, hagyaték vagy csődtömeg nem folytatja, az új tulajdonos a birtok megszerzése után" — már megint — „különbeni törlés terhe alatt három havi határidőn belül a védjegyet saját nevére átíratni tartozik". Már most, t. ház, ne legyünk minutiosusok a helyes jogi terminus technicus tekintetében, de ha valaki özvegyről beszél, ez világosan elárulja, hogy distinctiót akar élők közti szerződések és halálesetre szóló rendelkezések közt. Ámde e szerint a 9. §. szerint nem halt meg senki és mégis egyszerre lett özvegy valaki. Méltóztassék figyelembe venni azt,hogy egy ilyen törvényjavaslatban szükséges világosan megmondani, hogy milyen eseteket contemplál. A halálesetre szóló rendelkezéseket, örökösöket, jogutódokat, átháramlást, ezeket mind figyelembe kell venni; de az egyik pontban azt mondani: ha a birtokos birtokot változtat, a másik pontban pedig beszélni tulajdonosról, a harmadik pontban özvegyről, nem lehet. (Helyeslés balfelöl.) Ezért nagyon kérem az igen t. igazságügy minister urat, hogy legyen olyan szives nekem ezt a szakaszt bővebben megmagyarázni s mivel az előadó ur nem igen fog rá vállalkozni, nekem megmondani, hogy tulajdonképen milyen eseteket kell itt érteni, mert azt is szabályozni kell, hogy halál esetén az özvegyre, vagy csőd esetében a csődtömegre milyen modalitások közt száll át a védjegynek tulajdonjoga. Szabályozni kell az elsőbbségi kérdést, szabályozni kell az oltalom kérdését. De, t. ház, mielőtt a büntetőjogi kérdésre térnék át — a mely az én felfogásom szerint a legszerencsétlenebbül van megoldva ebben a törvényjavaslatban — még van egy pár megjegyzésem. (Halljuk ! Halljuk!) Azt mondja a 10. §., hogy; „máa termelő, iparos vagy kereskedő nevét, czégét, czímerét vagy üzletének megnevezését az illetőnek beleegyezése nélkül árúk megjelölésére használni tilos". Már most, t. ház, ez az az egyik szakasz, a hol mindjárt rosszul vették át a pátens rendelkezését, mert a pátensben világosan meg van mondva, hogy csak más belföldi termelőről vagy kereskedőről vagy iparosról lehet szó. És ez igen természetes is, mert egy amerikai czéget csaknem akar a képviselő ur védelmeztetni Magyarországon ? Minthogy pedig a t. előadó ur Perunak vagy Chilinek valamely köztársasági firmáját nem akarja itt védelmeztetni, több, mint nyilvánvaló, hogy csak belföldi vagy csak olyan czégekről lehet itt szó, a melyek részint a viszonosság, részint a bekebelezett védjegy alapján részesülnek törvényes oltalomban. Ezt tehát csak ugy általánosságban odavetni egy törvényjavaslatban nem tartom helyes dolognak. Van azonban egy cardinalis hibája ennek a törvényjavaslatnak (Halljuk!) és ez abból áll — mielőtt a büntető részre áttérnék, még ezt is meg akarom említeni — abból áll, hogy nem állapítja meg harmadik személyekkel szemben azt, hogy mikor kezdődik az oltalom, vagyis harmadik személyekkel szemben mikor áll be a büntethetőség esete, mikor áll be az az eset, hogy harmadik személy valakinek a védjegyét megsértheti. Ismerjük e tekintetben a többi törvényhozások dispositióit. Vájjon mi akadályozta a t. bizottságot abban, hogy bele ne vegyen a törvényjavaslatba erre vonatkozó rendelkezést is? Vájjon, ha az előadó ur jelentése szerint ugy is egy szaklapban való közzétételt akartak és azt a 17. §-ba nézetük szerint fel is vették, mi akadályozta önöket abban, hogy ne vegyenek tudomást arról, hogy Magyarországon van egy központi hivatalos értesítő, a mely a kereskedelmi törvény rendelkezéseinek megfelelőleg