Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-304

s SM. onaágoí ttlét d«enemlter 9-én, hétfőn, 1889, ugy jár el helyesen, ha azt első sorban az igazságügyi bizottsághoz utasítja, nehogy oly törvények alkottassanak, melyek a már létezőkkel homlokegyenest ellenkeznek és bizonytalanná tegyék a jogszolgáltatást. Az 1. § a védjegyek fogalmáfallapítja meg. (Zaj.) Kérnék csendet, elnök ur! Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, ne méltóztassanak conversálni. Polónyi Géza: Az első szakasz igy állapítja meg a védjegyek fogalmát: „Védjegyekalatt a jelen törvény értelmében oly jelvények (jegyek, vignetták s effélék) értendők, melyek a kereskedelmi forgalomra szánt készítményeknek és árúknak más hasonló készítményektől és árúktól való megkülönböztetésére szolgálnak." Már most, ha mi kereskedelmi forgalomra szánt, tehát oly ezikkekről akarunk beszélni, melyeknél a termelő s a fogyasztó között a kereskedő a közvetítő és másrészt a védelmet csak a készítményeknek és árúknak adjuk meg: méltóztassék megmondani, hogy lesz a védjegy biztosítható a termelő számára? Mert a termelő oly czikkeket is védelmezhet, melyek nem kereskedelmi forgalomra, hanem egyenesen fogyasztásra vannak szánva, vagyis a termelő s fogyasztó közt egyenesen létrejött ügylettel adatnak tovább. Ezek termények és nem készítmények. És ha a t. előadó ur és a bizottság a termelőnek is akar védjegyet nyújtani, akkor a védjegy fogalmának az a megállapítása, melyet a törvényjavaslat tartalmaz, homlokegyenest ellenkezik azzal, a mit mondani akarnak. Mert ha a védjegynek ez íi helyes deíinítiója, akkor a termelőnek a termelő termékének védjegye nem lehet, mert itt csak kereskedelmi forgalomra szánt készítményeknek, tehát kereskedelmi forgalomra szánt ipari termékeknek adja meg a törvény ezen deíinitio szerint a védelmet. Minthogy pedig az intentio az, hogy a termékeknek is megadassák az, méltóztassék megengedni, de legalább a fundamentális deíinitio okvetetlenül változtatásra és kiegészítésre vár, a miért is a szövegbe okvetetlenül beteendő, hogy „készítmények és termékek", különben a termelő számára ki lesz mondva a védelem az indokolásban, de nem lesz benn a törvényben. (Helyeslés a baloldalon.) Szíveskedjék ezen felül engem felvilágosítani a t. előadó úr, hogy czélja-e a bizottságnak, illetve a törvényjavaslatnak — hogy csak egy példát említsek fel, a mi különben neai is az én, hanem dr. Neumann t. képviselő ur eszméje — hogy az úgynevezett etiquette-ket, czímlapokat is megvédelmezze ? Mert ha igen : méltóztassék elhinni, hogy ez esetben a determinatio a czélnak ismét nem felel meg. Erre a kérdésre is igen kérem a t. előadó ur nyilatkozatát, mert az él étben felmerült egyes esetekre nézve a biróságoknál törvénymagyarázatot fognak követelni. Ott vannak pl. a gyógyszereknél, az úgynevezett arcanumoknál használt védjegyek. Ozélja-e védeni ezeket a törvényjavaslatnak vagy sem? Mert ezek ismét nem kereskedelmi forgalomra szánt tárgyak, hanem a gyógyszerészek által egyenesen a fogyasztó közönségnek, a betegeknek átadott dolgok. Azt pedig tudja a t. előadó ur, hogy a gyógyszerészséget sem az ipari, sem a kereskedelmi cathegoriák k'óié nem sorozzuk, hanem az külön álló, önálló ágat képez. Ha a t. előadó nr nem akarja ezeket védeni, akkor nincs kifogásom a szövegezés]szempontjából a törvényjavaslat ellen. De hä akarja, a miben nem is kételkedem, akkor nem hiszem, hogy a mikor az arcanumoknak egész légióját teremtette meg az újabb korszak, a t. előadó ur és a bizottság ezeket a dolgokat, a melyeknél a védjegy kérdése közegészségügyi szempontnál fogva is rendkívül fontos, védeni ne akarná? Ekkor pedig a törvényjavaslat szövegezése ismét hiányos. (Ugy van! a szélső baloldalon) De van még egy másik kérdés is, t. ház. Mondja meg a t. előadó ur, foglalkoztak-e következő dologgal. Egy külföldi gyáros gyárt egy ezikket, a melyre külföldön oly államban, a melylyelmi viszonosságban nem állunk, szerez magának védjegyet. E gyáros most ezt az árút Magyarországon átadja egy bizományosnak. Kérdés, vájjon van-e joga ezen bizományosnak ezen külföldön, de velünk viszonosságban nem lévő állam által védett árúra itt Magyarországon külön védjegyet szerezni? Más szóval, csak a tulajdonosnak van-e joga e védelmet megszerezni, vagy pedig a belföldi bizományosnak is? Mindezek, t. képviselőház, ezen törvényjavaslatban sem megoldva, sem érintve nincsenek. Minthogy pedig ezen esetek az életből nierítvék: annak a törvényhozónak, a ki az élet viszonyait bölcsen és igazságosan akarja szabályozni, nem lehet az a czélja, hogy fölösleges, meddő és többnyire költséges pereket ugy okozzon az alattvalóknak és polgároknak, hogy azoknak a megoldása absolute lehetetlen legyen. Az ily eseteket meg kell oldani a törvényhozásnak s azokról határozott és világos dispositiót kell tartalmazni a törvénynek. (Igaz ! Ugy van! a szélső balon.) Itt van a 3. §., mely a figuratív és nominativ védjegyek kérdéséről szólva azt mondja, hogy oly védjegyeknek nem adatik meg az oltalom, illetőleg a belajstromozásból kizáratnak, a melyek „kizárólag ő Felségeiknek vagy a királyi család valamelyik tagjának arczképéből állanak". Vájjon elégségesnek tartja-e ezt a bizottság törvényhozási szempontból? Vagy megadja-e a védelmet a bizottság azon védjegynek, melyen Ö felsége személye, illetőleg arczképe mellett az „F

K betű ott lesz, szóval, ha a figuratív védjegy egy betű hozzátételével nominativ jelzővel is fog birni, mert ha nem