Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.
Ülésnapok - 1887-311
811* oruágos ülés január 17-én, pénteken, 18S0, J J y Dárdai Sándor jegyző (olvassa) .• Központi igazgatás. Rendes kiadások XXL fejezet, 1. czím. Személyi járandóságok és dologi kiadások 285.949 forint Ifj. gr. Andrássy Gyula előadó: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az idei költségvetésen veres fonálként egy vezérelv vonul át; egy vezérelv, melyhez szigorúan alkalmazkodnunk kell, ha végleg ki akarunk bontakozni azon szomorú pénzügyi helyzetből, mely évek óta bénítja fejlődésünket. Ezen vezérelv abban áll, hogy kiadásunkat az elkerülhetetlenre szorítsuk; hogy azokat csak ott fokozzuk, hol a takarékosság természetes, erőteljes fejlődésünknek gátját képezi. Ez elvnek helyességét, azt hiszem, e házban bizonyítanom nem kell; az kiemeltetett minden oldalról, minden párt által. Az én feladatom csak az lehet, hogy nézzem, vájjon ezen elv alkalmaztatott-e és kellő mértékben ezen tárczánál is, melynek előadója lettem. Mielőtt erre rátérnék, legyen szabad egy tekintetet kiemelnem, melyet nem szabad szem elől téveszteni, midőn ezen tárczánál a szükségességről szólunk és ezt mérlegeljük; egy tekintetet, mely azon határokat, a melyek közé szoríthatjuk kiadásainkat, sajnos, a pénzügyi helyzeti hátrányára ezen tárczánál kijebb tolják, mint más tárczánál. Ezen tekintet abban áll, hogy a véderő főleg verseny-intézmény; hogy ennek ezélja nem egy bizonyos absolut nagyságú erő biztosítása az állam részére, hanem a nagyhatalmak által kiállítható erő azon hányadának biztosítása, a mely szükséges ahhoz, hogy az állam hatalmi állása és érdekei megvédethessenek. (Helyeslés jóbbfelől.) A seregnek becse nem rejlik annak absolut nagyságában, hanem relatív értékében. Kizárólagosan azon arányban, a melyben harczképessége a szomszéd államok seregeinek harezképességéhez viszonylik. Ezen szomorú igazság kényszeríti az államokat arra, hogy harczerejük fejlesztésében, egy az államon kívüli factorra, a szomszéd hadseregek fejlődésére is tekintettel legyenek. Ha ezen tekintet nem indokolja a haderőnek oly mérvű fejlesztését, melyet az állam el nem birna, a nélkül, hogy ellenállási erejének a másik két factornak, a nemzetgazdasági viszonyok és az állami pénzügyeknek kedvező voltát meg ne akadályozza, ha mondom, ezt nem is igazolná és nem igazolná nervosus utánzását a külföldi javításoknak sem, a melyek az államnak mindig annyi millióiba kerülnek és a seregben is megingathat] ák az intézmény iránti bizodalmat: mindenesetre egy oly tekintetet képez az, melyet szem elől téveszteni nem szabad soha, ha csak annak nem akarjuk magunkat kitenni, hogy azon sok millió, mely már be van fektetve, értékét veszítse. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ha ezt nem akarjuk, oda kell törekednünk, hogy az I összes haderők megtartva azon kitűnő rangot, a melyet ma az európai haderők között elfoglal és I hogy ezen összes haderőben honvédségünk azon | arányt foglalja el, melyet haderőnk érdeke és a magyar nép dicsősége is megkövetel. (Általános élénk helyeslés.) Oda kell törekednünk, hogy a kötelességteljesítés nemes versenyében a honvédség mindig betölthesse azon helyet, melyet számára a törvények kijelölnek, (Élénk helyeslés) el kell látni mindazon eszközökkel, melyek nélkül esetleg komoly czéljaiban kudarczot vallana. (Helyeslés.) Ezen czélt tűzte a kormány maga elé az idei költségvetésben. Elkerülhetlen javításokat akar foganatosítani a nélkül, hogy a nagy pénzügyi czélt, az egyensúlynak helyreállítását veszélyeztesse. Es ezt, t. ház, teljes mértékben el fogjuk érni, ha e budget törvénynyé válik, mert akkor azon szükségletek, melyek ma legérezhetőbbek, a nélkül, hogy eztbudgetünk egyensúlyának helyreállításában nagy gátot képezne, kielégítve lesznek. Ha a javításokat szemügyre veszsziík, úgy azokat két csoportra oszthatjuk. Az egyik csoport a keretszaporításnak következménye, mely nem idei újítás, hanem már a múlt évben is megszavaztatott. Ezen keretszaporítás nagyobb munkát okoz és ezen új költségvetésnek feladata ezen munkát elviselhetővé tenni az úgy is igazán nagy mértékben megterhelt honvéd tisztikar számára. A ki tudja, hogy honvéd tisztikarunk, milyen arányban van terhelve, hogy milyen nehéz azou nyers anyagot, a melyet kap, kész katonává oly rövid idő alatt kiművelni : az, azt hiszem, egy perczig sem fog kételkedni a fölött, hogy midőn nem akarjuk a tisztikart még jobban megterhelni, midőn nem akarjuk, hogy ezen keretszaporításnak a munka még nagyobb összehalmozása legyen az eredménye, akkor nem dobunk ki pénzt, hanem elkerülhetlen szükségességnek felelünk meg. (Helyeslés a jobboldalon.) Ide tartozik először a harmadik dandárparancsnokság felállítása, ide tartozik a szakszámvevőség és a hadbiztosság személyzetének a szaporítása, együtt körülbelül 70.000 frttal. Ezen összegeket, ha a honvéd tisztikart nem akarjuk túlságosan megterhelni, nem takaríthatjuk meg. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) A második csoportba tartoznak azon javítások, melyek ezélja a honvédség harczképességének emelése és a honvédség helyzetének javítása, főleg szemben a közös hadsereggel. Ezen csoportba tartozik nevezetesen először is a rangfokozatok kiegyenlítése. Eddig azon visszás helyzet uralkodott a honvédségnél, hogy ugyanazon munkát, melyet a közös hadseregnél felsőbb rangú tisztek végeztek, nálunk a honvédségnél alsóbb rangú tisztek teljesítették, hogy tehát ugyanazon munkáért és fáradságért kevesebb fizetést húzott egy katonatiszt, ha a honvédséghez
