Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-311

118 811. országos ülés január 17-én, pénteken. 1896. tartozott, mint ha a közös hadsereg tagja lenne. Ez szintén oly méltánytalanság, melyet a kormány meg akar szüntetni és azt hiszem, e tekintetben is a t. ház osztatlan helyeslésével fog találkozni. (Általános helyeslés) Ide tartozik ugyancsak az a négy millió forint, melyet a rendkívüli átmeneti kiadásoknál találunk, melynek czélja, a honvédségnek ismétlő fegyverekkel való ellátása. Ez a legnagyobb tétel, de a mely legalább szerény meggyőződésem szerint absolute elkerülbetlen, elkerülhetlen. ha nem akarjuk a honvédséget rosszabb fegyverekkel tíízbe küldeni, mint a minővel a közös hadsereg bir, ha nem akarjuk esetleg a inagyar név harczi dicsőségét komoly kudarcznak kitenni. (Általános helyeslés,) Mert nincs semmi, a mi egy sereg bátorságát, erkölcsi erejét annyira képes volna aláásni, mint az a gondolat, hogy vele mostohán bántak, hogy őt, midőn ugyanannyit követelnek tőle, mint tártaitól, rosszabb fegyverekkel látták el, mint amazokat. (Igaz! JJgy van! Általános helyeslés.) Hogy ez elkerül tessék, feltétlenül szükség van ezen 4 millióra. Ezekben egész röviden előadtam azon fő új tételeket, a melyekkel a költségvetésben találkozunk ; az hiszem, hogy ezeket meg nem szavazni nem lehet, ha csak nem akarjuk a honvédség érdekét komolyan sérteni. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem lehet meg nem szavazni, főleg ha tekintetbe veszszük, hogy a pénzügyi teher,melylyel járnak, nem nagy, ha tekintetbe veszszük azt, hogy daczára ezen új kiadásoknak a rendes kiadások előirányzata 29.000 írttal kisebb, mint a múlt évi rendes kiadások előirányzata. Ha egyáltalában tekintetbe veszszük, hogy oly intézménynyel állunk itt szemközt, mely óriási fejlődéssel bir és mely a magyar genius megtestesítése, a mely iránt kötelességeink vannak: akkor — azt hiszem — nem lehet ezen tételeket meg nem szavazni. Miután látom, hogy az előnyök, melyek ezen költségvetésből folynak, nagyobbak, mint az áldozatok, a melyek azokkal járni fognak: a költségvetést elfogadásra ajánlom. (Élénk helyeslés jolbfelöl) Madarász József jegyző: Perczel Miklós! Perczel Miklós: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) A nemzet közérzületének adott kifejezést a képviselőház, midőn évenkint egyhangúlag megsgavazta a honvédség költségvetését. Az a tekin télyes párt, mely ez alkalommal meg nem szavazza, most is csupán a törvényjavaslat alaki hibái miatt utasítja azt vissza. Mert nincsen sem közöttünk, sem e hazában magyar ember, ki ezen nemzeti intézmény fejlesztésére a legnagyobb áldozatokat megtenni vonakodnék. (Igaz! JJgy van! a bal- és szélső baloldalon,) A honvédség szervezetében már is elért eredmény beigazolta, hogy a nemaetnek milliói ép oly lelkiismeretesen, mint czélszerüen lettek felhasználva. De bebizonyította azt is, hogy a nemzeti szellem a katonai intézményekben ép oly szükséges elem, miut a fegyelem és a kiképzés tökélye. Elismerem, hogy a honvédség kiképzésében elért fényes eredmény első sorban a honvédelmi kormánynak és a honvédség derék tisztikarának érdeme. De bizton merem állítani, hogy ily sikert oly rövid idő alatt, aránylag oly csekély költséggel soha el nem ért volna a nemzeti szellem nélkül, mely honvédségi intézményünknek alapját képezi. Ezen kézzelfogható tényekből merített tapasztalás késztet tehát, hogy a közös hadsereg kiegészítő részének, a magyar hadseregnek nemzeti alapon leendő újjászervezését nemcsak mint elvitázhatlan jogot, nemcsak mint speciális magyar, hanem mint egyúttal jó közjogi politikát is minden alkalommal szorgalmazzam. (Helyeslés balfelől) Lehet, a honvédelmi minister ur ezúttal is a régi elcsépelt ijesztgetéssel fog előállni: mily veszélyes volna a külpolitika jelen állásában a közös hadseregnek mostani szervezetét megbolygatni. Ennek azonban csak akkor volna helye, ha találkoznék oly rövidlátó politicus, a ki az óhajtott átalakítás rögtönzését sürgetné. De hát ezt sem a házban, sem azon kivül senki sem teszi, még azok sem, kik Önálló magyar hadsereget követelnek. (Helyeslés balfelöl.) Igenis, én és azok is, a kik a két állam között fennálló törvényes közjogi kapocs követelményei elől kitérni nem akarnak, a véderő közösségének épentartása mellett a közös hadsereg magyar részének teljes magyar jelleggel felruházását tűztük ki ugyan czélul, de egyelőre csakis oly javaslatokat tettünk mindig, minőket e czél fokozatos elérésére szükségesnek tartottunk. Különben ily nagy reform technicai nehézségei a rögtönzés lehetőségét amúgy is kizárják. A létező rendszer megbolygatásának félelme tehát vagy üres agyrém, vagy czélzatos ürügy. (Igaz! JJgy van! balfelöl.) Nagy hibát követett el a többség, midőn a véderő vita alkalmával beterjesztett, bizony igen szerény határozati javaslatokat leszavazta. Nagyon hibázott a kormány is, hogy útját állotta azoknak, midőn hazafiság ép úgy, mint a józan politika világosan arra utalta, hogy önmaga kezdeményezze a szükséges reformokat, maga vegye kezébe azoknak fonalát, maga szabja meg azoknak az általa legjobban ismert bel- és külpolitikai helyzetnek megfelelő fejlődési egymásutánját. (Helyeslés balfelöl.) Nem fogom ezúttal ismételni azokat, a mik