Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.
Ülésnapok - 1887-310
\ Q4 310. ormÁgm Wlé% jansár 14-én, kelásn, 1896. tátott ma mondani, hogy sokkal jobb megfontolva haladni és alaposan, mintsem elhamarkodni a megoldást, mert ennek következményei rendesen igen súlyosak. Én, t. ház, a hazai viszonyokat, a hazai érdekelt körök helyzetét tartva szem előtt, igyekezni fogom ezen kérdést is megoldáshoz jut tatni és leszek bátor annak idején e tárgyban a t. házat részletesen tájékoztatni. Ezzel kapcsolatosan fel vettetett a gyárvizsgálatok és a felügyelet kérdése. T. ház! Én a gyárvizsgálásra és felügyelésre nagy súlyt fektetek. Sajnos, hogy a pénzügyi helyzet nem engedi meg. hogy a gyárvizsgálat személyi oldalát is úgy oldjam meg most, a mint azt óhajtanám; de az ipari felügyelés feladataival foglalkozó egyének számát fokozatosan szaporítani szándékozom és az ipari felügyelők intézményét és azok hivatását törvényhozási úton mindenesetre szervezni és szabályozni figom. Szándékomban van azonban az ipari felügyelők intézményét már most is administrativ úton szervezni, azok által az ellenőrzést hatékonyabbá tenni és a tapasztalataik nyomán elembe terjesztendő jelentések következtében a szükséges intézkedéseket megtenni. De szándékomban van egyúttal az ipar felügyelők jelentését is, akár évi jelentésem kapcsán, akár külön, a törvényhozás elé terjeszteni. (Általános helyeslés.) Megjegyzem, t. ház, hogy az iparfelügyelőknek koronkinti jelentései kapcsán addig is különös ellenőrködésem tárgyát fogja képezni, vájjon jelesen az ipartörvénynek a munkaidő tartamára vonatkozó rendelkezései s általában véve az ezzel kapcsolatos intézkedések megtartatnak- e vagy sem s mindig megteszem erre vonatkozólag az intézkedéseket az illető hatóságoknál, ha az ellenkezőt tapasztalom. A mi, t. képviselőház, a vasárnapi munkaszünet kérdését illeti, általánosságban az én egyéni felfogásom nem rokonszenvez avval. Súlyos következményeit látom annak a társadalom különböző rétegeiben a külföldön és saját tapasztalataim alapján is erről győződtem meg. Ez azonban nem jelenti azt, t. képviselőház, hogy a vasárnapi munkaszünet kérdésével ne foglalkozzam az érdekelt körök meghallgatásával és a komoly érdekek sérelmének elkerülésével. Kétségtelen az, hogy alig nehezedik valami súlyosabban a társadalom alsóbb rétegeire, mint a sok ünnep és vasárnap. És én azt gondolom, t. ház, hogy épen hazai viszonyaink közt a munkára való ösztönzés és a munka útján való kenyérkereset lehetőleg nagy mértékben kell, hogy gondos odásunknak tárgyát képezze. A vasárnapi munkaszünet kérdésére oly irányban, a mint az itt előadatott, foglalkozni fogok és a mennyiben arra törvényhozási előterjesztés szükséges, azt is meg fogom tenni. (Általános helyeslés.) T. ház! Azt hiszem, hogy ezekben mindazon kérdésekre válaszoltam, melyeket tegnap Irányi Dániel t. képviselő ur felvetett és most áttérhetek azokra, a melyeket t. képviselőtársaim ezen oldalról, (a jobboldalra mutat) valamint a túloldalról ma gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam felhozni méltóztattak. (Halljuk! Halljuk!) En, t. h felvidéknek helyzetét és viszonyait meglehetősen jól ismerem. Magam is felvidéki vagyok. Kétséget nem szenved az, hogy a felvidék megérdemli a magyar nemzet rokonszenvét, azt sem tagadhatja senki, hogy a felvidék, különösen közép- és alsó néposztályaink sorsa meglehetősen mostoha; de én tartózkodnám attól, hogy ezen állapotokat a kelleténél sötétebb színekkel fessem. Ne feledjük el azt, hogy nem egyedül Magyarországon vannak ily szomorú viszonyok közt levő vidékek és ne feledjük azt sem, hogy a bajok forrását igen komoly megfontolás tárgyává kell tennünk s azokat a valóságnak megfelelőleg kell megállapítanunk. A felvidék igen komoly gazdasági átalakuláson megy keresztül. A jobbágyság megszüntetése óta tart ezen vajúdás ott fent. Azok az elemek, a melyek ott megélni nem képesek, ama megszüntetett állapotok következményeiben laborálnak. Kisbirtok ipari tevékenység és kereset nélkül: a válesz meg van adva. Azt méltóztattak mondani: segíteni kell a bajon. Kétségkívül kell; de az is bizonyos, hogy ezeken a bajokon közönséges eszközökkel nem lehet segíteni. És az is meggyőződésein, hogy valamint nem a kormányok okozták ott azokat az állapotokat: úgy nem egyedül ők segíthetnek azokon. Nem akarok ezen kérdés részleteire kiterjesz kedni. Magam is sorsosa vagyok e bajoknak. Nem is akarom a bajok valódi forrását feltárni. (Egy hang a szélső baloldalról: Miért nem ?) Csak arra a következtetésre akarok juttn, hogy még azzal, hogy egy vagy két gyárat létesítünk a felvidéken. az ottani bajokon nem segíthetünk. Én ahhoz, hogy az állam tevékenysége az ország minden részére kiterjeszkedjék, feltétlenül ragaszkodom; de ahhoz, hogy ezen intézkedés hatékony legyen, nagy idő és fáradhatlan, kitartó munkásság szükséges. A magyar államra az ő egész regeneratív munkájában rendkívüli sok feladat vár. Méltóztassanak ezen feladatok nagysáI gát szem előtt tartani s mindenki arra a meggyőződésre fog jutni, hogy puszta kézfordulattal azt a sikert, melyet az állam hasonló körülmények közt egyáltalában nyújthat, egy kormány sem képes megadni. Annál kevésbé képes Magyarország kormánya, a hol oly nagyszámú és immineus feladatok várnak megoldásra. (Helyeslés a jobboldalon.)
