Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-310

310, országos ülés január 14-én, kedden. 1890. 105 Tehát fáradhatlan munkásság, tevékenység, az illető vidékeknek az állam által gondozandó érdekeinek megértése és kielégítése az, a mi a kormány feladatát képezi. És e tekintetben t. képviselőtársammal tökéletesen egy nézeten vagyok. (Általános helyeslés.) A mi azt illeti, hogy egyes iparágak ma is vannak a felvidéken, a melyek támogatása szükséges, ez tökéletesen igaz. A felvidék sem nélkülözi egészen az ipari telepeket. Ott van a meglehetősen fejlett faipar. E téren újabban meglehetősen fejlett munkásságot látunk, áj gyárak keletkeznek nemcsak a felvidék egyes részein, hanem a Kárpátok egész alján. A létező cznkor- és egyéb gyárak jelentékeny része a felvidékre esik. Az erdélyi részekben az ipar és gyárak fejlesztése a kormány különös gondját képezi. A statistika bizonyítja, hogy ami a gyárak tekintetében lehetséges, megtörténik és a kormány a felvidékre is ki fogja terjeszteni gondját még nagyobb mértékben, ha ennek ideje elérkezik. Csakhogy ismételve figyelmeztetek arra, hogy ez nem elégséges ezen bajok orvoslására, melyek a felvidéken tényleg megvannak s a melyeknek gyökerei mélyen

; az ottani társadalmi viszonyokban rejlenek. (Egy hang a szélső baloldalról: Hát mit kell csinálni ?) A kivándorlás kérdése is felvettetett itt s én nagyonsajnálnám,haa kivándorlás kérdésének itteni megbeszélése úgy vétetnék odakünn, mintha az buzdítás volna a kivándorlásra. Méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy az a felvidéki lakos nem vándorol ki a saját jószántából, hanem kivándorol persuasio folytán. (Moxgás a szélsőbalon.) Kétségkívül persuasio folytán. A felvidéki lakosságnak legelhagyatottabb része — ismerem — nem tudja azt, hogy a kivándorlás mit ad neki, mit nem. De tény, hogy rábeszélhetik; ezen rábeszélés ellen a kormánynak kötelessége fellépni, azt megtűrni nem lehet, (Helyeslés.) És kétséget nem szenved, hogy a kivándorlásnak megvan a maga eredménye. Magamnak is vannak statistikai adataim, a melyek azt tanúsítják, hogy igen nagy Összegek kerülnek vissza a felvidékre, a melyek az illetők hátrahagyott családjai részére érkeznek. A ki a felvidéken administrativ kérdésekkel foglalkozott, nagyon jól tudja, hogy példának okáért azok is, a kik a tegnap itt említett ipart, a drótosságot űzik, ha kivándoroltak, meglehetős uagy vagyont gyűjtve tértek haza, vagy előbb is jelentékeny pénzküldeményekkel látták el otthon maradt családjaikat. Összefoglalva ezen kérdéseket és áttekintve aüok nagy horderejét, nem tartanám igazoltnak, hogy akármely párt részéről tegnapi felszólalásom ugy tttntettessék fel, hogy e bajok forrása a korKÉPVU. NAPLÓ. 1887 — 93, XV. KÖTET. Hiány tehetetlenségére vagy a kormány hibáira volna visszavezethető. (Helyeslés jobbfelöl.) Apponyi t. képviselőtársam tegnapi felszólalásom következtében többrendbeli felvilágosítást kívánt tőlem. A t, képviselő ur azt méltóztatott kifogásolni, hogy tegnap — nem is felhívás folytán, hanem önszántomból — azt állítottam, hogy vannak kérdések, a melyekre nézve a kormánynak nyilatkozni nem tanácsos. Kétségkiyül vannak különösen az ipari és kereskedelmi tevékenység terén kérdések, a melyeknél jobb a részletektől tartózkodni, mint idő előtt jelezvén a czélt, esetleg annak megközelítését meghiúsítani, Eszem ágában sem volt, t. képviselőház, tagadni, hogy a háznak joga van a ministertől az általa követett politikai irányra nézve nyilatkozatot követelni. Ha általános nyilatkozatok kellenek, azokkal szívesen szolgálok épen az ipar és kereskedelem fejlesztésének körében, A hazai ipar fejlesztésénél, azt tartom, nemcsak a gyáriparról lehet szó, hanem egyáltalában az ipari tevékenységnek minden ágáról kell, hogy beszéljünk, az úgynevezett kisiparosról éa a középiparosról épen ugy, mint a nagyiparosról. (Helyeslés.) T. ház! Az őszszel az érdekelt körökkel enquettet tartottam, megbeszéltünk minden egyes kérdést, mely e körbe tartozik és nagyobb részét a kérdéseknek a megoldás stádiuma felé vittem s a kormány tevékenységére utaltam Már tegnap megmondtam volt és ma ismétlem, hogy a kormány előmozdítja a fogyasztásra szánt ipari termelésnek magában az ország területén való elhelyezését. Az állami szükségletek beszerzése körül ma is határozottan azt a feladatot tartom szem előtt, hogy az állam fogyasztása első sorban a hazai termelés által fedeztessék. Már tegnap is utaltam arra, hogy statistikai adatok szólnak a mellett, hogy például mamára vasutaknak magoknak fogyasztása az ország területén 20 millió frt, 90°/a-otmegközelítőlegitthon termelt iparczikkekből történik. (Helyeslés.) A haladás e téren fokról-fokra észlelhető. Tervem az, hogy a kormánytól függő megrendelések czéltudatosan a hazai ipar támogatásával az országban magában történjenek. (Általános helyeslés.) Azonkívül, t. ház, kétséget nem szenved, hogy különösen arra kell súlyt fektetnünk, hogy a fogyasztó közönségnek igényei itthon elégíttessenek ki. Igen helyesen méltóztatott Vadnay Károly t. képviselőtársam azt mondani, hogy nemzetgazdasági hazafiságra van szükségünk. Tökéletesen igaz, csakhogy, t. ház, alig észlelhető egy téren is a szalmatüznek fellobbanása annyira, mint épen ezen a téren és hogy, t. ház. midőn a fogyasztást a hazai termelés felé akarjuk terelni, nem elegendő a hazafiságra apellálni. Számtalan kísérlet történt, melynek eredménye, azt lehet mondani, nulla. Én t. képviselőtársamat, Vadnayt 14