Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.
Ülésnapok - 1887-304
804. országos fllés deczember 9-én, hétfőn. 1889. 5 Elnök: Szólásra senki sincsen följegyezve, ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy az elfogadtatik s igy következik a részletes tárgyalás ; először a czím. Josipovich Géza jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét, 1. és 2. §-át, melyek változatlanul elfogadtattak). Elnök; E szerint a törvényjavaslat részleteiben is elfogadva lévén, annak végroegszavazása a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a közgazdasági bizottság 145. számú jelentése „A védjegyek oltalmáról" szóló 129. számú törvényjavaslat tárgyában. Azt hiszem, a t. ház méltóztatik a jelentést felolvasottnak tekinteni és igy az általános vitát megnyitom. Az első szó a bizottság előadóját illeti. Emich Gusztáv, a közgazdasági bizottság előadója: T. ház! Az iparügyre vonatkozó állami gondoskodásnak, az iparpolitikának fel adatai közt kiválóan fontos helyet foglal el az ipari tulajdonjog védelme, mely — eltekintve a múltban eszközölt csekély kezdeményezésektől — a legújabb kor jogfejlődésének egyik fontos vívmányát képezi. A védjegyek oltalmáról szóló jelen törvényjavaslat az ipari tulajdonjognak azon fontos részét rendezi újólag, mely az iparos vagy termelő árújának megjelölésére szolgáló külön jegyet, mint egyéniségének részét sérthetetlennek kívánja tekintetni és azt a törvény hatályos és kötelességszerű védelme alá helyezi. Ezen törvényjavaslatnak jogerőre emelkedése által elérjük, hogy az ipari tulajdon védelmére szolgáló törvényes intézményeink reformálásában megtörtént-e az első fontos megnyitó lépés és ha azt azután a szabadalmi ügynek és minta-védelemnek korszerű újabb rendezése fogja követni, ezen a téren is megfeleltünk a haladó culturállamok követelményeinek. Nem akarom azonban a t. ház becses figyelmét a bizottsági jelentésünkben ezen törvényjavaslat ismertetése tekintetében felhozottaknak ismétlésével fárasztani, igy tehát csak annak kiemelésére szorítkozom, hogy a törvényjavaslat a védjegyek oltalmát olykép rendezi, hogy tekintettel a tényleges viszonyokra és a németországi és francziaországi hasonczélú törvényekkel tett tapasztalatokra, az előzetes értesítést, az úgynevezett avis prealable módozatát, mint a gyakorlatnak leginkább megfelelőt rendezi el. Megfelel e törvényjavaslat a vám- és kereskedelmi szövetség azon határozmányának is, hogy a monarchia másik államának hasonló czélú intézményeivel analóg elveken nyugszik és nincs ellentétben azon irányelvekkersem, melyek a legtöbb európai és amerikai állam által 18Ö3. márczhts -20-án Parisban az ipari tulajdon védelmére alakult nemzetközi unió által kijelöltettek. Még csak azon körülményié vagyok bátor a t. ház figyelmét felhivni, hogy e törvényjavaslat szerint a védjegyjog minden termelőre egyaránt ki van terjesztve és igy az a mezőgazdasági termelők számára is hasznosítható lesz és különösen bor-, sajt-, tejtermékek stb. forgalmában is használható lesz. Mindezek folytán kérem a t. házat-, méltóztassék ezen törvényjavaslatot a közgazdasági bizottság szövegezése szerint általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Madarász József jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! Rendkívül sajnálom, hogy egészségi okokból nem fogok a dolognak annyira mélyére hathatni, a mint szeretném ; de mégis igyekezni fogok tőlem telhető rövidséggel azon főbb elveket körvonalazni, melyek bennünket ezen kérdés megítélésében vezern»k. Általában a védjegyek oltalmát törvény által biztosítani feltétlenül helyes s ez a párt, a melyhez tartozni szerencsém van s a melynek nevében szólok, feltétlenül helyesli is azt. Ha tekintem magát azt a tényt, hogy e törvényjavaslatnak egyik Cíirdinalis rendelkezése az, hogy egy eddig pátens által, tehát a magyar közjogba nem illő instrumentum által szabályozott kérdést törvény által akar megoldani, úgy ezen szempontból üdvözölnöm kellene a javaslatot, mert a patentalis intézkedés megszüntetését czélozza. Ennek daczára azonban nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy a törvényjavaslatot még általánosságban is a részletes tárgyalás alapjául elfogadhassam. Az első ok, mely bennünket arra vezet, hogy e törvényjavaslatot általánosságban sem fogadjuk el, közjogi természetű. A t. ház csak természetesnek, okszerűnek és következetesnek kell, hogy tartsa abbeli eljárásunkat, ha mi, a kik az osztrák állammal semmiféle közösségnek hivei nem vagyunk, a kik még a vámközösség elvét sem fogadjuk el, az ezen közösség elvén felépült bármely intézkedést közjogi okoknál fogva visszautasítunk. Azonban ha ezen általános elvi álláspont nem tenné is kötelezővé reánk nézve azt, hogy ezen újabb közös ügyet inarticuláló javaslatot ne fogadjuk el: a jelen speciális esetben nemcsak a közjogi alap az, mely bennünket arra késztet, hogy e törvényjavaslatot még általánosságban sem fogadjuk el, hanem magának a parlamentarismusnak alapelve. Mert miről van itt szó, t. ház ? Meggyőződésem szerint a legveszedelmesebb közjogi elveknek egyike statualtatik és iktattatik törvénybe, mely a parlamentarismusnak fundamentális elveit sérti és homlokegyenest azokba ütközik. Nevezetesen a vámszerződés XVII. ezikkelye szerint maga az a tény,
