Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-310

810. oiSüá^os ülés jauBát- 14-én, kedden. 18S0. 103 Josipovich Géza jegyző: Andaházy László! Andaházy László: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ha én a most elhangzott szép és szakszerű beszéd után mégis szót kérek e tételnél, teszem ezt azért, mert egyrészt tegnap Vadnay t. képviselőtársam által szóba hozatott a textil-ipar, másrészt pedig, mert Szrnialovszky igent, barátom felhívta különösen a felvidéki képviselőket állításainak és nyilatkozatainak igazolására. Szerencsés vagyok oly kerületet képviselni, mely kivált az azelőtti időkben országszerte híres volt szövő iparáról: a szepesi vászon országszerte ismeretes volt és ezt mindenki szívesen vásárolta, mert egyrészt meg volt győződve arról, hogy tiszta lenből készült, másrészt pedig, hogy tartós volt. Ezen iparág fejlesztése tekintetéből a 60-as években létesült egy részvénytársaság Késmárkon, a mely fonógyárat alapított. Minthogy azonban az egész részvénytőkét építkezésre fordították, üzleti tőkéről pedig nem gondoskodtak, csakhamar kénytelen volt a gyár beszüntetni működését. Mindennek daczára szépen prosperált a hazai szövő ipar. S midőn később a honvédelmi minister rendeletileg kimondta, hogy a honvédség számár;! beszerzendő vászon legnagyobb részben a hazában szerzendo be s csak kivételesen külföldön: az általam felemlített gyár egy bécsi czég által vétetett át és tétetett ismét üzembe. E gyárban mindaddig, a míg a bécsi czég részére a szállítás biztosítva volt, naponta 180—200 ember volt elfoglalva. De most, midőn e czég arról értesült, hogy a honvédelmi ministeri tini a pamutszövetek behozatalát szándékolja, az üzemet különböző okoknál fogva majdnem teljesen beszüntette és a foglalkoztatott munkásoknak legalább 80°/»-a munka nélkül maradt. Hogy mit jelent munka nélkül ínségben maradni, nem kell magyaráznom. De e gyár a gyáron kívül is foglalkoztatott 1 20 — 150 takácsot. Minthogy a gyár részben beszüntette üzemét, ezek is munka nélkül maradtak s nagyrészt éhezni kénytelenek. A Szepeseégben létesült továbbá a fonó-gyár után egy fehérítő-gyár is; de minthogy a fonógyár nem dolgozik, nem kap fehéríteni valót a gyár, a helyett, hogy osztalékot fizetne, kénytelen időről-időre fentarthatása czéljából segélyt kérni a kormánytól. És e helyütt köszönettel ismerem el, hogy a t. minister ur, a menynyire lehetett, segített e gyáron is. Van továbbá Késmárkon egy nagyobb és egy kisebb vászongyár, de mindkettő panaszkodik, hogy nagyobb szállításoknál nem részesül ama kedvezményekben, melyeket megérdemelne, vagy csak igen kis részben részesül a szállításokban, vagy egészen mellőzik. Van továbbá választókerületemben egy posztógyár és készülnek takarók és pokróezok. De mivel szemre nem oly szépek, mint a morvaországiak, bár anyagra nézve jobbak: a katonai kincstár nem fogadja el őket. Mint Smialowsky t. barátom említette, a mezőgazdaság a Szepességben, kivált annak felső részében, az úgynevezett Magurában tán még kedvezőtlenebb helyzetben van, mint Trencsénben. Ott csak zab terem és ez is csak szeptember második felében szokott megérni s a szegény gazdák kénytelenek hó alatt eltakarítani termésüket. Itt is nagy baj az, hogy a földek f eldarabol tatnak és pedig úgyszólván a végtelenségig. Saját tapasztalásból tudom, hogy vannak gazdák, kik csak egy fél katastralis hold földdel birnak és azt művelik. De mindezekért természetesen nem lehet a kormányt felelőssé tenni, hanem legfeljebb az éghajlatot és a helyi viszonyokat. Felszólalásomnak egyedüli czélja tehát az, hogy felkérjem az igen tisztelt minister urat és a kormányt, tartsa éber figyelmében a felvidéki háziipart és hasson leginkább oda, hogy a közös hadsereg, legalább is oly arányban, a milyenben a közös kiadásokhoz járulunk, tehát 30%-ban, a honvédség pedig összes szükségleteit csak honi gyártmány által fedezze és meg vagyok győződve, hogy azontúl a hazai iparnak segélyezésre nem lesz szüksége s meg fog élni saját erejéből. Különben a tárgyalás alatt levő tételt elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve, ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Baross Gábor kereskedelemügyi minister: T. ház! Kétségkívül igen súlyos socialis kérdések merülnek fel és pedig nemcsak nálunk, de másutt is, a melyeknek megoldása a társadalom legnehezebb feladatai közé tartozik, még pedig két oknál fogva. Először azért, mert igen mélyreható ellentéteknek kiegyenlítéséről van szó és legtöbben azon nézetben vannak, hogy ezen érdekellentétek kiegyenlítése nélkül ama socialis kérdések megoldása is lehetetlen; másodszor azért, mert az állam oly fokú ingerentiáját igénylik, a mely ingerentia érvényesítése hasonlít az erőszakos megoldáshoz. Ezen socialis problémák közé tartozik kétségkívül a munkás-kérdés is. Én, t. ház, kötelességemnek tartottam a szerény nézetem szerint sürgősebb kérdések egyikét, abetegsegélyezéK kérdését előkészíteni. Az alapelveket közöltem a szakértőkkel, módot nyújtottam, hogy a szakértők és az érdekeitek körei nyilatkozhassanak fölötte és leszek bátor annak idejében e tapasztalatok és tanulmányaim alapján a törvényhozásnak megtenni előterjesztésemet. (Helyeslés.) A mi a munkások baleset-biztosításának kérdését illeti, az tanulmányozás alatt áll. Felesleges talán mondanom, t. ház, hogy mennyire nehéz ezen kérdésnek oly megoldása, mely az érdekelteket minden irányban kielégítse. Igen helyesen méltóz