Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.
Ülésnapok - 1887-310
95 310. orss&sros Illés január 14-én, kedden. 1890. hatlan kötelességét képezi annak a bebizonyítása, hogy a közös vámterület mellett is a hazai ipar fejlesztését abban a tempóban lehet elérni, mely a természetszerű feltételeknek és a hazai viszonyoknak megfelel; mert ha ezt nem tudjuk tények által bebizonyítani, azt mondom, „nem tudjuk", mert bizonyos feltételek mellett én is a közös vámterület hive vagyok: akkor nem szabad a külön vámterület eszméje elől elzárkózni semmiféle politikai tekintetből. (Helyeslés balfélől.) A t. minister ur, midőn ennek kapcsán hozzá tegnap azt a kérdést intézték, hogy az ő iparfejlesztési politikájának mik az eszközei, erre a kérdésre nem akart coneret választ adni. Olyasmit mondott, mint hogyha ő actiójának sikerét veszélyeztetve látná az által, ha iparfejlesztési politikájának alapelveit itt kifejtené. Már Polónyi Géza t. képviselőtársam rögtön rámutatott arra, hogy ezt az eljárást, ezt a felfogást nem lehet a parlamenti kormányzat alapelveivel összeegyeztetni, vagy legalább is nagyon eum grano salis kell venni. (Igaz! Vgy van! balfélől.) Én, t. képviselőház, évek óta működöm a ház szíves megbízása folytán oly téren, a melyen a politikai életnek legkényesebb természetű ügyei, az internationalis ügyek tárgyaltatnak: a delegatióban; de itt a ház körében is gyakran foglalkoztam a külügyi politika kérdéseivel. Ha valahol, ágy itt fordulhatnak elő gyakrabban oly esetek, a melyekben mindent a nyilvánosságra hozni nem lehet: de még ezen a téren is, a hol a titoktartásnak jogos esetei a leggyakoriabbak, itt is azt tapasztaltam, hogy abban az ünnepélyes diplomatiai zárkózottságban és titoktartásban igen sok visszaélés rejlik, hogy azzal igen sok humbug is űzetik. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Annál kevésbé fogadhatom el tehát, t. képviselőház, a titoktartást, mint kormányzati alapelvet és mint egy parlamentaris minister eljárásának alapelvét más, kevésbé kényes, nem internationalis természetű kérdésekben. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) En értem és tudok magamnak képzelni olyan eseteket és tudom magamnak képzelni oly mozzanatait a ministeri tevékenységnek, a melyekről, az igaz, nem adhat számot a háznak, a nyilvánosságnak előzetesen. Ezek oly esetek, midőn valamely coneret intézmény, valamely coneret ipari telep létrehozásáról van szó. Senki sem fogja a ministertől kívánni azt, hogy ha ő például — nem tudom, teszi-e — valamely külföldi pénzcsoporttal alkudozásban van bizonyos ipartelepnek létrehozása iránt, megmondja, hogy X. londoni, vagy X. párisi ezéggel tárgyal ebből vagy abból a czélból. Ilyen coneret czélu kormányzati tevékenységnél tökéletesen áll, a mit a t. minister ur mondott, hogy ezeknek sikere az idő előtti nyilvánosságra hozatal által szenved. De iparpolitikájának alapvonásait, példának okáért azt, hogy egyáltalában a minister iparpolitikájának eszközei közéadirect állami támogatást számítja-e vagy nem és a kormányzatnak direct összeköttetésbe lépését idegen tőkével, igen vagy nem, ezt a kérdést és ilyen, ehhez hasonló kérdést elvileg, principialiter, általánosságban igenis a háznak joga van a ministertől kérdeni, joga van a, ministertől megtudni: szóval gazdasági politikáját, nem egyes kormányzati tényeit, de azon általános elveket, melyeken ezen kormányzati tények felépülnek s alapulnak, azokat a háznak tudni, azokat a minister urnak előadni joga, illetőleg kötelessége az iparpolitika bármely terén. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) És én, t. képviselőház, megnyugszom abban hogy a minister ur ez iránti nézeteit más alkalommal fejtse ki előttünk. Baross Gábor kereskedelemügyi minister : Most! Gr. Ipponyi Albert: Például akkor, mikor az iparvállaJ átoknak adandó kedvezményekről szóló újabb törvényjavaslatot terjeszti a t. ház elé; de azon kötelesség alól a magam részéről a minister urat felmenteni képes nem vagyok, sem a parlament azon kötelessége alól fel nem mentheti magát, hogy ismerje s ellenőrizze azokat az alapelveket, azokat az irányzatokat, melyekben a kormány haladni akar s azokat megbírálhassa. Ez az egyik megjegyzésem s miután már a t. minister ur beszédével foglalkozom, legyen szabad egy más pontra is megjegyzést tennem, a mely nem áll kapcsolatban a most tárgyalás alatt lévő tétellel, hanem miután az általános vitában részt nem vehettem, talán egy-két szót arról most is szabad elmondanom. (Halljuk 'Halljuk!) Különben arra a czímre is várhatok, a mely czímmel ez összefügg, de nem akarom egy második felszólalással a t. házat fárasztani. (Halljuk! Halljuk!) Ez a t, minister ur beszédjének az a része, mely a dunai hajózás ügyére vonatkozik. Én nem akarom mondani, hogy a minister urnak álláspontja e tekintetben nem kielégítő, azt nem állítom és pedig azért nem állítom, mert tegnapi nyilatkozatából az ő álláspontját nem ismerem, nem vehettem ki s e tekintetben mindenesetre bővebb felvilágosítást kérek a t. minister úrtól. Azokkal, a miket ő a dunagőzhajózási társasághoz való viszonyról mondott, megelégszem, azokba belenyugszom. A t, minister ur kijelentette, hogy ő rá semmiféle oldalról befolyás nem gyakoroltatott a tekintetben, hogy igy vagy amúgy rendezze a dunagőzhajózási társaság ügyeit. Ezt a nyilatkozatát mindnyájan helyeslő tudomásul vettük. Azt mondja továbbá nekünk a t. minister ur, I hogy nem ő kezdett a dunagőzhajózási társasággal
