Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-310

SIS. ersaágos ülés január 14-én. kodiea. 1SS6. 97 alkudozásokat, hanem a dunagőzhajózási társaság '6 vele és hogy ő — a minister ur — erre megtette •— a dunagőzhajózási társaság kezdeményezésére — a maga nyilatkozatát. Ez a társaság ezt nem találván, eddig legalább, elfogadhatónak . . . Polónyi Gézal Gondolkozik felette ! Gr. Apponyi Albert: ... a maga elhatározásait majd jövőre fogja megérlelni. Bizonyos, hogy a dunagőzhajózási társaságra a t. minister urnak — semmiféle ministernek vagy kormánynak — nincsen módja directe paranesolólag vagy megszorítólag befolyást gyakorolni, hanem a kérdés, mely itt felvettetett, Magyarország dunai hajózási érdekeinek egész kérdése, mely hajózási érdekeket feltétlenül meg kell óvni. Ezen hajózási érdekek egyik részét képezi Magyarországnak részvétele az alsó dunai forgalomban is, azt tökéletesen elfogadom, ez igy van. Hogy at. minister ur ezen részletre nézve, tudniillik az alsó dunai kereskedelemben való részvételre nézve mit szándékozik tenni abban az esetben, hogyha a dunagőzhajózási társulattal kielégítő megállapodásra nem juthat, erre nézve sem találok az ő nyilatkozatában kielégítő felvilágosítást. Azonban a nyilatkozatnak ezen része, vagyis az ezen speciális pontra vonatkozó nyilatkozat azt legalább sejtetni engedi. De a magyar hajózási érdek nemcsak ebből áll, hanem annak talán még egy fontosabb alkotó része: maguknak a hazai termékeknek a vizi út felhasználásával történő kivitele. És a magyarországi hajózási érdekeknek ezen legfontosabb részére nézve, a mely pedig tudvalevőleg a dunagőzhajózási társaság tarifapolitikája által ugy az általános termelés, mint különösen a fővárosi kereskedelem szempontjából igen mostoha elbánásban részesül, a minister nyilatkozata egyáltalán semmit sem tartalmaz. E tekintetben a t. minister urat pótló nyilatkozatra vagyok bátor felszólítani. Tudni akarjuk, tudni kívánjuk, hogy Magyarország folyamhajózási érdekeit, különösen dunagőzhajózási érdekeit in totó, tudniillik a külkereskedelemben való részvételét, mint saját termelési és saját terményeinek kiviteli érdekét, a fennálló társulat nem lévén hajlandó eddig Magyarország érdekeit kellően szolgálni: minő módon, minő eszközökkel kívánja a minister ur biztosítani. E tekintetben az ő nyilatkozata kielégítő nem volt. Már most áttérek annak folytatásához, a mit külön ezen tárgyaláson lévő ezímre vonatkozólag el kívánok mondani és ez vonatkozik arra a kérdésre, melyet Irányi Dániel t. képviselőtársam pendített meg tegnap és melynek fonalát ma ismét felvette Ásbóth János t. képviselőtársam : a társadalmi kérdésre. Erről a kérdésről már gyakran szólottam a t. házban, ugy, hogy általános fejtegetésekbe ez alkalommal nincs miért bocsátkoznom s én az KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 93. XV. KÖTET. előttem szólott t. képviselőtársamnak fejtegetéseit csak kiegészíteni akarom. Az ipartörvényben a gyári munkásokról szóló fejezet,egybevetve az iparostanonczokról és iparossegédekről szóló fejezettel, kétségtelenül haladást képez a társadalmi és munkás védő törvényhozás terén az előbbeni ipartörvényhez képest. Azonban szerintem a jelenlegi törvény is több hézagot tartalmaz, a melynek idővel leendő kitöltése a törvényhozásnak feladatát fogja képezni. Kétségtelenül Magyarország nincs hivatva arra, hogy ezen nagy kérdés fejlődésében vezérszerepet játszék; nincs hivatva arra, hogy más országokban még ki nem próbált problematicus értékííintézményekkel kisérletekettegyen. Magyarországnak társadalmi viszonyai még sokkal kezdetlegesebbek, ipara még sokkal fejletlenebb, semhogy itt úttörőleg előre menni hivatásunk legyen: a másutt tapasztalt bajokat azonban, a másutt elismert eredményeket, a másutt a megvalósításnak legalább egy bizonyos stádiumig eljutott intézményeket elhanyagolni, azoknak fokozatos életbeléptetésétől idegenkedni, azokat ad graecas calendas elhalasztani ipari fejletlenségünknek ürügye alatt, nem szabad. Nem is kell ezektől az óvintézkedésektől az ipart, mint olyat, félteni. Más országoknak tapasztalása azt mutatja, hogy elkezdve azon legelső törvényektől, a melyek Angliában a legkisebb gyermekek oltalmára hozattak, a kik tudvalevőleg a század elején még minden humanitást kigúnyoló módon bányákban 8 éves koruktól kezdve hosszú, napokig tartó időn át napvilágot és tiszta levegőt nem élvezve, a bányákban is alkalmaztattak, mondom, a törvényhozásnak ezen téren tett legelső lépteitől kezdve minden egyes stádiumán végig mindig, részint jóhiszemuleg, részint rosszhiszemű! eg az az aggodalom nyilvánult, hogy a munkásoknak megvédésére szolgáló törvények az ipari vállalkozást veszélyeztetik és tönkreteszik. Ez az aggodalom azonban lépésről lépésre alaptalannak bizonyult és a tények által megczáfoltatott, ugy. hogy még a legmesszebb menő intézkedés is, a melyet eddig a gyári törvényhozás létrehozott, tudniillik a normális munkaidőnek meghatározása ugy Svájczban, mint a velünk szomszédos Austriában is, a hol ez egy idő. óta létezik, gyakorlatilag semmi inconvenientiával nem jár, az iparra nézve komoly károkat — veszedelemről nem is beszélve — egyáltalán nem hozott. És egy általános szempont megértetheti, gondolom, mindenkivel, hogy a mi a munkások, tehát a nagy tömegek gazdasági viszonyainak és társadalmi helyzetének javítására szolgál, az az ipari vállalkozás és egyáltalán a termelés minden ágát nemcsak nem veszélyezteti, de felvirágzása13