Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-310

310. országos ülés január 14-én, kedden. 1890. 95 országnak általam is elismert anyagi felvirágozásának és fejlődésének jellemzésére. (Halljuk!) Tudniillik azt, hogy ez a fejlődés, ez a felvirágzás nem egyenletes, hanem csak ott mutatkozik, a hol magának a természetnek erői a felvirágzásnak előidézésére úgyszólván mindent megtesznek, (Igás! ügy van! balfelől) vagyis a természet által megáldott magyar alföldön, holott az ország azon részeiben, a melyek iránt a természet és a megelőző történeti fejlemények mostohábbak voltak, a melyek állapotában tehát egy helyes, tervszerű, átgondolt kormányzat eredményének tulajdonképen mutatkoznia kellene, nemcsak felvirágzás nem, hanem egy elassicus tanú, egy felvidéken lakó, ott nevekedett kormánypárti képviselőnek helyes előadása szerint, nyomor és valóságos hanyatlás mutatkozik. (Élénk helyeslés balfelől.) Ezek a tények, t. képviselőház, nem mutatkoznak azon statistikákban, a melyek az ország összes termeléséről, az ország összes gazdasági viszonyairól, a számoknak duzzadásában haladást mutatnak ki. De utóvégre is, t. ház, magának a termelésnek számszerinti fokozása egy ország gazdasági felvirágzásának jóléte, emelkedésének igaz, hogy egyik ismérvét, tényezőjét képezi, de nem az egyedülit. Ép oly nagy fontossággal bir azután ezen termények eredményének, ezen gazdagságnak helyes, arányos megoszlásának kérdése. (Igás! Ugy van! balfelől.) Mert olyan országban, melynek termelése számszerint, mennyiség szerint növekedik, de a melyben ezen eredmények a vagyon megoszlásának processusába nem mennek át arányosan, hanem akár egyes társadalmi osztályoknak, akár egyes vidékeknek kizárólagos birtokát képezik, egészséges közgazdasági és társadalmi állapotokról, egészséges irányú, helyesen vezetett fejlődésről beszélni és abból a fejlődésből, mely megvan, helyes kormányzatra következtetni egyáltalán nem lehet. (Élénk helyeslés bálfelöl,) T. ház ! Retrospective a felvidéknek és az ország összes szegényebb vidékeinek az az ecsetelése, melyet tegnap a kormánypárt padjairól hallottunk, teljesen igazat ad azon eriticának, a melyet a konnány eddig közgazdasági tevékenységével szemben mi kifejeztünk. (Helyeslés balfelöl. Smialovszky Valér tagadóla • int.) Tudom, hogy a t. képviselő ur ezt a tendentiát nem tartotta szem előtt, nem ezen szándékkal mondotta el beszédét; tudom, hogy ezen következtetés ellen tiltakozik; tudom, hogy ez a következtetés neki kellemetlen: de lelkiismerete mégis arrabirta őt, igen helyesen, kötelességszerííleg, hogy ez általa ecsetelt állapotokat orvoslás czéljából egész nyíltsággal a ház előtt feltárja és én nagyra becsülöm a képviselő ur tehetségét és intentióját, de sem tehetségének, sem akaratának ereje odáig nem terjed, hogy a logica törvényét megakaszthassa és hogy megtilthassa akárkinek vagy magának a dolog természetének azt, hogy az általa felállított praemissákból a logicai következtetések ellenállhatlan erővel folyjanak. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) A jövőre nézve azonban azt remélem, hogy a t. minister urnái azok az észrevételek, melyeket saját pártja köréből hallott, termékeny talajra estek és hogy ezentúl az a— szó sincs róla — fokozottabb buzgalom, nagyobb akaraterő, mely az ő vezetése alatti tárcza minden szakmájában mutatkozik, fogja tudni az országot vezetni ezen visszás állapotok fokozatos orvoslására is. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És ezzel kapcsolatosan legyen szabad a minister urnak tegnapi, sok részében igen helyes beszédére n éhány észrevételt termem. (Halljuk! Halljuk!) Smialovszky Valér t. képviselőtársam — és e tekintetben vele tökéletesen egyetértek —a felföld sanyarú állapotainak egyik orvoslási módjául az ipar fejlesztését és annak előmozdítását ajánlotta. Kétséget nem szenved, hogy ezen mód, ezen eszme természetszerűleg kinálkozik; mert a felföldnek és a hasonló viszonyok közt levő országrészeknek bajai azon alapulnak, hogy az ottani népsséget a földnek gyümölcse és a földmivelés tei'én kifejtett munkának nyeresége egyáltalában táplálni nem képes. Itt hát csak két alternatíva lehetséges: több munkára, több keresetre alkalmat teremteni, vagy a kivándorlás. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső haloldalon.) Abban is igazsága van a t. képviselő urnak, hogy addig, míg ezen több munkára alkalmat nyújtani, azt teremteni sikerül: a kivándorlást brutális eszközökkel megakadályozni (Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon) és azokat az embereket, a kiknek itthon elegendő keresetet nem tudunk nyújtani, abban meggátolni, hogy keressék ott, a hol azt elérni tudják, nem gzabad. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez a XIX-ik század humánus irányával szemben gúnyt tartalmaz. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Én szivemből kivánom, hogy mielőbb érjük el azon stádiumot, midőn a kivándorlásra az életfentartás szempontjából a haza egvetlenegy lakójának sem lesz szüksége; de addig, míg ezt az állapotot el nem értük, azokat az úgynevezett rendészeti intézkedéseket, melyekre t. képviselőtársam tegnap rámutatott, semmiképen, sem Isten, sem ember előtt igazolni nem lehet. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) De, t. ház, itt térek át a t. minister urnak tegnapi beszédére, illetőleg annak egyik pontjára, az ipar fejlesztése tekintetében általa elmondottakra. És Kaas Ivor t. barátomnak tökéletesen igazsága van abban, a mit tegnap mondott, hogy a közös vámterület híveinek feladatát és elodáz-