Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-292

90 2tó. orszjiges ülés november 25-én. hétfőn. 1889. És itt előre is kijelentem, hogy én, a ki soha conservatíy nem voltam: a ki mindig szerettem a szabadságot és a szabadelvű eszmék érdekében és mellett működtem, de a ki nem tartozom a szabad­elvű párthoz, (Egy hang a szélső baloldalon: Nagyon jól teszi!) a mely nem szabadelvű,hanem a szabad elvűség eszméit osztály- és clique uralmának fentar tására, a személyes hatalomnak megerősítésére hasz­nálja fel ; én, akinek pártállása nemzeti és soeialis : elismerem azt, hogy az oly államban, a melyben közjogi pártok léteznek és közjogi elvek uralkod­nak, a liberális és conservativ érdekek nagy jogo­sultsággal birnak. A conservativ érdekek közül azonban nem azokat tartom jogosultaknak, a melyek a haladást gátolják, hanem azokat, a melyek az állam alapjait az alkotmány szerint fentartják. (Helyeslés balfelől.) S ezen conservativ szempontból a legelső intézmény kétségen kiyül a monarchia és tudtommal sem a házban, sem pedig széles e hazában nincsen párt, a mely más alapon állana, mint a monarchicus alap. Megjegyzem. hogy ez, a mai világban ritka, nekünk és a dynastiá­nak igen becses tulajdonomért tulajdona a magyar fajnak. (Ugy van! a baloldalon.) Egy conservativ érzületű kormánynak, avagy ne mondjuk ezt, hanem azt, hogy minden kormánynak, mely a trón közelében áll és a királynak tanácsot adni van hivatva, első kötelessége volna a királyival meg­értetni ennek nagy belső becsét rá és a dynastiára. valamint az országra, annak jövőjére és nyugal­mára nézve. (Ugy van! balfelől,) Annak a tan ácsos nak tehát, a ki a királyhoz legközelebb áll. legelső kötelessége volna a királyival megértetni, hogy itten nincsenek pártok a királyságon és a dynastián innen és túlnan, hanem mindnyáját vezesse oda a királyhoz, hogy a király megértse minden dynas­ticus pártnak szive verését, eszének gondolkozását; (Helyeslés balfelől) tanulja megismerni nemzetének hűségét. (Élénk helyelés a baloldalon.) Én nemcsak elvből vagyok monarchista, a mennyiben az alkotmányos monarchiát tartom a legtökéletesebb állami formának, hanem azért is monarchista vagyok, mert hazám egész történelme nem mutathat fel egyetlen egy lapot sem, mely ne volna tele monarchicus érzelmeinek nyilvánulásai­val ; azért is monarchista vagyok és azért főleg, mert törvényeinkben más alap az alkotmányra, mint a monarchia, nincsen; még azért is mon­archista vagyok, mert tudom, hogy a monarchia, mely bennünket a Habsburg-dynastiához csatol, hazánknak Európában a többi monarchiák és dynastiák között tekintélyes állást és biztonságot szerez; azért is, mert ezen kapcsolatnál fogva a mi magyar hazánktól távol tartatik a muszka, távol tartatik a német s igy mindenképen fontos érdekek vannak ahhoz fűzve, hogy ezen intézmény semmi­képen meg ne ingattasaék a rossz kormány-politika által, (Ugy van! balfelől) a mely a monarchiát nép­szerütleníthetné, (Helyeslés balfelöl.) Ha tekintem azt, hogy ezen monarchia nálunk micsoda alapokon nyugszik, kétséget nem szen­ved, hogy kifejlődésében oda ér egy ponthoz, melynek históriai neve : ,, 1848 ff ; oda ér további fejlődésében egy második ponthoz, melynek tör­téneti évszáma „1867". A mi királyságunk, összeforrva szorosan az alkotmány nyal, ezen két alapon nyugszik; az 1848-iki törvényeken és az 1867-iki kiegyezésen. Ne tessék a kiegyezés miatt elfelejteni azt, hogy az 1848-iki alkotmánya fő; hogy ez azon alkotmány, a melynek jog-eontinuitäsát Deák Fe­rencz minden veszélylyel szemben fentartotta és hogy az 1848-iki alkotmány az, a mely a nép nek oly becses jogokat szerzett és adott, hogy ahhoz a nép kiirthatatlan ragaszkodással visel­tetik. Ne méltóztassék ezek mellett elfelejteni, hogy ezen 1848-iki alkotmány alapján tanács­kozunk ma itt a parlamentben (Ugy van! balfelől) és ne méltóztassék elfelejteni, hogy ezen 1848-iki alkotmányt ő Felsége a király elismerte, (Ugy van! balfelől) arra megesküdött. (Ugy van! bal­felől.) A nagy események, a melyekkel ezen alkot­mány megszületett, nem voltak a véletlennek mű­vei, nem voltak egy ember akaratának folyomá­nyai, mert azok világtörténeti, szükségszerű ese­mények voltak, (Ugy van! balfelöl) melyek a nem­zet életéből elkerülhetetlen következetességgel fejlődtek. (Ugy van! balfelől.) A nagy Széchenyi­nek egy tévedése volt; az, hogy ő, a ki belátta, hogy nemzetének vesznie, pusztulnia kell, ha át nem változik egész belső valójában, egész társadalmi szervezetében, gazdasági életében, alkot­mányában, ezt a roppant átváltozást, mely a tár­sadalom gyökereiben támadta meg a multat és fel egészen a koronáig kívánta azt újra építeni, ezt a nagy átváltozást békés egymásutánban ki­vihetőnek hitte. Sehol a világtörténetben ily nagy átváltozások, melyek a. népeket egész létökben megragadják és egy régi társadalmat eltemetve, annak helyébe egy újat állítanak, melyek egy öreg fát letörve, annak helyébe egy frisset, élet­erőset ültetnek, sehol a világtörténelemben nem történhetnek meg rázkódtatások ^nélkül. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső balon.) Es hogy ezt fel­fogta, hogy ezt megmerte és hogy ezt megtette, ez Kossuth Lajosnak örök érdeme; (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső balon) mert ha Kossuth Lajos visszariad attól, hagy a nemzet életét koczkára vesse, akkor ezen nemzet élete bizonyosan el van veszve, igy pedig meg lett mentve. (Igaz! ügy van! a bál- és szélső balon.) Ha Kossuth nem meri a nemzetet felszólítani arra, hogy a 48-iki alkot-

Next

/
Thumbnails
Contents