Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-292

ÉÉ. orsíágos ülés november 25-én, hétfőn 1889. 91 mányt és az abba lefektetett szabadság-elveket fegyverrel védje meg, akkor ezen alkotmány gyáván elbukik; ezen nemzetnek minden híre Sckwechatnál el lett volna temetve és nem lett volna rá mód ezen nemzetet ismét felkelteni; nem lett volna rá alkalom, hogy Deák Ferencz kiegyezhessék, hogy Deák Ferenci a 48-at restaurálva, a királyságot a nemzettel összehozza. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső balon.) És Kossuthnak ezen nagy merészsége mindig a legnemesebb egyéni indulatok által vezéreltetett; oly indulatok által, melyek őt megkülönböztetik számos oly forradalmártól, a kire az ellentábor nemtelen gondolatokat és érzelmeket költhet. Kossuthot e miatt, legnagyobb ellenfelei is, tisztelni kénytelenek. Kossuth maga ez óriási küzdelemben elbukott, de nemzetének megalkotta jövőjét. (Igás! Ugy van! a hal- és szélső balon.) Kifejlődött egy nehéz confllctus, a forradalom, a melyben Kossuth megtámadta a dynastiát, de nem a királyságot. Ezen nehéz és súlyos conflictusban elvesztette Kossuth hazáját; elvesztette mindenét, a mi neki drága, de megmaradt számára azon vigasztalás, hogy eszméi fenmaradtak nemzetének boldogítására. (ügy van! bal felől.) A királyság győzött Kossuth felett és miért? Mert mint nemzeti intézmény, erősebb volt a forradalom viharos akaratánál. A conflictusból megmaradt sokáig a dynastia és a nemzet közt a szakadás; megmaradt Bécs és a dynastia részéről sokáig í 848-nak és az egész Magyarországnak tagadása és megmaradt a nemzetnek hazájához híí, alkotmányához lankadatlan ellenállása (ügy van! balfelöl) azon politika ellené- j ben, mely az 1848-at tagadta, (Ugy vart! balfelöl) [ Ezen veszélyes, mindenkép káros viszálynak véget vetett Deák Ferencz kiegyezése ugy, a mint az törvényeinkben van. (Ugy van! balfelől.) Ezzel kibékittetvéu a király az 1848 diki alkotmánynyal: kibékülvén a nemzettel, egy új élet s Magyarországnak: egy új aerája kezdődött. Az a király pedig, a ki ellen a nemzet fegyverrel küzdött, az alkotmány élére állott és évek hosszú sora óta uralkodik e nemzeten és senki sem tagadhatja, hogy az alkotmányt, melyre megesküdött, betű szerinti értelmében, hiven megtartani iparkodik (ügy van! balfelöl) és sohasem az ő, hanem kimutathatólag tanácsosainak hibája, (Helyeslés a bal- és szélső balon) ha ezen alkotmányos alapon nem mindig a nemzet java eszközöltetik. (Ugy van! balfelől.) Láttuk királyunkat igen sokszor pártját fogni a magyar nemzetnek ellenséges áramlatokkal szemben. Láttuk királyunkat igen sokszor a magyar nemzettel együtt érezni és királyunk is láthatta azt, hogy a nemzet lobogó lelkesedése feléje lángol. Királyunkat sok balsors érte és balsorsában a nemzet osztozott, valamint ha balsors érte a nemzetet, királyunk szive mindig megmozdult, áldozott, segített, (ügy van! a baloldalon.) És azért, mert királyunkat megismertük — engedjenek meg egy közönséges szót —• megismertük mint becsületes embert, mint jó embert, megismertük, mint egy teljesen correct embert, azért a nemzet és király közt egy bizonyos szivszeríí viszony keletkezett, mely nagyon megerősödött. (Ugy van! a baloldalon.) Ne nyúljon senki e viszony megrontásához! (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) De ne követeljék tőlünk azt, hogy azt a másikat, aki szintén igen sokat szenvedett a hazáért, kinek egész élete bú és bánat, hogy mi szivünkből Kossuth Lajost kitépjük; mert ezt megtenni sem nem akarjuk, sem nem bírjuk. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) És a mi szivünkben a hála érzete Kossuth iránt igen jól megfér a hűség érzetével, a melylyel királyunknak tartozunk. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Negyven év pergett le azóta, hogy a nagy összeütközés megtörtént ; 40 év hosszú idő az ember életében : aggastyán lett az ostromot vezető férfiúból, megöregedett maga a király is. Azt hiszem, hogy egyiknek szivében sem él ma a boszu érzete, mindenik szivéből megbocsátott. És ha elmondják mindennap a miatyánkot, őszintén mondják: „bocsásd meg a mi vétkeinket, mert mi is megbocsátunk azoknak, kik ellenünk vétettek". És hogy ez nem tévedés, azt hiszem, semmi sem bizonyítja inkább, mint az, hogy midőn Irányi javaslatával a ministerelnök felment a királyhoz —mint a félhivatalos lapokból értesülünk — és előterjesztette azt, hogy Kossuth maradjon magyar állampolgár azon értelemben, mint a ministerelnök jónak látta megfogalmazni, a királynak nem volt az ellen kifogása, szívesen beleegyezett, hogy Kossuth maradjon meg magyar állampolgárnak. A tanácsosok azon fejedelemnek, a ki igy nyilatkozott és határozott, adhattak volna a formára nézve jobb tanácsot. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Az bizonyos!) De én csak az intentiót nézem és ezen intentióhoz szabom saját magam tartás át, midőn Irányi Dániel határozati javaslatát elfogadom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Megteremtetvén akiegyezés és elfog adtatván a király által az 1867-iki alap, egy új helyzet keletkezett: a 67-iki alapon alakult pártviszonyok és kormányok uralkodása. Ezzel szemben állottak és állanak ma is azok, a kik azt mondják: ez az alap rossz, ezen az alapon kormányozni jól nem is lehet és hogy hazánk boldogulásának első alapfeltétele, hazánk alkotmányos jogai védelmére, azoknak természetes és szükséges fejlődésére, hazánk népei gazdasági és erkölcsi felvirágzására első föltétel az, hogy a magyar alkotmányba bevétessenek újra mindazon jogok, melyek a teljes fügetlenséget és az állami jogoknak szabad és teljes használatát a nemzetnek visszaadják. Ez