Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-291

g4 391- országos ülés november 33-án, szombaton. 1889. Hanem az a gazdálkodás, a melyet most véd, egy nagy nemzeti catastrophához vezethet csak el, én azt e gazdálkodás elhárítása által óhajtom meggátolni, mit csakis a Tisza-kormány buktatásával érhetek el s azért a költségvetést általánosságban sem fogadván el, csatlakozom a Helfy képviselőtársam által benyújtott határozati javaslathoz. Az Irányi t. barátom által benyújtott határozati j a vaslatot nemcsak magamévá teszem, hanem ahhoz lelkem egész melegével, hazaszeretetem egész rajongásával csatlakozom, (Helyeslés szélső haloldalon) mert én még tudok a történelem lapjain olvasni és annak tanulságain okulni. Én előttem egész óriási nagyságában emelkedik ki történelmünknek azon gygasi alakja, a kinél nagyobbat mégnem szült a magyar hazának véráztatta földje ; (TJgy van! a szélső baloldalon) ki a honfoglaló Árpáddal, a honalapítóval fog kezet, mert ő másodszor hódítá meg e hazát s a hűbériség omladványain, a szabadság, testvériség és egyenlőség alapján azt megalapítván, egy másik ezredévre biztosítá annak lételét. (ügy van! a szélső baloldalon.) Történelmünké tünemény szerű alakja,Kossuth Lajos, ezredévek multán is történelmünk csúcsán fog tündökölni, (Éljenzés szélső balfelóí) az a magyaihaza szabadságával, a nemzet dicsőségével, ehaza szebb jövőjével elválaszthatlanul Össze van forrva ; de össze van forrva a nemzet szivével is. Magyarország 16 millió lakosa párt-, nemzetiségi és felekezeti különbség nélkül bálványzásig menő szeretettel, hódolattal öleli lelkére Gr. Károlyi Gábor: Ezt Orczy mondja meg oda fent ! (Nagy mozgás.) Orbán Balázs:..... minden honpolgár szivében oltárt emelt az ő számára, a világ-egyetem összes népei tisztelettel, bámulattal hajolnak meg az ő nagysága, önzetlensége és törheti ensége előtt; csak itt ez országházban van néhány ember, a ki — a nemzet érzelmeivel ellentétbe helyezkedve — le akarja szentségtelen kezekkel rombolni a szeretetnek azon oltárait, melyeken a nemzet hálájának elolthatatlan szent vesta tüze lobog. De nem fogják azt elolthatni soha, mert azt az egész nemzet táplálja, a felett az egész nemzet őrködik. Önöknek vétkes törekvése nem fogja soha a hálátlanság bélyegét a magyarra nyomni, merte nemzet sohasem volt hálátlan jóltevői irányában, (ügy van! a szélső baloldalon.) Megtörtént a történelemben, hoary barbárkezek rombadöntötték a világ bét csodája közésorozott Pantheont; a rombolók herostratesidicsőségétől ma is undorral fordul el az emberiség. Önök — de nem, hisz önök is magyarok — hanem az önök élén álló kormány, de még talán az sem, hanem annak mindenről megfeledkezett coripheusa szintén ily herostratesi dicsőségre áhítozik. Csak hogy nem foghatja lerombolhatni azt a Pantheont, a melybe a magyar nemzet már életébe behelyezte Kossuth Lajos gygasi alakját, mert e Pantheon a nemzet szive: annak lüktetését elfojtani, azt kitépni Tisza Kálmán sem tudja, (ügy van! a szélső baloldalon.) Tisztelt képviselő urak, ott a túloldalon, ne engedjék magukat e kérdésben a rideg pártfegyelem által lenyügöztetni, emancipálják magukat legalább e kérdésben a szabad akaratot elnémító dressura lidércz-nyomása alól; járuljanak Irányinak — a nemzet akaratát kifejező — javaslatához ; mentsék fel magukat a jelen megvetése és a?, utókor átkának súlya alól; ne hozzák magukra az 1717 -ki pozsonyi országgyűlésnek gyalázatát, a mely akkor, a midőn II. Rákóczi Ferenczre és menekült társaira kimondotta a hazaárulást és a vagyonkobzást, önmagát bébyegzé meg a szolgaság szégyenbélyegével, a minek meggyalázó szennyét soha semmiféle szentelt vízzel lemosni nem lehet, az izzó-vassal beégetett gályarab bélyegeként égés fog égni örök időkig azon önfeledett férfiak homlokán, illetőleír. gyá-zos emlékük sötét homlokzatán : azok akkor s örök időkre a nemzet megvetését (Helyeslés a szélső balon) és átkát ; mig azok, kik hon- és szabadságszeretetükórtRodostóban, Ismiden haltak el: a nemzet áldását érdemelték ki. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Óvakodjanak a t. képviselő urak az 1717-ki országgyűlés testvérárulóinak gyászos sorsától az által, hogy elfogadják Irányi határozati javaslatát, én azthála-remegtette szívvel teszem magamévá. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Irányi t. barátom határozati javaslatával szemben engem egyáltalában nem elégíthet ki a ministerelnök ur csűrés-csavarása és álnok sophismája, (Helyeslés szélső balfelől) a melylyel csak azt bizonyította be újból is, hogy ő a nyilt egyenes úton nem tud már haladni, hanem csakis a csempészek tekervényes ösvényén tud rókaként lopódzkodni. (üyg van! szélső balfelöl.) Minket és a nemzetet nem elégíthetnek ki az ily kétes értékű nyilatkozatok, sophisticus törvénymagyarázatok, tergiversatiók és megbizhatlan jezsuita-fogások, önök megalkották a szégyenletes kiközösítő törvényt, a mit csak törvénynyel lehet eltörölni; (Igaz! ügy van! szélső balfelöl) azért mi egyenes és határozott törvényes intézkedést követelünk s nem elégszünk meg kegyelem-morzsákkal s kivételekkel, mert mi nem lopva, suttyomban, hanem nyíltan, a világ szine előtt büszkén akarjuk odanyújtani Kossuth Lajosnak a polgári érdemkoszorút és a nemzet hódolatát. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Mi egyetemleges, minden külföldön levő magyarra kiterjedő intézkedést és általános törvénybe iktatott rendszabályt követelünk, (Helyeslés szélső balfelől) mert mi e haza kapuit minden tisztességes magyar előtt nyitva akarjuk tartani.