Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-291

äSii orsiágos ülés november 2ä-án, szombaton. 188&. 79 fiyájunk által bámult fényes szónoki tehetségét és melynek folyamában bizonyosan egyszer sem tehetett n;agának szemrehányást az iránt, hogy kellőleg nem igyekezett volna felhasználni minden népszerű kérdést, minden elégedetlen elemet, minden sértett érdeket s ha ennek daczára azt látjuk, hogy ez államiéi fiú minden választásnál nagyobb és nagyobb vereséget szenved: a magam részéről legalább kételkedni vagyok hajlandó tekintélye növekedésében. (Helyeslés jobbfelől. Ellenmondás a hal- és szélső baloldalon.) Én, t. ház, nem akarok a kérdésnél hosszasabban időzni. Csak az 1887-iki választásokra vagyok bátor felhívni a t. ház figyelmét. Hiszen e választások épen az 1887-iki költségvetés — essz ezzel összefüggő pénzügyi rendszabályok előterjesztése után történtek, akkor, midőn a kétségtelenül beállott pénzügyi romlás és az ezzel összefüggő bajok a legőszintébben feltárattak és a nemzet előtt ismeretesek voltak. Ekkor döntött a nemzet azon kérdésben, melyet Horánszky t. képviselő ur e vitában is felállított: hogy azon kor nrányra bizassék-e a pénzügyi állapot megjavítása, a mely alatt a bajok újból felléptek. Es hogy a nemzet e kérdést akkor ugy döntötte el és hogy a t. képviselő urak ép akkor szenvedték a legnagyobb vereséget, melyet valaha politikai párt Magyarországon szenvedett: ezalegsujtóbbitélet, melyet a nemzet a t. képviselő urak politikájáról kimondhat. (Élénk helyeslés jobhfelöl. Zajos ellenmondás bálfelöl.) A t. képviselő ur pályája kezdetén elidegenítette magától a eonservativeket, pályája további folyamán elidegenítette magától a valódi liberálisokat, kiket örömmel látunk ma ismét sorainkban, sőt a kormány padjain is. Azt hiszem, hogy az 1887-iki választások eredményére támaszkodva elmondhatjuk, hogy a t. képviselő ur fényes tehetségeit csodálja, aberratióit sajnálja, politikáját elítéli majdnem az egész nemzet. (Elénk tetszés jobbfelöl. Zajos ellenmondások bal felől) Most t. képviselő társam a legvégzetesebb tévedést követte el, melyet elkövethetett: azt, a tévedést, hogy egyenesen a parlanientarisntus elveivel helyezte magát ellentétbe. E lépés által a t. képviselő ur talán önkéntelenül, talán akaratlanul, de támpontot szolgáltatott azon törekvéseknek, azon tünetek és jelenetek felidézésének, melyektő , azt hiszem, pirul minden egyes ember, kit a pártszenvedély teljesen el nem vakított. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) És, t ház, ez alól a felelősség alól a t. képviselő urnem menthető fel. Egy pártvezérnek nemcsak a maga személyeért, hanem pártjáért is kell felelnie. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Zaj a bal- és sgélsö bálfelöl.) Én azt hiszem, ha a t. képviselő ur szavának, személyiségének egész súlyát latba nem veti azért, hogy Magyarország parlamentjének méltósága,, a parlament tekintélye és a viták szabadsága helyreálljon, ez a felelősség terhelni fogja mindig. (Zajos helyeslés jobbfelől. Nagy zaj a bal- és szélső balfe'ől.) Magúkkal ezen jelenségekkel nem szándékozom foglalkozni. Én azt hiszem, ezen t. képviselő urak maguk bizonyítják azt, mily kevéssé biznak érveik és az általuk képviselt ügy igazságának súlyában, midőn ily eszközökhöz folyamodnak. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Csak constatálni kivánom azt, hogy merőben új jelenség az a magyar parlamentarismus terén. Folytak már előbb is heves, folytak szenvedélyes viták ebben a teremben, de azok a viták az érvek és ékesszólás fegyverével küzdettek ki. (Zaj a bal- és szélső balon.) Most e'őször látjuk azt, t. ház, hogy egy rendszeres kísérlet tétessék — nem beszélek egyes szórványos jelene tekről — a szólásszabadságnak, a parlament méltóságának megrontására. (Igaz! Ügy van! jobbfelöl.) Eddig, t. ház, a parlamentarismus, a szólásszabadság, a magyar parlament méltósága szent volt minden párt előtt. Ha ezt valaki megtámadta volna, vállvetve védte volna minden párt. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Most ez a feladat, ez a kötelesség, fájdalom, csak egy pártra hárul. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl. Zajos ellenmondás balfelöl) Fájdalom, t. ház, mert mint magyar ember szomorúnak tekintem e jelenséget, de mint e párt egyszerű közkatonája, azt mondhatom — és nem hiszem, hogy lenne valaki e pártban, ki nekem ellent mondana — ma e párt bizalommal, önérzettel vállalja magára ezen kötelesség teljesítését, (Zajos helyeslés jobbfelől. Zaj a bal- és szélső balfelöl) nyugodt önérzettel és a győzelem biztos reményével. (Zajos helyeslés jobbfelől.) Én nem tudom, jól ítélem-e meg a magyar közvéleményt, de azt tartom róla, hogy fel lehet azt egyszer-másszor izgatni, de akkor, midőn a parlament tekintélyéről, a szólásszabadságról van szó, inkább, mint valaha fog azon párt háta mögé állani, mely azt védi. Elfogadom a költségvetést. (Zajos helyeslés és éljenzés jobbfelöl. Számosan üdvözlik a szónokot. Felkiáltások: Út percznyi szünetet kérünk!) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Zay Adolf Jegyző: Orbán Balázs! (Halljuk ! Halljuk!) Orbán Balázs: T. ház! Nem kívánok az előttem szólott t. képviselőtársam beszédével foglalkozni, de óhajtanám, hogy ő is kevesebbet foglalkoznék a kedves papájával, mert én egyáltalában csodálatosnak találom azt, t. ház, hogy a jelenlegi kormány pénzügyi politikájának védelmére kelni alig látunk mást, mint egy biharrargyeí