Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-291

70 SfL. országos ülés november 28-án, szombaton. 1889. nek és a kormány egy másik tagjának pénzügyministeri működését, mindenesetre érdekes, sőt pikáns is volt, de ne méltóztassék aztán csodálkozni, ha ilyen előzmények után tegnapelőtti második beszédével nem sikerült megczáfolnia, bármennyire akarta is, a cabinetbea létező dissonantiákról szárnyaló híreket. Azt is méltóztatott mondani — első beszédében, csakis azzal foglalkozom — hogy daczára a pénzügyek terén elért javulásnak, kísérletezésektől tartózkodni kell, Félreértések elkerülése czéljábólnem lenne-e szives megmondani a t. pénziigyminister ur, hogy e szavai egyik eollegájának, Baross t. minister urnak szólottak-e vagy nem ? Mert ha igen, akkor ezen nyilatkozata meg a ministerelnök ur nagyváradi azon kijelentésével nem illik össze, hogy a cabinet tagjai között legkisebb nézeteltérés sincsen. Azokat a controversiákat, melyek a t. pénzügyminister urnak első és második beszéde között találhatók, nem akarom feszegetni, mert azt hiszem, hogy első beszéde önként jött ajkaira, a másodikat pedig csak a kényszerűség dietálta reá. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Hogy az előttünk fekvő költségvetésben van-e deficit, vagy pedig csak egy kis „szépséghiány" van-e benne, e felett én nem akarok vitatkozni a t. pénzügyminister úrral, főleg azért nem, mert ezt mások, kivált Horánszky és Helfy képviselőtársaim már sokkal ügyesebben és nagyobb szakértelemmel megtették, mint a hogy én tenni tudnám, de azt megmondom, hogy én is azok közé tartozom, a kik, kerek számokban beszélve, ebben a költségvetésben 5 és fél millió deficitet találnak, mert az államjavak eladásából befolyandó 5 milliót rendes állami bevételnek nevezni csakugyan nem lehet. (Helyeslés balfelöl,) De félek tőle, hogy Horánszky képviselő urnak lesz igaza s a 400 ezer frt „szépséghiány" egy 7 — 8 milliós deficitté is ki fogja magát nőni, (TJgy van! balfelöl), mert az előirányzatokat különösen az egyenes és fogyasztási adóknál, meg az állami vasutak bevételeinél is, tekintettel az idei igenigen rossz termésre, a mi rendesen káros hatást szokott gyakorolni ugy a fogyasztásra, mint a forgalomra, én is kissé optimisticusnak tartom, (TJgy van! a 'baloldalon) szivemből kívánom, hogy mi csalódjunk, ne a pénzügyminister ur, (Halljuk! Halljuk!) mert a mi csalódásunk csak nekünk árthatna, a minister ur csalódása pedig az országnak is kárt okozna. (Ugy van! a szélső balfelöl.) A költségvetési vita első napján egy igen érdekes beszédet hallottunk e házban — elmondva a kormánypárti padokról, de nem az utóbbi időben már megszokottá vált mindent helyeslő kormánypárti szellemben. (Halljuk ! Halljuk!) Engedje meg a t. ház, hogy e nagyon figyelemre méltó felszólalással annyival inkább foglalkozhassam kissé, [ mert Roszner t. képviselő ur tegnap azt mondotta, I hogy ezen beszéd nagyon félreértetett. (Hall\ juh} Halljuk!) Mindenki tudni fogja, hogy I Rakovszky István t. képviselő ur beszédét értem. | Beszédének azon részére, melyben financiáink ! állapotának gyarlóságát és a jelen költségvetésnek is nem tökéletes megbízhatóságát vitatta — nem kívánok reflectálni — csupán annyit eonstatáíok, (Halljuk! Halljuk !) hogy egy, a kormányt támogató képviselőtől hallani ezeket és épen a jelen deficiti nélküli költségvetéskor hallani ezeket — igen érdekes és igen meglepő jelenség volt. (Ugy van! balfelöl.) Én ezt is örvendetes jelenségnek tartom. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur határozottan hadat üzent a } cabinet újabb, legkiválóbb tagjai által kilátásba helyezett nagyszabású reformoknak, azt állítván, hogy azoknak megvalósítására nincsen pénzünk. (Halljuk! Halljuk!) Na, ezt már nem tartom örvendetes jelenségnek. (Helyeslés balfelöl.) A t. képviselő ur ezen nyilatkozatával — valószínűleg akaratlanul ugyan — de olyan lesújtó kritikát mondott a kormány néhány kiváló tagjának eljárása felett, a mely a legélesebb ellenzéki beszédben is — parlamenti műnyelven kifejezve —• „nagy Schlager" lenne. (Tetszés balfelől.) Ha csakugyan nem lenne pénz a reformokra, akkor hogyan merték hát a kormány legkiválóbb tagjai — köztük a t. pénzügyminister ur is — a nagyszabású reformokat kilátásba helyezni? Ha valakinek, ugy a kormány tagjainak — kivált magának a pénzügyministernek — már csak ismerni kell a pénzügyi helyzetet; ha tehát e pénzügyi helyzet még most is olyan lenne, hogy miatta a reformok megvalósításához nem lehetne a közeljövőben hozzákezdeni: akkor csak azért ígérték volna meg a cabinet legkiválóbb tagjai a reformokat, hogy ezzel a jelen kormány fagypontra sülyedt népszerűségét legalább 1—2 fokra felemeljék, (Tetszés balfelöl) akkor csak azért ígérték volna meg, hogy ezzel még továbbra is lehetővé tegyék kormányon maradhatásnkat. (Tetszés szélső balfelöl.) Ha valaki, ugy én a j elén kormány leghatározottabb ellenfelei közé tartozom, de ilyen eljárást, a mi egyszerűen politikai szédelgés lenne, (TJgy van! balfelöl) nem vagyok képes feltételezni a kormány egyetlenegy tagjáról sem. Gr.Károlyi Gábor: Kivéve a nagy szédelgőt ! (Nagy derültség balfelöl.) Vállyi Árpád: Rakovszky t. képviselő ur a mezőgazdasági érdekek hathatós védelmét is sürgette és a miket e tárgyban mondott, azokat én nagy örömmel hallottam. Néhány évvel ezelőtt főleg gróf Apponyi Albert, gróf Dessewffy Aurél, gróf Károlyi Sándor kezdtek hirdetői ilyenforma tanokat és ekkor főleg a kormányhoz közel álló emberek és hírlapok voltak azok, a kik minden-