Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-291

291, országos ülés november 38-án, szombaton. 1889, 71 félével vádolták őket. (Ugy van! balfelöl.) Emlegettek agrárius reaeciót, osztályérdekpártolást, osztályharcz-szítást. (Ugy van! balfelől.) Nagyon örvendetes és kedvező jelenségnek tartom tehát azt is, hogy most már a kománypárt kebeléből is emelkednek hasonló hangok. Beöthy Ákos: De csak egy fehér hollótól. (Tetszés balról.) Vállyi Árpád: Melegen üdvözlöm e téren Rakovszky t. képviselő urat és fel is kérem, fejtse ki majd ezen nézeteit a földmívelési ministerium költségvetésének tárgyalásakor részletesebben, (Tetszés balfelöl) akkor szívesen vállalkozni fogok magam is e kérdésekkel bővebben foglalkozni. T. ház! A budgetet alkotó számcsoportok kifolyásai lévén az egész kormányzati eljárásnak, a költségvetés általános tárgyalásakor nemcsak a pénzügyi politikát szokás bírálat tárgyává tenni és ez igy van minden parlamentben, hanem a kormánynak egész kormányzati működését is. (Halljuk! Halljuk!) Ezen feladatot egészen felölelni nagyon íelesleges lenne a vita jelen stádiumában azon nagyszabású beszédek után, melyek az ellenzéki padokról elmondattak, de messze túl is haladná csekély erőmet. Én tehát ezúttal a jelen ministerium kormányzati eljárásának, hogy a t. pénzügyminister ur szavaival éljek, csak „legsötétebb foltjaira

11 kívánok szorítkozni. (Halljuk! Halljuk!) Nem fogok új dolgokat mondani, t. ház, ezt magam is constatálom, de az ellenzék tagjainak kötelességük a legsötétebb foltokat világítani meg leggyakrabban. (Helyeslés balfelöl.) Az ősz elején egy német hírlap került a kezembe, melynek vezérczikke Magyarországgal foglalkozott. Ha több német lap is nem irt volna hasonló módon, én nem tisztelném meg e czikket azzal, hogy e házban fölemlítsem, igy azonban engedje meg a t. ház, hogy ebből a német vezérezikkből két mondatot egészen szószerinti fordításban felolvashassak. (Halljuk! Halljuk! Olva^): „Azon körülmény, hogy a Tisza-kormány eddig semmi által sem volt megingatható, sem a folytonos sikkasztások, sem a, képviselői mandátumok megvásárolható voltának világos kiderítése, sem a folyton egymásra halmozódó botrányok által, azt bizonyítja, hogy a magyar characterben igen kevés érzék van az erkölcsiség követelményei iránt. Mivel pedig a magyarok nem egyedül élnek hazájukban, mindazon mulasztások, melyek közigazgatásukat terhelik, egy napon majd nemcsak a kormányférfiaknak, hanem az egész uralkodó magyar fajnak a rovására fognak leszámoltatni.

íä Kevés érzék az erkölcsiség követelményei iránt, ez a jelenlegi 14 éves kormányrendszer legfőbb hibája, (Ugy van! a baloldalon) ez azon legsötétebb folt rajta, (Ugy van! a szélső baloldalon) mely homályt kezd mái' vetni az egész nemzetre is. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Beszédem további folyamán én is foglalkozni fogok, nem a t. ministerelnök ur személyével, de politikai egyéniségével. (Halljuk! Halljuk!) Előre tudom, hogy sokan rólam is azt fogják mondani és irni, hogy én sem tudtam egyébről beszélni, mint az ellenzék régi, már el is koptatott themájáról, a t. ministerelnök úrról. (Tetszés a szélső baloldalon.) Engedjék meg, hogy e szemrehányásra, melynek bekövetkezésétől, tapasztalatok folytán, előre tarthatok, előre meg is felelhessek. (Halljuk! Halljuk!) Én is épen olyan nehéznek tartom e ponton helyzetemet, mint tartotta tegnapelőtt Beöthy Ákos igen t. barátom a magáét és azért előre felkérem a t. ház összeg tagjait, hogy szavaimat mindig csak a t. ministerelnök ur politikai egyéniségére, nem pedig a magánszemélyére mondottaknak tekintsék, mert magánszemélye iránt én is tisztelettel viseltetem. Gr. Károlyi Gábor: Üsd a fejét, hogy meg ne sántuljon! (Nagy derültség.) Vállyi Árpád: Mindenki szivesebben nyúl, tehát éu is szívesebben nyúlok új és fényes pénzdarabokhoz, (Halljuk! Halljuk!) de az elkopott és meghomályosodott pénzdararabokhoz is kénytelen az üzletember hozzányúlni — mindaddig, inig a forgalomból ki nem vonatnak. Ez feleletem ama szemrehányásra, mely beszédein ezutáni következő részeért érhetne. (Helyeslés a szélső baloldalon. A t. ministerelnök ur igaz, hogy csak pohárköszöntőkben, mert, a mint már Beöthy Ákos t. barátom is constatáíta,újabban politikai enuntiatióinak szinterét a zöld asztaltól a fehér asztalhoz helyezte át, valószínűleg a ministerelnöki tekintély emelése czéljából, (Derültség balfelől) mondom egy idő óta rendesen panaszkodni szokott az ellene folytatott támadások miatt, de e panaszok legkevésbé sem akadályozzák, hogy ugyanakkor ő egész nyugodtsággal ne sértegesse az ellenzéket. Egyszer sárral dobálódzó utczagyerekcknek nevez bennünket, (Mozgás balfelől) máskor a rosszhisszemííség — szerintem — igen súlyos vádját emelte mindkét ellenzék ellen. (Halljuk! Halljuk !) A t. ministerelnök ur — ugy látszik — azt akarná, hogy neki szabad legyen minden, nekünk ellenzékieknek pedig ne legyen szabad semmi sem. 0 és hívei elég gyakran megdobálnak minket kövekkel és tőlünk azt kívánnák, hogy mi legyünk jámborok egész együgyűségig és ne dobjunk vissza reájuk csak kenyérrel. (Tetszés balfelöl). Hát t. ministerelnök ur, nem vagyunk mi sem rosszhiszemű politikusok, sem sárral dobálózni szerető utczagyerekek, de van egy nagy hibánk, a mit azonban mi el is ismerünk, több érzéket követelünk a kormányzásban a nemzet jogos igényei és az erkölcsiség követelményei iránt, mint a mennyit a í. ministerelnök ur 14 éven át tanúsított. (Élénk helyeslés balfelől.) Szívesen elismerem, hogy a reconstrualt kor