Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-291

291. orssságos ülés november 23-án, szombaton. 1889. 69 dasági bizottságnak jelentését a képviselőháznak 1889. évi november havi költségvetéséről.) Elnök: Tudomásul vétetik. Ha szólani senki sem kivan, azt hiszem, kijelenthetem, hogy a t. ház a 104.027 forintnyi összeget elfogadja és a t. ház annak folyóvá tételével a ház elnökét bizza meg. Következik a képviselőház pénztárának 1889. évi október havi kiadásairól szóló kimutatás. Szathmáry György jegyző (olvassa a kimutatást). Elnök: Tudomásul vétetik és a ház levéltárában helyeztetik el. Következik a napirend szerint az 1890-dik évi költségvetés általános tárgyalásának folytatása. Jelesen pedig Szathmáry György jegyző: Vállyi Árpád! Vállyi Árpad: T. ház! Hogy az előttünk fekvő 1890-iki költségvetés jobb benyomást tesz az eddigi költségvetéseknél, azt én sem tagadom, de hogy ezen kedvező körülmény azt a nagyon is önérzetes, hogy ne mondjam : dicsekvő hangot, mely a t. pénzügyminister urnak a budget beterjesztésekor mondott beszédén átvonult, jogosulttá tenné, azt már határozottan tagadom. Tagadom, mert távolról sem oszthatom azon egy nemrég már két kiadásban megjelent érdekes röpiratban is nyilvánuló rózsás felfogást, mintha a deficit nélküli budget beterjesztésével a kormány egy nagy pénzügyi diadalt, az ország pedig egy valódi örőmnapot ért volna el. Igen örvendetes jelenségnek tartom, hogy e rózsás felfogásnak itt e házban még nem akadt szószólója, mert e rózsás felfogás nyilvánulásának még Roszner Ervin t. képviselő ur tegnapi beszédét sem tekinthetem. En, t. ház, bármennyire sajnálom is, de nem tudok együtt örvendeni ezekkel a képviselőházon kivül ugyan, de ott aztán annál hangosabban örvendő urakkal és pedig azért nem, mert mint Helfy, Horánszky és a többi ellenzéki t. képviselőtársaim, ugy én is nemcsak az érem fényes, helyesebben mondva vakító felét nézem meg, de megtekintem az érem sötétebb felét is. Minő eszközökkel éretett el ezen kedvezőbb financiális eredmény, arról a t. pénzügyminister ur a budget beterjesztésekor mondott beszédében, alighanem szándékosan, hallgatott; de hát a vita folyamán főleg Helfy és Horánszky t. képviselőtársaim nem feledkeztek meg erről sem, igy aztán tegnapelőtt tartott második beszédében a t. pénzügyminister ur is kénytelen volt e kérdéssel is foglalkozni. Azt méltóztatott felelni Helfy t. képviselőtársamnak, hogy a közterheknek a jelen kormány alatti fokozását nem találja a t. minister ur olyan nagynak, a nemzetek életében olyan páratlannak, a minőnek Helfy t. képviselőtársam azt feltüntette. Mi bizony, t. pénzügyminister ur, a magyar nemzet erejéhez viszonyítva tartjuk igen nagyoknak ezeket. (Ugy van! a szélső halon.) A deficit megszüntetése, szerintem ugyan csak állítólagos megszüntetése, valóban csakis igenigen súlyos adóemelésekkel, nagyon terhes újabb és újabb adókkal, szóval a nemzet áldozatkészségének óriási mérvű igénybevételével éretett el. (Ugy van! a szélső hátoldalon.) Nemcsak óriási, de nézetem szerint túlságos mérvű igénybe vétel ével. mert már 1885-ben,tehát4 évvel ezelőtt beismerte maga a földadó-bizottság, miszerint az adók mára tőkét is megtámadják, (Igaz! Ugy van! szélső balon) azt pedig el fogja talán ismerni a t. pénzügyminister ur is, hogy azóta nem apasztottuk, de ha direct utón nem is, indirect utón csak fokoztuk a terheket. Ez a, szegény nemzet sokkal nag\ obb erő feszitést volt képes kifejteni, mint a mennyit tőle várni lehetett, (Iga,?! Ugy van! a szélső haloldalon) mert ha nagyon nehezen is, ha talán jövendő anyagi jólétének veszélyeztetésével is, de valami keservesen mégis csak megbirkózott a vállaira rakott túlságos terhekkel. Az elismerés tehát, melyet a t. minister ur a kormány részére akart vindicálni, egyedül és kizárólag a magyar nemzetet illetheti bámulatra méltó áldozatkészségeért. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Illetheti pedig annyival inkább, mert a gondviselés évek óta inkább ellene, mint mellette működött a nemzetnek. Árvizek, májusi fagyok, szárazság — ezek folytán gyakran előállott rossz termések — ég egy tartós gazdasági válság magukban véve is teljesen elégségesek lettek volna meggyöngíteni az ország anyagi erejét.(Ugy van! Ugy van! a szélső haloldalon.) A t. pénzügyminister ur első beszédében többször és erősen hangsúlyozta, hogy: „ebben a költségvetésben nincs többé mesterkélt előirányzati tétel", aztán: „hogy ebben a realitás követelményeinek folytonos szemmeltartása képezi a főj avulást" ; szóval a t. pénzügyminister ur akkor talán akaratlanul, de bizony maga is elítélte az eddig folytatott pénzügyi gazdálkodást. Mi, a kik a háznak baloldalán foglalunk helyet, ezen általa gyakorolt kritikát nagy megelégedéssel hallgattuk, de nekem ugy tetszett, mintha collegái közül ketten, a t. ministerelnök ur és a t. foldmívelési minister ur, nem osztoztak volna a mi megelégedésünkben. Általában a t. minister urnak egész első beszéde reám azt az impressiót tette, mintha egy életerős új kormánynak a tagja beszélne, nem pedig egy 14 éves, elvénült, már fölfrissitésre is szorultkormánynak a pénzügyministere. A t. minister ur első beszéde alkalmával egészen megfeledkezni látszott azon körülményekről, hogy elődei, a kiknek működéséről bizony nem épen hízelgőén nyilatkozott, még jelenleg is collegái. Hallgatni, miként, ítélte el a kormány egyik újabb kiváló tagja a kormány fejé-