Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-290

66 290. országos ütés november 22-én, pénteken. 1889. terminust, mely igy hangzik: „Pecze és Vérke". Nekem Beregszász város polgármestere azt mondotta, hogy náluk a járvány sohasem szünetel, hanem a kolera után jön a himlő, azután a vérhas és igy tovább, mert a város belsejében ott van a Vérke, a melybe boldog-boldogtalan beledobja a macskáját s a piszkot, a mi valóságos begyeket alkot. (Igaz!) Méltóztassék megtekinteni a t. ministerelnök ur saját választókerületét, megnézni Nagyvárad város Peczéjét, vagy méltóztassanak megtekinteni Miákol ez város Peczéjét, hol óriási catastrophára volt szükség, a melynek közel 200 ember esett áldozatul, hogy a partjait kiépítsék, de megmaradjon maga a piszkos meder, mint óriási bacillust-tenyé&zto fészek. Én már régen mondtam itt a házban, hogy Magyarországnak két képe van, egyik Magyarország a jelentésekben, a másik Magyarország a valóságban. (Derültség a széUö baloldalon.) A jelentésok után nem szabad mennünk, hanem vennünk kell az igazat, a valóságot és gondolnunk kell arra, hogy necsak kaszárnyák építésére költsünk, hanem költsünk arra az anyagra is, a mely azokat a kaszárnyákat is betölti. (Helyeslés.) Nagyon örvendek, t. ház, hogy a túlsó oldalról már fejbólingatásokkal is találkozom. (Derültség.) T. ház! Minálunk szokás bókolni mindenkinek, ünnepelni mindenkit, legtöbbször pedig akkor, mikor reá nem szolgált; de a tudomány azon embereiről, a kik valósággal eszökkel és szivökkel dolgoznak a nemzet javán, a képviselő házban megemlékezni nem szokás. (Halljuk!) A gyermekhalandóság oly kérdés, mely sokkal fontosabb számos nagy politikai actusnál; (Igaz! Ugy van!) ne vegyék rossz néven, ha még megmaradok mellette most az általános tárgyalás keretében. Honnan van az, t. ház, hogy Magvai-országon a gyermekek 5 éves koruk előtt rettenetesen halnak. Dr. Weselovszky volt az, a ki. legelőször foglalkozott a gyermekhalandóság kérdésével és arra a conclusióra vélt juthatni, hogy a, bábaság kérdése Magyarországon nincs kellőképen rendezve, mi által a gyermekek legnagyobb része meghal. Ezt én azonban absolute tagadom, egyszerűen azért, mert a születés actusánál a, legtöbb mozzanat ösztönszerű és az igazi segítség csak akkor válik szükségessé, mikor azt tulajdonképen nem más, mint az orvos, a szülészmester adhatja meg. (Derültség.) A statistiea azt tanítja, hogy a szülésközben való halandóság csekély. De már most, t. ház, hol keressük az okot arra a rettenetes halandóságra, a mi jobban veszélyezteti a nemzet jövőjét, mint bármi más. Én meg fogom mondani (Halljuk! Halljuk!) Legyen megengedve, hogy egy képpel vezessem be, a mire én reá jöttem s a mi egyszerűen a következő. (Halljuk!) | Régi időben a Tisza mentén vadászgatva, a vadászebem beszaladt egy tanyára és rögtön reá gyermeksirást hallottam. Oda jőve, egy kis gyermek teljesen meztelenül hevert szalmán és a , szájába be volt dugva (mutatja) egy ekkora darab ; szalona. (Derültség.) A gyermek ezt szopta, anyja j meg kénytelen volt munkába menni a mezőre. | (Mozgás.) Az igaz, t. ház, hogy a mely gyermek ! ily nevelés mellett is felcseperedik, az vas, aczél; I tartós, nem árt neki semmi. De hát mekkora az a ! százalék, mely ezt a nevelést kiállja? (Igaz! Ugy \ van!) A baj, t. ház, abban van — és ezt a közI egészségügyi tanács, a belügyministert körülvevő orvosokkal együtt nem vette észre, hogy a bajnak tulajdonképeni alapja az, hogy a gyermeknek táplálékát akkor nem tudják megválasztani, mikor azt az anyatejtől elválasztják és más táplálékra szoktatják. Mindenki, a ki foglalkozott e kérdéssel, tudhatja azt, hogy az a gyermek, mely az anya tejét szopva, mikor beoltatik, sokszor valósággal egy festő ecsetére méltó tökéletes lény; de midőn elválasztják és elviszik az orvoshoz, hogy az meggyőződjék a himlőoltás megfogamzásáról, vagy más okból is, egy tökéletesen lesoványodott, nagy hasú váz áll előttünk. (Igaz! Ugy van!) T. ház! Majd lesz alkalmam a közoktatásügyi táreza költségvetésénél elmondani nézetemet, hogy mit jelent Magyarországon a nőnevelés s mit jelent az anyák nevelése s hogy milyen a társadalomnak tulajdonképeni feladata, hogy emberek legyenek itt és hogy mi egyszersmind a feladata, hogy elseperje a hypoerísist s mindazt, a mi a jellemeket sorvasztja, mert csak testben és erkölcsben erős néppel csinálhatunk mai nap culturpolitikát. (Helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) T. ház! Az eljárás, mely Magyarországon eddig dívott és folyamatban van, nem biztosíthatja a nemzet jövőjét. Valljuk meg, t. ház, hogy Magyarországon a társadalom szelleme egészen átalakult. Nem kutatom, nem feszegetem ez átalakulás okát, de constatálnom kell. Már érintettem, hogy Magyarországon a társadalom szellemenagy részben nem az többé, hogy a munka nemesít, hogy a munka adja meg az önállóságot, hogy egyedül a munka biztosíthatja a nemzet anyagi érdekeit, hanem itt már a jövedelmek szaporítása lassankint azt az értelmet öltötte fel, hogy biztos jövedelmet kell adni. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) A jövedelmek szaporítása Magyarországon igen sok tekintetben azt jelenti: hivatalt hivatal után felállítani, hogy legyen az embereknek jövedelme. (Ugy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Senki sem istápolja, senki sem hirdeti azt a magasztos dolgot, hogy nem hivatal, hanem a polgári önérzet, a munka nemesítő hatalma adja meg azt az önállóságot, mely az emberhez legméltóbb. (Ugy van! a szélső balon.) A ' mai társadalom szelleme, oda alakult át, hogy már